Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

czenegabiTúra éve: 20112011.06.15 08:59:37

Kedves Barátaim!


Idén elõször vettem részt ezen a túrán. A különlegességét az adta, hogy esti/éjszakai viszonyok között tartatott meg és még sosem jártam ilyenen szervezett formában. Sajnos már a kezdetkor a legrövidebb távra kellett neveznem, mert a nap folyamán egy kis kitérõt tettünk Béla barátommal a Kékes-tetõre. Ez a plussz táv, vagyis a gyalog vissza Gyöngyösre program a talpamat eléggé megviselte és így elég volt a 15-ös táv is. A rajtnál megdöbbentõ látvány fogadott: tömeg. Amennyiben nem éjszakai lett volna úgy nem biztos, hogy neveztem volna. Nagyon támogatom a túrázást és a természetjárást, de ez egyszerûen már sok volt. A rajtbeli várakozással nem lett volna baj, azonban az elsõ emelkedõn egy masszív sor alakult ki és elõzni is nagyon nehezen lehetett. Nagyon szép volt azonban a lenyugvó nap, ahogy fokozatosan eltûnt a hegyek mögött és bearanyozta a vidéket és a homlokomon megjelent vízcseppeket. A rádióadótoronynál már vártuk az ellenõrzõpontot, de csalóka volt ez és bizony a Sár-hegyrõl le is kellett még jönni a kápolnáig, ahol a bokrok között már nehezen lehetett látni, de a csupasz területeken még nem kellett lámpa. A tömeg ismét nagyon érzõdött az elsõ ellenõrzõpontnál, ahol a pontõrök és köztem mindössze a rajtszámom elhangzása jelentette az egyetlen kommunikációs kapcsolatot. Itt elõkerültek a fejlámpák és egyéb világítóalkalmatosságok is és a 13. harcosból ismert tûzkígyó útjára indult. Egy kicsit lazult a sor, de a Kozmáry-kilátóig folyton nagy beszélgetésekkel, sikongatásokkal körülvéve haladtunk. A tereppel már nem volt gond, mert ekkorra már kiderült, hogy a Sár-hegy volt a 15-ös távon a legkomolyabb emelkedõ. A Kozmáry-kilátónál Bécivel tettünk egy kísérletet a csillagok megfigyelésére is. Ez nagy örömünkre sikerült is és a földön feküdve élveztük a város által is megvilágított égbolt szépségeit, ahol nem egy mûholdat is sikerült megfigyelni. A kilátónál még egy meglepetés ért minket: volt csokoládé, amibõl enni lehetett és finom is volt!


A kilátót követõen vissza kellett térni Mátrafüreden a bicikliútra és az úton végig kellett visszamenni Gyöngyösre végig lejtve. Ez a betonút volt talán a legmegviselõbb. A célba kellõen elfáradva érkeztünk be, bár a láncszem gyenge pontja ezúttal én voltam, mert Béla bizony bírta volna még szusszal, azonban nekem a talpam már felmondta a szolgálatot. Mivel mi tömegközelekedéssel érkeztünk így az éjszaka maradék részét ki kellett húznunk az iskola aulájában, ahol a folyamatos zaj miatt a pihenés teljesen kizárt volt. A rutinosabbak hoztak polifoamot és hálózsákot is és elhúzódva egy sarokba aludtak egy jót. Irigykedtem is rájuk. Reggel még meglátogattuk a Borpalotát. Országos nyílt bornapok voltak és mi lévén az elsõk aznap kaptunk egy pazar pince és szõlészeti bemutatót, ami a hangulatunkat nagyon megdobta. Aki Gyöngyösön jár, annak mindenképpen érdemes betérni ide, akár fõprogramként is. Rendkívüli szaktudás és kedvesség, munkaszeretet és életbölcsesség jellemzi a tulajdonos hölgyet és munkatársait egyaránt. Érdemes tanulni tõlük.


A túrára visszatérve nem panaszkodom, mert a rajtoltatás és a célbaérésben a tömegprofizmus jellemezte a szervezést. Sajnos a nagy létszám zavaró volt. Mindezek mellett pozitív elõjellel zárult a hétvége.


Kellemes Napokat a következõ túráig!