2011.07.02.
Ma reggel 8 órakor indultunk Pápáról Ajka-Padragkútra, tejesíteni a 15-km-es Négyszögletes Kerekerdõ túrát. Kb. 35 percnyi utazás után megéreztünk a rajthoz, a padragkúti Andi presszóhoz. A szomszéd utcában, ahol parkoltunk, rögtön meg is ismerkedtünk egy helybéli bácsival aki érdeklõdött affelõl hogy mi járatban vagyunk errefelé, majd a presszó teraszán jelentkeztünk a túrára, s elindultunk. Hamarosan a sárga sáv jelzésû turistaúton eljutottunk a Padragi-sziklákhoz ahol egy kocka Boci csokit és az utolsó elõtti, már punnyadt õszibarackot kaptam. Itt felmentünk a Padragi-sziklákra és a sziklák mellett lévõ kilátóba, ahonnan a tiszta idõnek köszönhetõen látszott a Tátika, a Rezi, a Ság-hegy, a Somló, látszottak még a sümegi és a magyarpolányi hegyek is. Innen tovább indultunk, s egy jó ideig egy kicsi erecske völgyében mentünk, ahol több helyen is ügyességünket nem kímélve kellett átugrálni az ér egyik oldaláról a másikra. Ezután kiértünk egy tisztásra, majd a Zsellér legelõre, ahol az út igazából ezt a négyszögletes legelõt megkerüli, de mivel könnyedén e lehet vágni a legelõn keresztül az utat mi is így tettünk. Ez még a hasznunkra is vált, hiszen a legelõn több lepkefajjal is megismerkedtünk. A legelõ mellett átmentünk az országúton, és megláttuk az Atibor-hegyet és a Négyszögletû Kerekerdõt. A hegyig szinte végig egy dimbes-dombos, tölgyfa-cserjés tisztáson haladtunk, s elértük a mesebeli erdõt ahol a fenyves szélén az ellenõrzõpontnál Öcsi és Balaton szelet várt minket. A visszaút egy ideig vasoxiddal vörösre színezett bauxitos földúton ment, majd elértük Halimbát, s a falut elhagyva unalmassá kezdett válni a kaszáló és az országút, de itt is feltaláltam magam: gyûrût készítettem vadvirágokból.
Hamarosan beértünk a célba, az Andi presszóhoz, ahol zsíros kenyér várt minket. Átvettük a kitûzõt és az emléklapot, majd ettünk finom friss zsíros kenyérbõl. Alighogy beértünk a célba komolyabban kezdett cseperegni az esõ, bár néha túra közben is csepergett. Indultunk vissza az autóhoz, de amint odaértünk, a helybéli (a beszámoló elején már említett) idegen bácsi rögtön meglátta, hogy visszaértünk, kijött a háza elé, s érdeklõdni kezdett arról, hogy elfáradtunk-e és arról, hogy merre ment a túra. A beszélgetés után hazaindultunk kipihenni a nekünk 4 órán át tartó kirándulást.
Hála a nem is meleg,és nem is hideg, pont jó idõjárásnak, illetve a pontos térképnek és útjelzéseknek zökkenõmentesen ment a túra, s jó is éreztük magunkat!
(írta: Dabóczy Orsolya, 11 éves) |
