Gyerekkori szerelmem a Bakony!
Ide jártunk Gyõrbõl az általános iskolával kirándulni, sokszor voltunk itt ügyességi versenyeken, családi kirándulások és nyaralások színhelye, valamint a tájfutás alapjaival is itt ismerkedtem meg. Aztán az óta távolabb sodort az élet és már „csak” visszajárok ide. Most feszültem neki második alkalommal a 25 km-es távnak.
Nagyon vártam a napot! Szerettem volna páromnak megmutatni, hogy mi volt az, ami miatt beleszerelmesedtem a természetbe; szerettem volna, hogy jó idõ legyen; szeretem volna, hogy a Cuha-patak és szurdok, igazi szépségében (tele vízzel) pompázna; szerettem volna egy igazán szép napot eltölteni természetet szeretõ emberek között. Nem mellékesen velünk tartott testvérem és sógorom (vagy mi velük), mert csoportban mindig könnyebb!
Nagyon vártam a napot! Reggel fél 5-kor keltünk, hogy 210 km-t autózva itt lehessünk és csodálkozzunk azon, hogy milyen sokan összejöttek a természetbarátok. Felszerelést összeszedtük, az „alapozást” letudtuk J, gyorsan regisztráltunk és 9:00-kor nekifeszültünk a távnak. Az elsõ ellenõrzõ pontig mintha repültünk volna, nagyon hamar oda értünk. Egy kicsi hiányérzetem volt: nem találtuk az „iszonyatosan nagy fát”, lehet, hogy ki kellene táblázni …. A Pápalátó-kõre vezetõ út még mindig csodálatos a maga természeti adottságaival, szikláival, és dús aljnövényzetével. És a Pápalátó-kõ az a hely, ahonnan nem lehet csak úgy tovább menni. Reggeli (tízórai), gyönyörködés a panorámában, majd csak aztán az indulás. Irány Alízháza! Olyan mintha a mesék világába csöppennénk … a hét törpe … meg a Hófehérke. Majd visszatérve a valóságba a lejtmenet nem egyszerû, de minden pillanata nagyon élvezhetõ. Az úton keresztbe dõlt fák, a mély vízmosások mind egy kis változatosságot hoznak a monoton gyaloglásba. Mikor leértünk a Hódos-érhez, már gyanítottam, hogy egyik vágyam nem teljesül. Sajnos nem lesz víz a Cuhában sem! L Hiányzott a patak csobogása, hogy teljes legyen az idill. Kéz a kézben sétáltunk a természet szépségeit csodálva. Az utunkba került táborozók már meg sem lepõdtek azon, hogy túrázók tömege vonul rajtuk keresztül. Aztán kiértünk arra a részre, ahol 2 m-es a gaz, és a déli nap igazán próbára teszi az embert, zárva az „üveghutai” emelkedõvel. Ezek után az ember már nagyon várja azt, hogy megmártsa lábát a Cuha-patak hûs vizébe. Kis fáradtság …, de a felén már túl vagyunk …, vissza nem fordulunk!!! A Cuha mentén megint csak a patak csobogása hiányzik. Kopnak a kilométerek, fáradnak a lábak. Az ellenõrzõ pontnál keresünk egy helyet, ahol kicsit lehet frissíteni a lábakat. Nagyon jól esik a hideg vízben járkálni. Felfrissülve megyünk tovább!
A Kõpince-forrás után megint csak napozunk egy kicsit, majd betérünk a Cuha-szurdokba. Víz sajnos sehol, így a mederben sétálva faljuk a métereket. Van idõnk mókázni és gyönyörködni. Ahányszor erre jár az ember, annyiszor ámul el a természet csodálatosságán és formáló erején. Hihetetlen dolgok tárulnak az ember szeme elé! Sziklából kinövõ fa, hatalmas természet alkotta torlaszok a mederben, meredek sziklafalak, levegõben lógó gyökerek és még sorolhatnám! Az Ördög-réttõl már csak a hegyi hajrá van hátra! Meredek kaptató, és egyre közelebbinek tûnõ hangok, amik viszik a lábakat elõre. Sajnos az emberi butaság itt is nyomon érhetõ, a cél elõtt nem sokkal az erdei úton szórta el valaki a háztartási hulladékát. Lehangoló a látvány! Annál üdítõbb, amikor már a cél tûnik fel elõttünk! Bízunk benne, hogy jut még zsíros kenyér, mert nagyon ki vagyunk rá hegyezve és megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a szervezõk nagyon felkészültek. Jómagam nagyon megpakoltam a pocakom és nagyon jól esett minden falat. Jól esett végre levenni a cipõt is, és a mellettem lévõk sem jelezték, hogy ellenükre lenne. J
Összegzés: nagyon jól telt a nap! Amit szerettem volna az nagyrészt teljesült. Kedvesem is megbirkózott a távval, bizonyított magának is, bár voltak korábban kételyei. SZERETTEM, SZERETEM, SZERETJÜK A BAKONYT!!! Hallottunk az éjszakai túrázásról .... jövõre azt szeretnénk kipróbálni. |
