|
|
| 6 óra volt mikor elindultam Ómassáról Bánkútra, hogy belevágjak az elsõ Bükk 900-as ttúrámba, mozgalom szinten 18 csúcson jártam már korábban (Ispán-hegy, Virágos-sár-hegy a kivétel). 7-re sikerült felkapaszkodnom a Vadász-völgyön keresztül, sajnos egyik kedvencemet a Száraz völgyet a korábbi esõzések szinte teljesen elmosták, hosszú szakaszon ördögszántásos lett. A turistaház elõtt megreggeliztem, majd 7:30-kor elindultam, éppen a Z+ jelzésre kanyarodtam volna mikor munkatársnõm Anita dudált rám, nem jöttek el a barátai, de nem akart otthon maradni, így eljött hátha csatlakozhat majd valakihez, gyorsan leszaladt nevezni. Hát mit mondjak, nem vitte túlzásba a felkészülést: fél liter víz, se térkép se bélyegzõpárna, ennivaló viszont bõven :) Nevezés után még bevásároltunk, vettünk még két 0,5 literes ásványvizet aztán már úton is voltunk Bálvány felé. Igazából csak itt tudatosult benne mire is vállalkozott, bélyegzõpárna nélkül ugyanis nehéz bizony az igazolás :) Az elsõ 4 csúcs könnyen ment, aztán Kis-sár bérc felé völgyet tévesztettünk és felbaktattunk a Semmi-bérc nevû csúcsra, ahol jó 20 percig kerestük a csúcsot jelölõ oszlopot, de nevéhez hûen „semmit” sem találtunk :) No sebaj gondoltunk majd visszajövünk a végén ha belefér. Gyerünk fel a Fekete-sár bércre ahol is megtaláltuk a Kis-sár bércet jelölõ oszlopot :D és itt állt össze a kép a völgy tévesztésrõl és megvan a +1 csúcs…Innen egészen jól mentek a dolgok egészen Ispán-hegyig, bevallom õszintén ez volt az a csúcs volt amitõl tartottam, nem hiába, több mint egy órán keresztül kerestük, 4 irányból próbáltuk megközelíteni míg végülis a megoldás a részünkrõl a következõ volt: lementünk a zöld háromszögön egészen addig ahol a jelzés élesen dél-nyugatra fordul s mi innen indultunk észak-keletre egy alig kivehetõ úton. Jellemzõ, hogy felfelé azon imádkoztunk nehogy ismét a Kukucsóra másszunk fel, mert állagát tekintve teljesen egyforma a két hegy, visszafelé már nem találtuk ezt a csapást de azért sikeresen felértünk Istállós-kõre. Innen már könnyû dolgunk volt, Tar-kõn egy kis heverészés és gyönyörködés a panorámában, ismertük a Kõhátak trükkjeit, így könnyû találat volt mindkettõ. Végére hagytuk Borovnyákot, a hátizsákokat beraktuk az autóba :) majd utána felmentünk a csúcshoz, ránk fért ez a kis segítség a végére, érdekes akusztikája van ennek a sípályának, történt ugyanis, hogy Anitával éppen arról beszélgettünk, hogy vajon mindenki ezen a meredek pályán jött-e lett, majd jött a válasz a síháztól (jó 200 méterrõl) hogy IGEN mindenki erre jött :) pedig esküszöm nem kiabáltunk, ennek ellenére a hegy levitte a hangunkat :) Összességében: sokszor esõre állt az idõ ennek ellenére azt mondom ideális idõjárást fogtunk ki, viszonylag könnyû teljesítés ha Ispán-hegyet leszámítjuk, jó hangulat, sok szõlõcukor és túrórúdi, kedves szervezõk igaz minimális szolgáltatással. Jó kis túra ez!!! |
| |
