IX.Hargita teljesítménytúra-2011.09.03.
Táv papíron 45 km,szint papíron 2000m,rendelkezésre álló szintidõ 13 óra.
Hol is kezdjem?Történt,hogy az éjszakai Vasparipa túrán szóba elegyedtem Istvánnal(akivel addig még nem találkoztam),majd a nagyteveli tó partján épp mellé parkoltam azon a szombati reggelen.Szó szót követett,lenyomtuk hármasban(fiatalabbik Istvánnal) a Tortúrát,majd a Vértesbe is ellátogattunk egy közös barangolásra.Már az utóbbi túra elõtt érkezett egy mail a postafiókomba,amiben István arról érdeklõdött,velük tartanék-e Erdélybe a Hargita 45-re.Elõször szabadkoztam,hogy az messze van,meg nem is olyan olcsó úgy összességében,de miután "túraügyi-mecénásunk" visszautasíthatatlan ajánlatot tett kételyeim eloszlatására rábólintottam az utazásra.Gondolhatjátok milyen nehezemre esett:))
Megkezdõdött a felkészülés.Levélváltások tömkelege Tonnakilométer Misivel,Lehellel-a túra fõszervezõjével,Istvánnal,idõjárásügyi kutakodások,medve-ill.viperahelyzet elemzések.
Csütörtök este nézem a Híradót.Rendesen összekaszabolt fejû ízesen beszélõ ember fekszik egy kórházi ágyon,és valami medvérõl beszél.Gyerekeim irtózatos zajjal vannak,szinte semmit nem hallok a riportból,visszaüvöltök rájuk,persze ettõl nem lesz hallhatóbb az adás:)Újra a számítógép elé ülök,a Duna tv Híradójában megtalálom ugyanezt a riportot.Medve támadta meg a gyanútlan horgászt Csíkdánfalván,ha jól emlékszem.Településnév keresõbe be,elég messze van onnan,ahova holnap megyünk,kissé megnyugszom.Azért egy nappal az utazás elõtt nem szívesen hall az ember leszakított fülekrõl,összekaristolt fejekrõl:)Elteszem magam holnapra,tévézek kicsit,az egyik adón ki hinné,épp medvékrõl van szó,talán mára elég a rossz ómenekbõl,megnyomom a piros gombot a távirányítón....:)
Marha hamar eljõ a reggel 4,egy óra múlva már a 81-esen suhanok Agárd felé.Nem fogtam vissza magam túlzottan,másfél óra múlva istván háza elõtt állok.Bedobunk egy finom reggelit,felvesszük ifjabbik Istvánt majd nekivágunk a nagy útnak.A hírhedt budapesti (majdnem)körgyûrûn mindjárt a beeszünk egy jó kis araszolást amit így az út elején még higgadtan kezelünk,aztán szakítunk tovább keletre.Püspökladányban egy finom ebéd kíséretében betessékeljük autónkba Ilit is,így a vele teljessé vált csapattal folytatódik az autókázás.
Nagyváradon mindjárt ízelítõt kapunk a felénk(gyaníthatóan a magyar rendszám felé)áradó szeretetbõl,az egyik kedves autós üvöltését az autója(és a mi autónk) feltekert ablaka ellenére is jól halljuk:)Jót mosolygunk az idiótán,szerencsére hamar kikeveredünk ebbõl a szépnek semmiképp nem mondható városból,és a kaotikus közlekedésébõl.Az út nagy része még hátra van,ezalatt megtapasztaljuk,hogy a záróvonal a "Kit érdekel?"kategóriába tartozik,beláthatatlan kanyarban elõzni szinte kötelezõ,mindenki megy mint az eszement,tiszta Balkán.
