Túrabeszámolók


Lábatlan

JakabTúra éve: 20112011.09.01 15:21:37

Lábatlan túra


Hétvégén Tatabányán jártam a Lábatlan teljesítménytúrán. A túra a Turul parkolóból indult, 17 km, 500 m szintemelkedéssel a Gerecse szép tájain. Efemméktõl a nevezési díj ellenében megkaptam az itinert, mely az útvonal követéséhez, az ellenõrzõhelyeken pecsétek megszerzéséhez, majd a túra végén a díjazás - jelen esetben kitûzõ - átvételéhez szükséges.

A parkolóból a piros jelzésen indultam az erdõbe, jól kitaposott túra útvonalon. Mivel a túrával egyidõben Tatabánya város itt rendezte a Szelim napokat, meglehetõsen sok emberrel találkoztam az erdõben.

Lovagi játékokat játszhattak, nevezhettek különbözõ középkori törökös jellegû feladatokra. A korhû ruhákba beöltözött emberek kellemes látványt nyújtottak, így a túrára jó hangulatban indultam el.

Nem nagyon kellett a térképet néznem, mivel tavaly már jártam ezen a túrán, emlékeztem hol vált a jelzés kékre, sárgára, stb.

Az elsõ ellenõrzõponton Pinkert Lacitól málnaszörpöt és nápolyit kaptam a Bunchu kútnál. Az erdei szakasz után itt érkeztem rétre, majd köves úton érkeztem be Vértestolnára. A nap már erõsen sütötte a fejem, fogyott az innivaló. Vértestolnánt a kocsmában pecsételtek nekem, majd a szép fekvésû kis falut a pincesoron elhagyva ismét erdõben folytattam a gyaloglást. Itt már jó sok embert elhagytam, sokan a kocsmában trécseltek.

Hosszú alattomos emelkedõ következett, több ismerõssel találkoztam, Lampert Józsival beszédbe is elegyedtem. Õ, 69 évesen egy stroke után gyalogolt mellettem, szinte szuszogás nélkül. Minden elismerésem. :-) Késõbb egy helyes házaspárral beszélgettem, õk elõször jártak a túrán, nagyon tetszett nekik a táj.

Felérve a dombra, egy sziklás nagyon szép völgy, majd a túra legnehezebb része következett. Fel kellett mászni a Csúcsos-hegyre. (lehet hogy Kõ-hegynek hívják?) Túrabotom sokat segített, igazán meredek és fárasztóan hosszú volt a csúcsra érkezés. :-))

A csúcson a Ranzinger Vince kilátó mellett volt az ellenõrzõpont. Tériszonyom miatt erre a kilátóra idén sem mentem fel, mivel nyitott fémszerkezet, és elég magas is. Nagyon sajnálom, mert 30 km-es körzetbe lehet ellátni, és szép idõ volt, túrához még meleg is.

A kilátót 2008-ban adták át, és arról a Ranzinger Vince bányamérnökrõl nevezték el, aki a Tatabányai Szénbányák bányaigazgatója volt. De ez az itinerben is szerepelt, mint minden látnivaló. Dícséret érte.

Ide már csak 1,5 km volt a cél, hamar beérkeztem, sok-sok túrázó, sétáló családdal találkozva a kilátó közelében.


Ezután körbe jártam a parkoló környékét, volt minden finomság, édesség, pecsenyesütõ, sajtárus, mindenféle kézmûves termék. Megnéztem a hölgyek hastáncbemutatóját, és török zenét hallgattam.


Itt ért be Maci, aki a 30-as távon indult. Vele jött Zsolti és Zsuzsa is, bár õ sietett régész kollégáihoz, akik a Szelim barlangban ügyködtek valami szórakoztató programon.

Nem volt nagy tömeg, viszont hangulatos rendezvény volt, érdemes eljönni erre is, és a túrára is, mert a Gerecse nagyon szép részein halad.


Jó kis túra volt.