ÕRSÉG 50 teljesítménytúra (pohod) 2011.05.14.
Lehet, hogy túlzott elvárásokkal utaztam el harmadmagammal Õriszentpéterre, az ÕRSÉG 50-re, de azt kell mondanom, hogy csalódtam. A túrából legalább 20 km, - de inkább több - szilárd burkolatú úton folyt, a fennmaradó táv pedig erdõben. Az országúti szakaszokon volt megfigyelhetõ a vidék, amely elnyújtott ívû, harsogó zöldben pompázó lankákból áll, néhol házakkal, kisebb településekkel. Látványát tekintve szép, de egyáltalán nem egy olyan nagy durranás, amit az ország legtöbb részében ne lehetne látni. Nem ér meg egy ilyen rettentõ hosszú flaszteres gyaloglást. Arra gondoltam a bitumenen való csattogás közben, hogy ez a vonalvezetés egy kiváló biciklitúra útvonala lehetne. Ezt a gondolatot a hazafelé úton, szavakba foglalva visszahallottam az egyik túratársamtól. Az erdei szakaszok se érdekesebbek. Csak mész, mész a rengetegben - úgy érzed vég nélkül -, sehol egy megkapó kilátás, egy látványos sziklaalakzat vagy akármi. Az erdei utak feldúlt állapotát már meg sem említem, mert ez szinte mindenhol így van kis hazánkban. Némelykor olyan mélyen besüppedt keréknyomok között kellett szökdécselni, hogy látszott: a traktor alváza súrolta a két nyom közötti talajt. Itt is ezerrel megy szombaton az erdei munka. A viszonylag sík túra (683 m) jobban elcsigáz, mint egy 2000 m szintkülönbségûre tervezett. Kínosan (!) egyoldalúan veszi igénybe az inakat, izmokat, izületeket. Annak viszont kifejezetten ajánlom a részvételt, aki szereti a temérdek templomot, út menti kápolnát, pléhkrisztust, Máriácskát. Hangsúlyozom, hogy a véleményem tisztán szubjektív, és kialakításában biztos az is nagyban közrejátszott, hogy egy (nem rendezõi!) »Pityerszer« útbaigazító tábla rossz értelmezése folytán sikerült jól elkavarnom. (Az így összeszedett tetemes idõhátrányt a túra végére vérrel nem, de sok verítékkel sikerült ledolgoznom.) Túratársaim zömének viszont tetszett a túra. Idézem: "Azért, én örülök, hogy ezt is megcsináltuk." (Ti.: Ki van pipálva.) Más vélemény: "Nekem kifejezetten megérte eljönni, mert sok mindent láttam, amit máshol nem lehet." (?) Hát, ízlések és pofonok... A pozitívumokat is feltétlenül szükséges megemlítenem: A rendezõgárda: Aranyosak, lelkesek, segítõkészek. Szalagozás és útbaigazító táblák: Ötös alá, azzal a megjegyzéssel, hogy a [K-] [K+] elágnál (ahol eltévedtem) elfért volna egy szalag vagy egy tábla a következõ felirattal: "Ottorino ne menj tovább a [K-]-on!". (Természetesen nem okolhatok mást a saját hülyeségembõl fakadó elkavarásomért.) További tetszõ dolog az itiner és a bélyegzések igényes mivolta. Ezt az itinert sajnáltam volna kettéhajtva zsebre vágni, mint ahogy legtöbb társával ezt teszem. Összegészében: Biztos, hogy ez nem lesz a kedvenc túráim egyike, de köszönöm, hogy részt vehettem rajta. Egy élmény volt...
Ottorino
|