A táj viszont egyre szebb,fõleg a Király-hágó környékén és után.Jönnek szépen a dimbek-dombok,majd a hegyek is,50-60 kilométer erejéig még autópályán is suhanunk,a távolban eközben feltûnik a Tordai-hasadék.Utunk vége felé elérjük az anyaországi fülnek is ismerõsen csengõ nevû falvakat,Szováta,Parajd,Korond,Farkaslaka(sorrendre ne vegyetek mérget:) fõutcáján haladunk,már elég elcsigázottan,nagyon régen ülünk már egyhelyben:)Aztán végre befut Székelyudvarhely is,összetelefonáljuk magunkat Plecs Sanyiékkal,majd elköltjük a csapatépítõ estebédünket jó hangulatban.Sûrû ködben autózunk aztán a Csíkszeredába vezetõ országúton,már azon tanakodunk,hogy elmentünk célállomásunk mellett,mikor feltûnik a félhomályban egy Kalibáskõ feliratú tábla.Megérkeztünk.Valahol este fél 10 körül járhat az idõ.Gyorsan bepakolunk,a szervezõk már itt vannak úgyhogy mindjárt be is nevezünk a túrára majd nyugovóra térünk.A vidám kis csapat bulival hangol a másnapra úgyhogy bedugaszolom a füleimet,és alszom reggelig mint a tej:)
Ismerõs dallam zökkent ki a nyugalomból,a füldugó miatt nem tudom mióta szólhat a mobil,gyorsan kinyomom,a többiek még alszanak,vagy csak udvariasan úgy tesznek:)Kiosonok a szobából,ami a fapadlónak köszönhetõen azért nem megy olyan csendben,lemegyek reggelizni.Meglepõen csendes a ház,arra számítottam,hogy az indulás elõtt egy órával azért nagyobb lesz a nyüzsi.Jól sikerült a tegnap este úgy néz ki:)Néhányan azért már talpon vannak,"a gyorsabb bírók már el is mentek"-tudom meg."Bírók"-ekkor hallom elõször a pontõr itteni elnevezését.Betolom a reggelit,enélkül öngyilkosság nekivágni ennek a túrának,a szintvonalakat tanulmányozva erre könnyen rájön az ember.Negyed 7 körül aztán kíméletlenül ébresztõt vezényelek a szobában hiszen az udvaron már érkeznek a túrázók,készülõdnek a startbírók.
Hûvös a reggel,biztos 10 fok alatt vagyunk,a doboldal párában úszik,a fû cafatos.Lehel eligazítást tart a túráról,aztán a résztvevõk zöme elindul,07.15-kor a mi négyesünk is nekivág.Pólóban kezdem,de hamar felkapom a pulóvert,nem kellene megfázni,ha nem muszáj.Köves úton haladunk egyelõre még szolidan emelkedve a kék 3szög jelzés mentén.Vészesen közel a házhoz aztán biztos(és friss:)jelét fedezzük fel annak,hogy ha nem is látjuk,bizony a medve itt van valahol a közelben:)Lehet,hogy most is figyel:)
Utolérjül Janit,egy helyi túratársat,egy idõre 5 fõsre bõvül a csapat,majd az elsõ komolyabb emelkedõk táján Tonnakilométer Misiéket is begyûjtjük.900 méter környékérõl indultunk,a túra 2. kilométerénél az ezres,a 4. kilométernél már az 1350-es szintvonalat kersztezzük.Komoly kapaszkodások után felérünk egy panoráma útra,teszünk egy fél kört a hegyoldalon vízszintes úton,közben mennyire csak tõlünk telik elesszük a medvék elõl a málnát és közben fényképezünk.A málna finom,az alattunk elterülõ ködben úszó mélyebb részek látványa pedig leírhatatlanul gyönyörû.Nem tart soká azonban a pihenés,újabb kaptató következik kicsit széthúzódik a mezõny,komoly erõt ad,hogy van aki nálam is jobban liheg:)Felérünk aztán túránk elsõ igazi kilátópontjára nevezetesen a Szeles Vésze nevû helyre.1488 méter környékérõl bámulhatjuk a fenséges panorámát,ami nem kör,de így is szép.Alattunk Hargitafürdõ település terül el keleti irányban,elõttünk az elsõ meghódítandó Hargita-csúcs,a Csicsói-Hargita uralja a látóhatárt.
