Túrabeszámolók


Honvéd emlék- és teljesítménytúra

DonRazzinoTúra éve: 20112011.05.26 22:05:33


HONVÉD 50


Szokásunkhoz híven, már 45 perccel a meghirdetett rajtidõ elõtt megérkeztünk a Szentendrei Helyõrségi Klubba dudu48-al. A helyszínt lehetetlen volt elvéteni, hiszen a fõút mindkét irányából egyértelmû szalagozás igazította útba a túrázókat. Legnagyobb meglepetésünkre, már mindenki a helyén volt (5:20 kor!) és így el is kezdhettük kitölteni a szokásos dokumentációt. A célba lehetett meleg ételt rendelni, de mi nem éltünk a lehetõséggel, helyette átbattyogtunk a szomszédos helységbe, ahol a Klub büféje üzemelt. Lassan szürcsölgettük a kávénkat, hiszen még volt fél óránk az indulásig. Közben tájékoztatott a fõrendezõ egy apróbb változásról. Lajos-forrás után, miután leereszkedünk majd a K+ jelzésen, új festésû Z+ jelzést kell majd követnünk egészen, a K- becsatlakozásáig. Az itiner egy fénymásolt térképrészlet kiemelve az útvonallal, valamint szöveges segítség is található benne a helyismerettel nem rendelkezõknek.


Egy perccel 6 elõtt elindultunk a tökéletesen jelzett városi szakaszon. (A szalagozás egyébként szinte végig hibátlan volt.  A hiányos részeken - pl. Visegrádon belül – valószínûleg már aznap délelõtt leszaggatták õket.) A HÉV végállomástól a S- jelzést kellett követnünk. A házak után a rétre kiérve hamar felfrissítette a reggeli harmat a lábszáraimat és csurgott bele természetesen felülrõl a cipõmbe. 48 perc múlva már meg is érkeztünk az elsõ ponthoz: Vízmû (5.1 km 30 m). Itt egy kódot kellett feljegyeznünk, én gyorsan frissítettem a kútból és indultunk is tovább. Egész könnyûnek mondható az emelkedõ errõl az oldalról a Kõ-hegyre, kicsit elõre is sietek megnézem, hogy a Petõfi pihenõnél a helyén van –e a geoláda. Mire visszaérek a menedékházhoz (7.0 km 150 m) dudu már az italát kortyolgatja a ponton. Én szégyenszemre nem hoztam saját poharat (pedig a túrakiírásban ezt kérték is), így mûanyag pohárból fogyasztottam el a jóízû teát. Itt már be voltunk melegedve, ezért úgy gondoltuk, megkocogjuk a Cseresznye hegy oldalát a Vasas-szakadék vonaláig de sajnos, ahogy az Újlaki hegy után itt is szétbarmolták az S- jelzést a lovasok. {Itt kérném meg a T. lovagló sporttársakat: Kérem üssék már fel az adott tájegység turista térképét és amennyiben lehetséges, válogassanak a jelzéssel el nem látott szekérutak ezrei közül, ne pont azokat az ösvényeket barmolják szét, amelyet a gyalogos túrázók számára láttak el jelzéssel!}


Lajos-forrásnál a réten volt a pont (10.5 km 450 m), ahol a kedvenc zöldalmám, (Granny Smith) volt az ellátmány. Mire a Kármán-forráshoz értünk szinte már csak a magokat hagytam meg belõle. Ezt a K+-t is jobban szeretem felfelé (persze az idei Márciusi emléktúra alatt nem ezt mondtam volna, amikor itt minden lépésért meg kellett küzdeni), most lefelé kocogva elég térdgyilkos, de legalább hamar lenn vagyunk. Itt együtt kanyargunk az új Z+ jelzésen a Bükkös-patakkal, majd az OKT-ra áttérve megkezdjük az emelkedést Pilisszentlászló felé.


A Gesztenyés sörözõben vár az újabb pont (15 km 600m), ahol egy Sportszeletet kapunk és a K-P- közös jelzésen indulunk tovább Borjúfõ felé. Közben én teszek egy ~500 méteres kitérõt egy geoládához, ahol felszedek egy kullancsot plusz szétvágatom a lábam a szederindákkal. De persze ez még nem volna elég: a jó útra visszavezetõ Pc jelzést teljes szélességében víz borítja, így combig sarasan, loholva érem utol dudut a Szent László-hegy oldalában. A Pap-rét után ismét „jó” ötletem támad:  el nagy(kis?)pistázok a beton úton, felnézek az Urak Asztalán lévõ volt katonai támaszpontra egy-két fotót csinálni. Meg is van a jutalma a kihágásnak: a 200 méteres lejtõt, ami visszavisz a kékre, derékig érõ csalán borítja. Így ismét leamortizált állapotban érek be túratársam elé a Vízverés nyergénél. Közben családom telefonál, hogy Pilisszentlászló közelében túráznak és mikorra érek oda. Gyors fejszámolás kb. 16 km 650 szinttel… mondjuk 2 és fél óra múlva ott vagyok. Ennek megfelelõen kicsit kilépek, Borjúfõnél csak egy A4-es lap fogad:  ellenõrzõ pontot nem állítottak fel, így a következõ állomás az Ászok sörözõ a Malomkerti-völgyben. A Fellegvárnál frissítek a kútnál, majd lefelé a kéken jó nyolcas átlaggal riogatom a felfelé kaptató tömegeket, (kb. öten kérdezik meg: még mennyi van felfelé? hány perc? hány méter? lehet –e fenn sört kapni?) majd kb. 30 fokos melegben, tûzõ napon érkezem meg elsõként a sörözõbe (28.5 km 1050m).


4 kilométer aszfalt következik a Malomkerti- majd az Apát-kúti-völgyben, szinte megváltás beérni a fák közé a hûsbe. Egyszer csak vészjósló dörgés hallatszik, majd ismétlõdik nagyjából 5 percenként. Meg is állok, felrakom az esõzsákot a táskámra: itt most biztosan bõrig ázom. Még sosem voltam ebben a völgyben (eddig mindig a Spartacus-ösvényen kerültem) nagyon hangulatos, kellemes, minimálisan saras út vezet a patak medre mellett és szépen folyamatosan jön össze a 350 szint Pilisszentlászlóig. A dörgés nem marad alább és a község határában el is kap a zápor. Nagyjából 500 méteren ázok, szaladok a sörözõig (37 km 1400 m), ahova a találkozót is megbeszéltem.


Ha már az esõ is esik, jól is ülök gondoltam, megvárom dudut és itt nagy hibát követek el: egy padon ülve töltök 30 percet (abból a szempontból jó volt, hogy két kullancsot felfedeztem sípcsont tájékon és gyorsan ki is kaptam õket). Eddig nem sok, 60 TT-n vettem részt, de még ennyit nem ültem egyik közben sem. A szervezetemet becsaptam: Szerintem azt hitte, vége van a túrának és amikor felálltam, hogy nekilássunk a maradék 14 kilométernek, minta ólomból lennének a combjaim, a vádlijaim beálltak, a sarokfájásom kiújult. Ráadásul az esõ jól szétáztatta vidéket így nem volt egyszerû a Skanzenig vezetõ Z- jelzésen végigvergõdni. Úgy látszik, az esõfelhõ vonala eddig tartott (azt még meg sem említettem, hogy dudu48 csont szárazon érkezett, õ nem sietett bele a zivatarba.  Kellett nekem úgy sietnem?). Másfél kilométer aszfalt következett, majd ismét a Bükkös-patak mellett találtuk magunkat egy jelzetlen ösvényen, majd a S+ -ra áttérve értük el ismét a vízmûvet (45.5 km 1560 m). Innen nem volt más hátra, mint a reggel megismert úton visszamenni a célig.


A célban zsíros deszkás, hagymás-savanyúságos terülj-terülj asztalkám várt, na meg persze a kitûzõ és az oklevél. Szokásostól eltérõen most jött el a fizetés ideje Becsületkasszába adtuk a pénzt, amirõl számlát is kaptunk. A túra kellemes, jól megválasztott útvonalon ment, a pontokon nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, jövõre újra eljövünk!