Túrabeszámolók

Vértesi kerekezés útvonal kijelölõi beszámoló

Tavaly fölmerült az igény egy rövid montis távra is. Elkezdtem földeríteni a lehetõségeket, s sikerült is jól járható utakat találnom a Sámolyi-bükkön. A rövid táv esetében ez nem is volt gond, hiszen évekkel ezelõtt már jártam erre, s tudtam, hogy van megfelelõ út. Úgy gondoltam, célszerûbb lenne a hosszútávot is lehozni a Kilencfa-homokról, mivel az nehezen járható, illetve a volt Dobai-bányát leszámítva egyhangú is. Persze a szalagozást is könnyítené. A gondok itt kezdõdtek. Hol tudom elvinni a hosszú távot a szétválástól Kõhányáspusztáig? A Kereszt-utat (homokkal kevert murva) sajnos csak az országos kék jelzésen lehetne kikerülni, viszont hosszabb távon ez kerülendõ. Ha a Vértes Erdõ engedélyezi, akkor ez lesz majd az OKT-nak megfelelõ montis jelzés. Hiába kerestem, csak rosszabb utak vannak. A Vértesben, a völgyekben vezetõ utak, a rendszerint laza talajszerkezet, a vízmosások, illetve a homokos hordalék miatt nem túl jók a biciklisek számára. Nekünk a gerincutak jók, mint például a Köves-út, vagy a Szentegyházi-hegyen vezetõ. Itt is kerestem ilyet, hogy azon jöjjünk le, de nincs. Van ahol a kiváló minõségû gerincútról látom mind a két völgyben vezetõ utat is de egyszerûen nincs normális levezetõ út.

A túra, a Vértesi barangolások utáni napra került, mivel annak szervezõi megváltoztatták az útvonalat, s a tavalyitól eltérõen sokkal hosszabb a közös szakasz. Ezek közül Géza-pihenõ – Csákberény közti gyors lejtõ kritikus. Kifejezetten balesetveszélyesnek tartom, hogy a montisokat a velük egy irányba haladó gyalogosok közé engedjük. Ezen a lejtõn én, aki kifejezetten gyenge, óvatos lejtõzõ vagyok, is 25-30-al megyek. A jobbak valószínûleg 40 fölött. A gyalogosok, ha már ketten vannak, akkor logikusan elfoglalják a teljes útszélességet.

Pénteken délben kezdtem el a szalagozást. Idén piros-fehér, és piros-fehér-fekete szalagokat kaptam, tehát sokkal jobban látható színût, mint tavaly, viszont, csak töredéke mennyiségben. Ennek megfelelõen takarékosan kellett vele bánnom. Az utak jók. A Vértesi barangolásokra a gyöngyvirágosok felújították az érintett turistajelzéseket. Ennek köszönhetõen a Géza-pihenõ – Csákberény szakaszon alig néhány szalagot kellett használnom. Ez volt jellemzõ a sárga jelzésre is Csákvár után. Nagy mennyiségû szalagot a turistajelzés nélküli részeken használtam. A Sámolyi-bükkön vezetõ szakaszt tartottam nehéznek tájékozódási szempontból, mivel sok az elágazás és a nyiladék. A kék jelzésrõl történõ letérést nyolc-tíz szalaggal jelöltem, s még ez is kevésnek bizonyult. Minden útkeresztezõdés és nyiladék után, legalább 2-3 szalagot raktam ki.

A tájékozódás nehézségét jelezheti, hogy a szalagozás mindkét napján benéztem egy-egy elágazást, s pár száz méteren szedhettem vissza az addig kirakott szalagokat, pedig már legalább 3-4 alkalommal mentem végig rajtuk, s én találtam ki. A Sámolyi-bükkön egyébként valami nagy vadászatra készülve a frissen gléderezték az utakat, ennek megfelelõen kiváló utak vártak bennünket. Ez alól kivétel a Kereszt-út. Itt a fölsõ szakaszon inkább ártott. Lassabban haladtam, mint gondoltam, így tényleg csak a rövid távot szalagoztam ki, pedig a hosszún is szerettem volna ezt a munkát elvégezni Kõhányáspusztáig.