Törpefenyvesben,borókabokrokkal határolt szûk ösvényeken kanyargunk tovább,elfogyasztjuk elsõ áfonyaszemeinket is,amiket a túrán számos másik is követ majd.Belebotlunk az épp mozgó üzemmódban leledzõ elsõ Bírói Pontba,rajtszám híján neveket vés a bíró a lapra,hát néhányunknál a szám egyszerûbb lett volna az tuti:))Rövid iránymutatást kapunk a következõ etapra,majd némi frissítés,szerelvényigazítás után továbbállunk.Szélesen elterülõ mezõre,fennsíkra érünk,azonban nekünk maradnunk kell a fák közelében,felkanyarodunk a fenyves felé.A mezõn rábukkanunk elsõ hegyi birtokunkra-esztenánkra.Közelebb indulok fényképezési célzattal,de miután észreveszem a nem épp kistermetû pásztorkutyákat inkább amennyire lehet a gép optikai zoomját használom ki:)
Az erdõ határánál vissza-visszanézegetünk déli irányba,elég párás sajna a levegõ(hol vannak már azok a tegnapi szép bárányfelhõk...) de még így is megéri a hátra arc néha.Aztán bevesszük magunkat a fenyvesbe,talán mondanom sem kell emelkedünk tovább.Helyi indián társaság mellett haladunk el akik meggyötörten kérdezik,messze van-e még a nemtudom mi,ha értettem volna mit keresnek akkor sem lett volna nagyobb esélyem a helyes válaszra,miután én is életemben elõször járok itt:)Pontosan 1679 méteres magasságban aztán feltûnik egy sziklaalakzat nevezetesen a Bagoly-kõ.Lefotózni nehéz,talán helikopterrõl lenne esélyes,a kilátás róla azonban ismét kárpótol a mászással járó nehézségekért.Bámészkodás után haladunk tovább,igazi vendégmarasztaló bokrok között szlalomozva,egyre erõsödõ nyikorgó hangok(?) közepette érünk fel a Csicsói-Hargita oldalában tanyázó Bírói Ponhoz.
A ködbõl aztán elõbújik az elõzõ magaslatokról már láthatott hegytetõn álló épületkomplexum a maga antennatorony-erdejével,szögesdrót kerítésével.A különös hangokra is itt van mindjárt a magyarázat,épp egy piros kabin érkezik a nyikorgó görgõjû drótkötélpályán némi áruval a minegy 500 méterrel alattunk található Hargitafürdõbõl.
Megkerüljük az építményt néhányan elindulnak rossz irányba,az út adja magát,mégsem arra kell menni.Maradunk a kerítések mellett,majd folytatjuk tovább durván északnak a hegy platóján.Egy szakaszon vasbeton lapokkal kirakott ösvényen talpalunk ami nagyon tájidegennek tûnik ezen a helyen,gyaníthatóan a járõrözõ katonák dolgát könnyíthette meg anno ez az út.Sokszor morgunk a beton miatt,direkt figyeltem itt viszont senki nem mellette ment:))Jól jön néha az a pár méter burkolat:)
Egy kilométer után aztán elérjük az 1759 méteres tengerszint feletti magasságon található Csicsói Hargita csúcsot és az itt ránk váró bírói párost.Kb. a 12.kilométernél járunk(Bagoly-kõnél néztük a gps-t,akkor volt 9.9)és már letudtunk 960 szintet!A matrica mellé pár kocka csokoládét kapunk,szétfényképezzük a környéket és elkezdünk ereszkedni!
Rögtön a csúcskövek alatt csak akrobatikus mutatványokkal megközelíthetõ forrásra bukkanunk,iszunk és feltöltjük a készleteinket a finom és jéghideg vízbõl.Jó iramban ereszkedünk alá,leérünk egy nyeregbe,az itiner szerint a Madéfalviba,mögöttünk jó magasan az elõzõ csúcs,elõttünk legalább olyan magasan a következõ:)
Gyanítottuk,hogy ennek a közel 200 méteres szintvesztésnek még meglesz a böjtje,hát nem is kellett soká várnunk és már kapaszkodhattunk újra a botokba.Elõször az 1680 méteren található Csompoly nevû magaslatot ejtettük útba.Innen fennséges látványt nyújtott a még mindig ködben úszó Csíki-medence(lehet,hogy nem ez a neve,a Csíkszereda irányába elterülõ mélyebb részek), a már magunk mödött hagyott hegyvonulat valamint következõ uticélunk a Madéfalvi Hargita.Készül néhány csoportkép,majd áthullámvasutazunk(egy gyors le majd egy gyors fel)az innen pár száz méterre levõ 1709 méteres magasságig növõ Madéfalvi Hargita csúcsra.
