Túrabeszámolók


Karancs-Medves

PlecsTúra éve: 20112011.05.06 09:03:14
 

Karancs-Medves 50

Nem szeretnék meteorológusba átmenni, de errõl a hétvégérõl, bárhol is túrázott az ember, nem lehet az idõjárás nélkül írni… Cefet idõt ígértek a hétvégére, szóval, szedtem a lábam, ahogy tudtam, hogy minél hosszabb szakaszt tudjak megtenni esõ nélkül. Ennek megfelelõen az elsõk között rajtoltam, aztán egybõl fel a Kálváriára, utána meg a Karancsra – mire a kilátóhoz értem már nem csak azért éreztem feleslegesnek a pullit, mert elég határozottan és elég sokat mentünk felfelé, hanem azért is, mert odafent már ragyogóan sütött a nap.

Így folytatódott ez késõbb is, gyönyörû volt az idõ és gyönyörû volt a táj is! Ez a túra szinte tökéletes útvonal vezetésûnek nevezhetõ, minden kilométere szép, tele van látványosságokkal, érdekességekkel, de maga a táj önmagában is gyönyörû – szóval hol, ha nem itt érzi jól magát az ember???

Haladtam is szépen, gyorsan fogytak a kilométerek, szinte észrevétlenül, „pillanatok” alatt jutottam el egyik pontról a másikra. Az út legszebb részét ragyogó idõben tettem meg, 30 kilométer környékén, a Pécskõ-nyeregnél borult be elõször az ég… Hát láttam, hogy ennek fele se tréfa, fõleg, hogy még elõttem állt az itinerben kissé „rettegettnek” beállított Somlya, aztán a Csókás- és a Szánas-tetõ, meg még vagy közel 20 km! Ezért nem is sokat idõztem az ellenõrzõpontnak helyet adó Laci büfében, hanem egy pár perces frissítés után mentem tovább, mert várt rám a Somlya! A hegy szerintem nem  olyan komoly, mint ahogy azt elõre sejtették, de biztos van, aki nem szerette, mert azért az a fajta, amelyiket lehet nagyon nem szeretni! :-)  A hegyrõl leereszkedve (na lefelé tényleg rossz volt…) egyszer csak szántások között találtam magam, s amerre néztem, csak komor, szürke felhõket láttam, a távolból hatalmas dörgések jelezték, hogy itt azért készülõdik valami, valahogy az volt az érzésem, hogy már mindenhol esik, csak ahol én vagyok, pont ott nem. :-) Lehetett benne valami, mert Zagyvapálfalvára érve nedves aszfaltot találtam, az meg nem életszerû, hogy ilyenkor végiglocsolták volna az utakat! :-)

S így ment ez tovább, körülöttem mindenütt komor fellegek, de esõ csak cseppekben, egészen minimális, a Csókás tetõre érve már számoltam a hátralévõ kilométereket, s bár az ég egyre borúsabb, a szél meg egyre erõsebb lett, de bakker, végigértem komolyabb esõ nélkül!!!  

A túra egyébként nagyon rendben van, az elsõ 30 km útvonala egészen egyszerûen tökéletes, de az utolsó 20 sem rossz, csak az elsõ 30-hoz képest azért nem ugyanaz a kategória... A Gorkij lakótelepi átkötõ meg…hát azt hagyjuk!

A szervezõk egyike mondta, hogy az eredeti útvonal megváltoztatására azért volt szükség, mert a szlovák oldalon mindig „cirkuszoztak” a Somoskõi várnál a belépõkkel (ezt két évvel ezelõtt magam is megtapasztaltam), de ettõl függetlenül azért õszintén megmondom, a Somoskõi vár nekem hiányzott ebbõl az útvonalból.  Ez így is egy szép túra, de az utolsó 20 km azért érezhetõen vékonykább az elsõ 30-nál!

Ha megnéznétek az egyre gyorsabban pusztuló Dornyai turistaházat, szétnéznétek a Medves- fennsíkon,  megcsodálnátok a rónabányai Zenthe emlékpark látványosságait  vagy egyszerûen csak vennétek egy vizuális mintát a Csókás-tetõ szürke égboltjából, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu