Hidzsra 40
Vasárnap reggel a Széna-térrõl indult a buszom Zsámbékra a rajthoz. Nevezés után 7:10-kor elindultam a S- jelzésen ami egy kis kaptató után eltért egy dzsumbuj fele, ahol sztem még ember nem járt :D na, én mentem persze kicsit tovább, de féltem, mert a mögöttem levõket nem láttam.. Igy pár száz méter után visszafutottam az elágazáshoz, itt mutatták meg hogy merre van a jelzés, de õk se nagyon vették észre.. Innen egy idõsebb férfivel és egy nõvel haladtam tovább, nem mertem elkezdeni kocogni, mert féltem az eltévedés lehetõségétõl, bár az itiner jól írta a dolgokat.. De hát még annyira nem vagyok tapasztalt.. Hamarosan elértük az 1. E.P-t a Töki-tetõt, ahol datolyával kínáltak. (megjegyzem még sosem ettem ilyet, de egész fincsi volt:) Itt beértünk Tök nevû helységbe, ahol a borpincék között vezetett az út. Egy játszótérnél balra kanyarodtunk, és irány a végtelen. A Zsámbéki-medencébe vezetett az utunk egy sík terepen jó hosszan, amerre a szem ellátott virágok voltak, és csak nagyon messze láttuk a János Hegyet amit majd mi is megmászunk. a 2. E.P a Békás-patak hídja volt, itt azt kellett felírni amit a táblán láttunk. Jó 3 km gyaloglás után elértük Budajenõt, itt kezdett el igazából az út emelkedni picit, felértünk a Hilltop lakóparkhoz ahol a 3. E.P volt. Egyszerûen az ember csak ámult és bámult hogy milyen óriási, gyönyörû házak voltak itt. Itt lakik a legfelsõbb osztály, a milliárdosok... Az E.P-nél kaptam vmi török cukrot, ami leginkább a rágóra emlékeztet, íze az nem sok volt :D
Budajenõt elhagyva hamarosan már Telkin jártunk, itt kicsit megpihentünk az elõzõ napi Budai 50-es végcéljánál (?) a Kerék Vendéglõbe. Sajnos vagy jó negyed óráig eltartott a pihi, mert az idõsebbek akikkel eddig együtt mentem kicsit elidõztek itt. Itt elköszöntem tõlük, és felvállalva a kockázatot egyedül indultam meghódítani a Nagy-kopaszt. Itt kemény kis kaptatók következtek, meg is izzadtam rendesen, de örültem hogy végre a saját tempómat tudom menni. Kis idõ múlva a Nagy-kopasz tetején voltam, felmentem a kilátóba, de nem sokat idõztem, mert nagyon erõs szél fújt, és be kellett hoznom az eddig elmaradt idõmet. Tul.képpen innentõl szinte már végig kocogtam 20 km-en keresztül ahol lehetett.. Az 5. E.P a Szarvas-árok volt, amit kicsit nehézkésen találtak meg az elõttem levõk, és itt utól is értem szinte minden indulót. Az itiner nem 100%os tájékoztatást adott, ugyanis a "kerítés átjárója" 2 helyen is volt, de az E.P az jóval arrébb volt, és így kis idõveszteség árán is, egyik túratárs megtalálta a fán a fehér csíkot, amivel elvileg minket segítettek, de kb 40 km alatt ha 4 et láttam.. Kb. 2 km után kiértem a mûútra, innentõl legalább 6 os átlagot mentem, nagyon belelendültem, szinte meg sem álltam már.. A mûútról lefele jövet Budakeszin találtam magam, ahol a külvárosba kanyarogva beértem az erdõbe. Kis kaptató után már itt is volt a jól ismert Budakeszi Vadaspark. Itt a belépõjegyek árát kellett felírnom. (tetszettek ezek a szellemes feladatok nekem). Innen már gyerekkoromból jól ismert úton mentem tovább, kicsit megnyugodtam, mert itt már annyira nem fenyegetett az eltévedés lehetõsége. S+, majd Pkör, igy következtek a jelzések, és egy kis térképelemzés után keresztülmentem a Gyermekvasúton, és pár lépés után a Kis-Kõfejen voltam. A P- jelzés felvitt a János hegyre, de szuperjó erõbe éreztem magam, és néhol még itt is bele-bele kocogtam a távba. Rengetegszer voltam már errefele, itt vhogy biztonságba éreztem magam :-)) Itt a feladat az volt hogy fel kellett írni hogy milyen márkájú kötelekbõl készült a Libegõ :-)
A Vitalade italomat le is húztam hamar, és egy jelzetlen úton ereszkedtem tovább, párhuzamosan a Libegõvel. A Tündér-Szikláról gyönyörû kilátás nyílt egész Budapestre, itt kicsit elméláztam, majd futottam is tovább. Hamarosan a Zugligeti Niche kempingnél találtam magam.
Innentõl kezdõdött a "városi élet". Beérve Budapestre, szinte teljesen jelzetlen utakon haladva mentem tovább. (Szerintem szuper volt az itiner, féltem hogy itt Budapesten könnyen eltévedek, de szuperül volt leírva minden, utcáról utcára)
a 8. E.P a Balogh Ádám-szikla volt. Itt már keményen esett az esõ. Kicsit lazítottam, ittam az itt kínált ananászlébõl, kis beszélgetés a pontõrökkel, majd irány tovább.
Elhaladtam a szikla mellett, és csak ámultam és bámultam.. Ugy ki volt díszitve, azt hittem hogy a virágkarneválon vagyok.. Sztem vmi hajléktalanok lakhattak ott, de szerencséjük volt hogy nem voltak "otthon" mert elküldtem volna õket a .....ba.. Azért durva hogy egyesek hova nem dugják a képüket..Na mindegy..
Innen a ritkán jelzett Zháromszög jelzésen mentem (ezt a jelzést sztem vagy átkéne sürgõsen festeni, vagy le kéne venni a túristatérképekrõl..). Innen szinte már a belvárosban vezetett az út, végig kocogtam Pesten, páran megnéztek, nem tudtam hogy mit bámulnak annyira, azt hogy futok, vagy a Petõfi Túrás pólómat :D :D ki tudja milyen hazafinak gondolhattak :)) 15:20 ra voltam a célban a Gül Baba Türbéjénél, ami azt jelenti hogy 8:10 alatt tettem meg a 40-et, de éreztem hogy jobbra lettem volna képes, csak nem akartam nagyon eltévedni az elején.. Összesen 3 futó elõzött meg, de még pár 20km-est is utolértem a végén :-) Megkaptam az oklevelem, és a kitûzõmet, majd 1 óra múlva már otthon pihentem a fáradalmakat.
Összességébe: Ahhoz képest hogy a Hidzsra 40-et most rendezték meg elõször, Szerintem egy két szarvashiba kivételével tökéletes volt az itiner, A szervezéssel se volt semmi probléma, csak az indulók számával, nagyon kevesen voltak, dehát ahogy mondják, minden kezdet nehéz, és gondolom itt se voltak azért maximalisták a szervezõk.
Nagyon jó túra volt, gyönyörû tájakon, és még az esõ ellenére is élveztem ezt a túrát!
|