A csúcson vidám pontõr,bocsánat bírói páros vár,képet kapunk a túra további szakaszairól,szépen elmutogatásra kerülnek a környezõ hegyek,minõ meglepõ innen is készül néhány fotó,hiszen gyönyörû a kilátás,most épp a Mihályhavas,a Madarasi Hargita,a Rákosi Hargita felé.Az ezen csúcsok ölelésében elterülõ völgy(egykori vulkán kráter)sem utolsó látvány,csak az a fránya párásság ne homályosítaná folyamatosan a kontúrokat.Indulás elõtt még finom célzás érkezik a teljesítményünkre,nem kell sietnünk,de ha lehet ne is lasuljunk,jön a burkolt célzás a csiga tempóra:)
Megfogadjuk a jótanácsot,gyorsan át is ugrunk a Rákosi Hargitára,sziklaperemen tanyáznak a bírók,a köd lassan felszáll Csíkszereda irányában,a pont személyzete lelkesen mutogatja az alattunk elterülõ medence falvait.Miután kiderül,hogy nem ez a tetõ legmagasabb pontja Ilivel és ifjabbik Istvánnal ledobjuk zsákjainkat és átszaladunk a csúcskõhöz.Így mi tényleg elmondhatjuk magunkról,hogy egy túrán belül érintettük mind a négy Hargita-csúcsot!Mire visszaérünk a csapat már lelépett,Istvánt érjük be az oda-vissza szakaszon,lehet,hogy nem is haszontalanul,az elágazónál ugyanis símán megindulna a már bejárt irányba:)
Jobbnak látjuk tehát a jobbos kanyart,leereszkedve a hegyrõl nyugisabb szakasz jön,mezõn haladunk,jobbunkon a Madarasi Hargitával,a messzeségben csipkés tetejû hegycsúcsok,a Keleti-Kárpátok párába burkolózó vonulatai zárják a látóhatárt.Kb. 2 kilométer után aztán ráfordulunk egy jó köves útra amin szépen felballagunk a Madarasi Hargitára.A csúcson kopjafa- és zászlóerdõ fogad,megoszlanak a vélemények a jelenségrõl,van akit nagyon meghat,van aki szerint ez már túlzás.Az "állítók" jó szándéka nyilván elvitathatatlan.
Elkészül a csúcsfotó majd egy meglehetõsen bokatörõ ösvényen hagyjuk el a hegyet.Egy elhagyott erdészháznál aztán újabb bírókra lelünk,rákerül az itinerre a 6. pecsét.Nem messze tõlük ismét forrást találunk,nem is hagyjuk ki a vízcserét!Kellemesen járható szakasz következik,próbálunk emelni a tempón amennyire lehet,nem mentünk valami fényes idõt eddig.Leérve egy szélesebb murvás útra a sántikáló Zsombort érjük utol,felmérve állapotát a menedékháznál történõ azonnali kiszállást javasoljuk neki.Õ is így gondolja.Megkérdezzük azért,hogy odáig(kb 1 km)azért el tud-e jönni,majd az igenlõ válasz után tovasietünk.
Szépen kiépült a menedékház környéke mióta(kb.10 éve)utoljára itt jártam,számos újabb házikó épült és épül most is.Mi most épp a Súgó Panzió névre hallgatót keressük,ott vár ránk ugyanis a túra etetõállomása.Hamar rá is lelünk a szép épületre,annak is a teraszára ahol elfogyaszthatjuk a finom zsíroskenyeret amit még finomabb,gyógyfüvekbõl készült teával öblíthetünk le.Barátom anyukájánál ittam ilyen ízû teát 10 éve Felsõ-Bencédben,az íz azonnal felszabadítja az emlékeket!Csodás érzés!
Csehül állunk viszont az idõvel,a túra körülbelül felénél járhatunk és már több mint 7 órát elhasználtunk,ami erõs hármas átlagnak felel meg:)Nem aggódtunk ám azért annyira,mivel tudtuk,hogy az elõttünk álló 20-25 kilométerre nem egészen 400 méter szintemelkedés jut már csak.Elbúcsúzunk tehát a menedékházaktól,a kedves bíróktól(majdnem megint pontõrt írtam:),és a Mihályhavas oldalában elkezdünk ereszkedni.Közben gyönyörködünk a balunkon elterülõ marha messzinek tûnõ vonulatokban,ahol még pár órája küzdöttünk a szintekkel.Nem túl látványos ez a szakasz,nem is túl érdekes,jókat beszélgetünk,miközben haladunk.Az erdõ egyre ritkul,jó 400 méter szintet vesztünk,így érünk el egy esztenát,a kutyák mérges csaholás közepette már épp indulnának a levadászásunkra mikor éles hang ripakodik rájuk,szerencsére a jól nevelt négylábúak azonnal felfüggesztik a támadást.
Két aranyos idõs úr vár ránk az Oltár-kõ alatti elágazásnál bírói minõségben,megpihenünk náluk,lábat napoztatunk,zoknit cserélünk,hallgatjuk a történeteiket.Hallgatnánk még tovább is,csak hát szintidõ meg egyebek,úgyhogy feltápászkodunk és elbúcsúzunk.Talán õk nem is gondolják,egy-egy ilyen pár perces diskurzus mennyivel emeli a mi szemünkben a túra fényét!
Megint csak lefelé visz utunk,a patakok már csak völgyekben szeretnek folydogálni,mi meg épp a Vargyas névre hallgatót keressük.Keresni persze nem nagyon kell,a szalagozás az egész túrán nagyon korrekt.Átkelünk az épp rekonstrukción átesõ patakmederen,majd felkaptatunk egy domboldalra.Lapos tetõn folytatódik a menet,majd újabb patakét,most épp a Halaság nevû völgyét látogatjuk meg pár száz méter erejéig.A túra szervezõi nincsenek kibékülve a patakvölgyekkel,ebbõl is rövid idõn belül kimászunk:)Elhaladunk egy tanya mellett(végre valami épített fotótéma!!:),lemaradok a többiektõl,szerencsére a tanya után észlelem a domboldalra hívogató szalagokat.(a szöveges leírás egyébként egyértelmû)Megint felfelé tehát a sûrû növényzetben,majd lefelé egy redkívül szétmosott szekérúton.Igazából el sem tudom képzelni milyen jármû tud itt közlekedni,annyira nagyok a kövek.Újabb patakmeder,ez sem jó nekünk,újabb kaptató:))
Na,itt szakadt el nálam a cérna.Eddig határtalan jókedvvel haladtam,itt a fáradtság,és a viszonylagos meleg ezzel a köves-sziklás emelkedõvel karöltve kiverte nálam a biztosítékot:)Már arra gondoltam,hogy felhívom az udvarhelyi lelki-segélyszolgálatot,hogy beszéljenek le a tervemrõl,miszerint ha rövid idõn belül nem ér véget ez a(z) <önként moderálva>emelkedõ én menten felvágom az ereimet:))
Aztán persze véget ér,kiérünk egy fennsíkra a Veresbükk oldalába.Haladunk vidáman,majd kissé megzavar bennünket egy az úttól távolabb kihelyezett szalag.Tanakodunk,térképet nézegetünk és már épp elindulnánk feléje,mikor kiáltások törik meg a táj csendjét-hát a keresett bírók hívogatnak minket!Rákerül a lapra az utolsó pecsét,kiderül,hogy a szalag egy forrást jelöl,ki tudja honnan vett erõvel elrohanok vízért.
Az utolsó 6,5 km jön,ennek tudatában felszabadultan vágunk neki a maradék távnak,sõt elérhetõ közelségbe kerül a 19 órai beérés,ami igazából semmi extrát nem jelentene,mi Ilivel mégis dobunk egy vissza kettõt és otthagyjuk a két Istvánt.Jó nekik az a 20 órai célbaérés,mondják õk.Engem max azért hajt a 7 órás beérés(mondjuk a 7:15-ös)mert úgy látszik megsütött a Nap és büszkén gondolom magamban,hogy a 10 órás teljesítés mekkora nagy szó lenne 13 órás szintidõvel.A baj csak az,hogy a reggel 7 és az este 7 között 10 óránál mintegy 20 százalékkal több a különbség,de ez nekem akkor nem nagyon esik le.Nem röhögni!!:)
Szóval eléggé el nem ítélhetõ módon,önös érdekbõl ellépünk társainktól,aztán egy jó darabon nincs szalag,nincs jel.Igaz,hogy letérés sincs,legalábbis nem látunk,nem emlékszünk rá,de az eddigi sûrû szalagozás után ez a hosszú jelzetlen szakasz elbizonytalanít mindkettõnket.Hiába,idegen helyen hamarabb pánikol az ember.Aztán persze megjön a szalag,az út is a térkép szerinti kanyarokat produkál,megnyugszunk.
Favágókat érünk el és feltesszük a kérdést amit nem kellett volna:))
Kalibáskõ után érdeklõdünk,mondják is segítõkészen,hogy itt a kerítés mellett lefelé.Az irány érzésünk szerint is az.A szalagok viszont felfelé visznek.Aztán megint csak felfelé.Látszik a térképen,hogy van itt pár kunkor még a végére,de érzésem szerint sok már ez a felfelé.Mondom Ilinek nem jó ez így,szerintem ráálltunk a reggeli útra és újra kezdtük a túrát,forduljunk vissza.Visszafordulunk.Jön 3 srác,egy bizonytalan,egy tartózkodik,egy határozottan követné a szalagokat.Elmondjuk a favágók mit mondtak,és hogy a szalagok szerintünk már a reggeli út szalagjai.Õk tovább mennek ennek ellenére,mi még felderítjük azt a kerítést.Aha!Ott egy szalag!Megörülünk,távolabb azonban semmi.Na meg ez a szalag is olyan réginek,fakónak tûnik,nem a miénk.Vissza az eredeti útra.Újabb túratársak érkeznek,megbeszéljük,hogy nincs más választásunk,másfelé szalag nincs,mennünk kell elõre,aztán majd csak lesz valami,ha belátható idõn belül visszafordul az út lefelé,mégis csak a nekünk kijelölt,jó úton járunk.Megyünk.Aztán végre eljön a visszafordító keresztezõdés,ami végre az álatalunk is érzett jó irányba állít minket.Lezúdulunk a kiindulópontunkra,a végén még bele is futunk poénból,hatalmas taps a jutalmunk ezért!Jólesik!
Hatalmas a lelkiismeret furdalásunk,Istvánékkal ugyanis a lelépésünk óta nem találkoztunk,azon aggódunk merre lehetnek,elsõ kérdésünk a célbírókhoz,beértek-e már Polónyiék?Hálisten már be,mint késõbb elmondták õk is feltették a kérdést az erdei embereknek,a készséges válasz õket is totál megzavarta,õk is futkostak fel-alá azon a szakaszon,mint a mérgezett egerek,mégis megelõztek minket pár perccel:)Hogy csinálták?:))
Hát az idõnk végül 12:22 lett,amit egyáltalán nem bánok,szintidõ kihasználásos túrát terveztünk úgyis,ha már ilyen messze eljöttünk.Átvettük a díjazást,minden adatunk "gépre" került,majd házigazdánk megvendégelt bennünket finom ám majdnem vega:) babgulyással,amit mi kanállal költhettünk el:)
Aztán fürdés forró víz alatt,majd lementem a konyhába egy jó beszélgetésre a szervezõkkel.Az udvaron közben beindult az aznapi vígadalom,kedvem lett volna hozzá,erõm viszont már nem annyira,illetve gondolnom kellett a másnapi hosszú autóútra.Így aztán én is felmentem a szobánkba.Kis ideig még hallgattam a jókedvû mulatságot,aztán füldudó be,filmszakadás.
Másnap reggel búcsúzkodás,néhány közös fotó,aztán indulás haza.
Hatalmas élmény volt ez a túra,köszönöm Istvánnak a meghívást,az odajutást,a többieknek a jó társaságot,a helyieknek azt a mérhetetlen vendégszeretetet ami áradt felénk,a túra szervezõinek a szervezést!A teljesítésért igazán szép nagyméretû kitûzõ és színes Oklevél jár.Az itiner tartalmaz színes térképkivonatot szöveges leírással,szint-,és távadatokkal,a túra útvonala végig szalagozott,a jelzett szakaszokon a jelzéssûrûség nagyon megnyugtató.Helyenként kemény és nagyrészt látványos útvonal,a nehézséget az egyenletlen szinteloszlás jelenti,a szint java az elsõ 20 sõt az elsõ 10 kilométerre koncentrálódik.Elfáradtunk,de örülünk,hogy itt lehettünk!Magyar embernek a Hargitán túrázni különleges élmény,azt gondolom.
Ha tudunk,biztos visszajövünk,ahogy beszéltük is,csak tudod Lehel,ne lennétek olyan messze!:)
Az úton hazafelé azon elmélkedtünk,hogy legalább annyira szeretnénk újra magát a túrát,mint amennyire Veletek a viszontlátást!
Remélem lesz még rá alkalom.
Köszönöm a lehetõséget!
dnvzoli
"Néhány" kép a túráról:https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Hargita4520110903?authuser=0&feat=directlink
A szállásunkról minden itt:
http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/sz/lovete/kalibasko-menedekhaz-2207
A szervezõk honlapja:
http://www.ueke.ro/
Néhány kép régrõl,itt megtekinthetõ többek között milyen volt a kisebbik ház régen:
http://www.trekkingklub.com/huGal/Harghita/2006_06_17_Hargita_50/huPic/1/huF/#pic
Az egyik szervezõ Maier György képei a túráról és elõzményeirõl.Talán nem haragszik meg,hogy közzéteszem.: https://picasaweb.google.com/111058736256165868953/HargitaTT2011#
|
