Erdõkerülõ 50
Vagdalthús rendezni készül: a sarokban gyûlnek a kitûzõk, oklevelek, nevlapok, itinerek tornyai, s napok óta esik az esõ. Péntek este rendezõi értekezletre érkeznek Olahtamasék, Joeyline, J.Gábor. Szintén tiszteletét teszi tíz kiló pogácsa a bernecei pékségbõl melegen, alaposan teszteljük a szolgáltatást sör-bor- pálinka kombinációval lekísérve éjjel kettõig.
Öt óra magasságában nehézkesen indul a reggel, végül a rajtasztal se marad itthon és idõben odaérünk Nagyorosziba. A megálló mit sem veszített csúfságából..illetve beüvegezett ablakai mutatnak némi javulást. Kb. 10 fõ már a hajnali vonattal elõttünk odaért. Õk 7-kor elindulnak, majd a következõ vonat elõtt ki-ki reggelizni, szalagozni, pontõrködni megy. Fázással, rajtoltatással töltöm az idõt, majd fél 11 körül seperni indulok retró Skálás szatyorral: )
Az elsõ szalag egy méternyi száraz ággal együtt jön le, a másodikat 2-3 nekifutásból felugrással vadászom le. Innentõl már sejtettem, hogy nem lesz egyszerû a szalagok uninstallása létra és kampósbot híjján.
Pénzásásnál Olahtamasék pontõrködnek természetesen enni-innivalóval. Deci bodzás levet iszok, majd rövid szakaszon dupla szednivaló: gyalogos mellett a dózeren továbbmenõ bringások eligazító szalagjait –lapjait is le kell szedni.
Csánki- kert elõtt elvadult málnabokrokra bukkanok, aprószemû ám annál ízesebb szemekkel. Málnaszedéseken szocializálódott lelkem persze kap az alkalmon és ami elérhetõ csipegetem, majd behozom a dózeren a kiesõ idõt címszóval. Mikor már se medve, se málna nekiiramodok a végtelen dózernek. A sárgán pont egy térképes kiránduló keresztezi az utat;jé, valaki itiner nélkül csak úgy kedvtelésbõl járja az erdõt: )
Király-kútig elõzõ ponttól 6-os átlag kéne, bogyózással együtt is összejön. Vagdalthús édesanyja és testvére pogácsával õrzik a pontot. Nem eszek, nem iszok, sietek tovább hiszen: végre Börzsöny!! Leginkább a Dobó –bércen érzem magam ismét a hegységben, olyan rég jártam erre. Mókásan szomorú, hogy mióta közelebb lakok hozzá kevesebbet voltam a „sûrûjében”. Félúton felfelé narancssárga pólós srác ül: 25-ösön az utolsót utolértem, együtt érünk a bércre. Jazzkedvelõ pecsétel, mesél szélrõl, esõrõl. A srác elõttünk indul egy perccel, Jazzkedvelõvel mendegélünk a Foltán- kereszthez. Késõbb elõresietek, utolérek egy párt ám a narancssárga felsõs srácot nem és a párt sem elõzte meg. Kisakkozzuk , hogy õ valahol eltûnt- tévedt. Csodálkozom, hiszen túlméretes, túl sûrûn jelzett szakasza ez a KN-nek. A keresztnél Gjekler-tõl kapok pecsétet, várunk a srácra pár percet, közben Jazzkedvelõ is odaér, ám õ se látta a kollégát. No, nekiindulunk Gáborral, remélve elõkerül majd.
Ragyogó napsütés továbbra is, éles kontraszt az út szélét borító jég. Néhány perces jégesõ verte a túrázók hátát, az idõjárás tehát a rendezõ úrhoz méltó: )
Királyrét elõtt utolérjük a 25-ös mezõny végét, igyekszek mindenkit megnyugtatni nincsenek kicsúszva az idõbõl csak az 50-es pontzárások késztetnek sietõsebb elõrehaladásra. Ákosnál Osziék viszik a pontot, beszélgetve virsli-hamburger helyett vegamenüt választok: citromos sör sportszelettel: ) Közben beérnek a rövidtávosok is, az elveszett fiú elõkerül, a Foltántól telefonál.
Délutáni melegben sziesztázni volna jó, a nyúlfarknyi alvás miatt átásítozok Kóspallagra. Börzsöny Szivénél szívesen gyûjtöm be a bélyegzõt, jó kis túrakocsma ez..:)
Elõttünk a feladat Tar Péter-hegy személyében. Keveslem a sarat, de így is kiveri az álmot a szemembõl mire felérek. Lefelé menet szemben a Naszály látszik, aztán a réten balra pillantva az amint Királyrét környékén zuhog az esõ. Vizuálisan követhetõ, ahogy felénk tart az esõfátyol, zuhé elõtti utolsó kép, majd a víz az úr. Szokolya szélétõl a kocsmáig ázunk. Bent Emgergõ tölti hivatalból az idejét. Rég látott NHH-es ismerõs üdvözöl lelkesen, beszélgetünk, néhány perccel együtt az esõ is elszalad.
MÁV-állomás felé menet szivárvány, csodálatos esõ utáni fények-színek. Gép újra elõ, majd a P+ elágazásnál a szalagokat valaki sajnos elõttem eltávolította..
A P+-en behozzuk a lemaradásunkat sárszakmailag. Kedvenc úttípusaim egyike jön: szûk ösvény bokrok között, amik ágaikkal kedvesen simogatják rám a vizet.
A völgyben P+ egy helyen két irányú: a régi más irányból közelítette meg a Róka-hegyet. Az új kerül egyet és lépcsõszerûen megy fel, a régebbi amibõl 1-2 jel maradt csak meg egy másik földúton. Lábnyomok erre is, arra is. Megyek a régin, az új verziót már ismerem. Vagdalt többféle visszajelzést kapott a P+-re amit õ festett néhány éve: nagyon jól jelzett és alig van jel. Túra után derült ki, hogy a kétféle P+ nyomvonal miatt mondtak ennyire mást a túrázók ugyanarról a szakaszról.
Felfelé dagonya, s az ellenõrzõ kódtól néhány méterre csatlakozunk be az új P+-be. Mindent viszek innen is, ám a kódot még leírom nehogy azt higyjék nem jártam itt: )
Közel a cél, ám igen komoly akadályok tartóztatnak fel: érett málnasorok és meggyfák hátráltatnak. Ez a túra legjobb szolgáltatása: )
Lemenõ napfényben fürdik a Börzsöny, errõl is készül pár fotó majd a vár alatti parkolóban célba érünk. Csak néhány perccel elõttünk ért be az utolsó, jobb is tehát hogy nem rohantunk.
Pár perces pakolászás után a túra hivatalosan is véget ér. Köszönöm J.Gábornak az útitársaságot és segítséget a magasan pozícionált szalagok eltávolításában való segítséget: ) De a Börzsönytõl nem búcsúzunk ilyen gyorsan :Vagdalthússal még egyszer átszeljük a Hegyet: Diósjenõ –Kemence útvonalon; sötétben és hidegben. | 