Szombaton megkértem a Vértesi barangolás szervezõit, hívják föl a gyalogosok figyelmét, ne szedjék le illetve helyezzék át az útvonalon található szalagokat, mert az a bicikliseknek lett kitéve. Miután kijavítottam az elõzõ nap kapott defekteket (kökény tövis és szeder tüske), hárman folytattuk a távok jelölését, . Az 50-es aszfaltossal kezdtünk. Gabriella az Oroszlányba vezetõ elágazásban elvált tõlünk, s az aszfalton visszagurult Gántra. Mi visszamentünk Mindszentpuszta felé, s újra végig mentünk a montis rövid távon, az elágazásig. Mivel tudtam, elég lesz a szalag, ezért a rövid táv, ezen szakaszára is raktam ki néhány újabbat. A távok szétválásától folytattuk. A Hosszú-hegyi és a K+-on Vérteskozmára vezetõ emelkedõ sokkal jobb, mint korábban. A Tábor-hegyrõl, levezetõ lejtõ is sokkal könnyebb, mint eddig bármikor az elmúlt 8 évben. Ez évben még csak veszélyesnek sem lehet nevezni.

Az aszfaltos szakaszokon ez évben is az 5 cm széles fehér szigetelõszalag nyilakat alkalmaztam.

A túra napján a beérkezõktõl gyûjtöttem be a tapasztalatokat.

Pusztavámon eltûnt a kirakott bója. Azt hittük, ellopták. A végén kiderült, valaki azt hitte, ott felejtették, levette, s beadta a kocsmába. Itt nagyon megdolgoztak a pontõrök, mivel hullámokban érkeztek a túrázók. Egyszerre 10-20 ember, majd egy darabig senki. Nem akarták, hogy megszáradjon a zsíros kenyér, ezért csak néhány szelet volt elkészítve. Amikor egy nagyobb csoport esett be, volt hajtás rendesen.

Ez évben is volt aki elkevert, a térkép, a kilométerórával együtt használható itiner, a szalagozás és a szigetelõszalag nyilak ellenére. Ez évben a kékrõl való letérés jelentette a problémát. Oda nagy nyilakat is kellett volna tennem. Az aszfaltról letéréshez több szalag is kell, a nyilakon kívül. Az útvonalak tetszettek a túrázóknak.

Jövõre oda kell figyelni, hogy a kiírásba visszakerüljön a megjegyzés, hogy a 70-es aszfaltos távon van 7.5 km murvás út is, ezért a teljesítését országúti kerékpárral nem javasoljuk.

Patrik és Dominika keményen megdolgoztak. Domi Pusztavámon pontõrködött, Patrik pedig a célban fõzte és hordta ki a virslit.

Laptopot is vinnem kellett volna, mivel szombat este szerettem volna a TTT-sek honlapjára föltenni a beszámolók közé, miszerint a Vértesben nem volt esõ, s kiválóak az utak. A PDA telefonomról nem jött össze. A 320x240-es kijelzõn, nem engedett a beszámolók területére beírni, illetve a font készlet, meg a többi sem jelent meg rendesen. Minden más mûködött a honlapon a telefonomról, csak ez nem.

Indulásnál kis lapon, minden túrázónak tájékoztatást kell adni, milyen jelzések lesznek, s a térkép hátoldalára nyomtatott itinerre jobban fel kell hívni a figyelmet.

Az elkeverõk közül, volt olyan, akinek reklamálás után felhívták a figyelmét az itinerre, beleolvasott, s közölte: „ha ezt idõben elolvastam volna, akkor nem keverek el”.

Csütörtökön mentem szalagot szedni, mivel hétfõn és szerdán 24 órás szolgálatban voltam. A túrázók dicséretére el kell mondanom, a montis rövid távon, illetve a hosszú táv Kõhányáspusztáig vezetõ, összességében ötvenegynéhány kilométeres szakaszon, mindössze egy sportszeletes papírt (sajnos nem nyertes) a 1019-es rajtszámú montis igazolólapot és egy régi kiadású Vértes turistatérképet találtam. Más túrán elõfordult már, hogy a start idõ közepén indulva, ennek sokszorosával találkoztam 20-30 km-en is.

Ez évben az indulók Cartographia-s térképet, itinert, kitûzõt, emléklapot, Pusztavámon zsíros kenyeret hagymával, ásványvizet, Kõhányáspusztán ásványvizet, a célban pedig virslit kaptak.

Az indulók száma: MTB 75: 39 fõ; MTB 45: 21 fõ; K 70: 32 fõ; K 50: 21 fõ.