Túrabeszámolók


Lesvadászat tájékozódási

napvirágTúra éve: 20112011.09.12 08:26:21

Lesvadászat – Kisvadász „B”


Táv:18,8  km  szint:110 m  13 db les


Rendhagyó túrára készültünk vasárnap reggel, Albertirsán. Valójában nem is ezzel a nappal kezdõdött a „rajt”, hanem már hét közben, - fejben – amikor is a letölthetõ térképvázlat alapján lehetõsége volt a jelentkezõknek, elõre kitalálni, megtervezni a lesek megközelítési sorrendjét.


Nyolc óra körül értünk az albertirsai vasútállomásra, ahol már gyülekeztek a túrázók és némi eligazítás után konvojt alkotva megindult a menet a rajt helyére. Itt a parkolás után, mindenki megkapta a már elõre benevezett lapját, a kérdéssorral.Több pálya közül lehetett választani, sõt ezeket össze is lehetett kötni és úgy teljesíteni aszerint, hogy ki milyen magasra szeretett volna jutni a vadász „ranglétrán”. Mi szerényen, de biztos kézzel a fent megjelölt távot választottuk.


A már otthon beírt koordinátákkal és a kinagyított térképvázlattal magabiztosan indultunk a  legtávolabbi „B” célterület felfedezésére.  Úgy döntöttünk, hogy a Pörgõs dûlõn végig sétálva közelítjük meg a terepet. Ez, mintegy négy kilométerre volt a rajttól. Ekkor még kellemes volt a hõmérséklet, és a fák is árnyékba borították az utat. Eleinte gyakran hátra pillantgattunk, hogy jönnek e utánunk mások is, de amíg nem kellett jobbra lekanyarodnunk az erdõs részre nem találkoztunk senkivel, persze utána sem nagyon. Ez természetesen nem adott okot pánikra, csak annyit jelentett számunkra, hogy a túrakollegák  a közelebb lévõ „A” és/vagy „C” területeken „leselkednek” . A felnagyított térképvázlatunk – szerencsére – nemcsak a fõbb útvonal lehetõségeket mutatta hanem – halványabban – a leágazásokat is. Ennek nagyon jó hasznát vettük, bár így is volt, hogy  csak tökön-paszulyon tudtunk megközelíteni egy-egy lest. Reméljük, hogy a pókok nem reklamáltak utólag a szervezõknél, és hamar kijavították az általunk okozott – szándéktalan – kárt. Persze ez arányaiban csak 4 les esetében fordult elõ. A többire, jó át/ elgondolás után normál üzemmódban is rá lehetett közelíteni az objektumokra.


A vadász lesek nem csak a kérdéseket rejtették hanem egyik helyen finom szilvát, másik alkalommal pedig ásványvizet „kínáltak”, és alkalmat arra, hogy az esetleges szemetet  a gyûjtõzsákba tehessük. Több les volt rendhagyónak mondható, hol az anyagát, hol a formáját tekintve. Ennyi variációval nem is találkoztam még.


Az erdõben vélõ pontok felkeresése után, amikor kijutottunk a kukoricás mellé lassan kibontakozott a messzi táj szépsége is, amelynek látványa hosszan elkísért minket. Bár a természet feje lassan õszbe csavarodik, az égi utat járó Nap errõl szinte tudomást sem véve ontotta a meleget. Szerencsére volt nálunk sapka, napszemüveg, bõséges vízkészlet, így aztán „napra készek” voltunk, teljesen. Az út során hallottuk állatok neszét, sejtésünk szerint fácánok, õzek lesték tevékenykedésünk. Most elõször tûnt fel, hogy a levelek rózsaszínûre is száradhatnak. Az oklevélrõl visszaköszönõ napraforgó tábla már elfeketedett, sok területet már beszántottak, a kukoricás is el kezdett száradozni. A táj õszi hangulatot árasztott.


Miután felkerestük mind a 13 lest, a már reggel megtett utat választva indultunk  vissza, a célba. Ekkor már nagyobb volt a forgalom – szembe. Sokan akkor vágtak neki a következõ terület felfedezéséhez.


A cél egy kellemes kis esõbeállós tisztás területén volt. A gratuláció, az oklevél és a kitûzõ ( 3 félébõl lehetett választani  )átvétele után következett a fenséges ebéd. Õzpörkölt, fõtt krumpli, házi savanyúsággal és süteménnyel. Fantasztikusan finom volt minden, bonuszként pedig bodza és egyéb szörpök választékából lehetett szomjat oltani. ÉÉÉÉS! Az evõeszköz illetve a tányér nem egyszer használatos termék volt!


A túra becsületkasszás volt, így köszönetnyilvánítás után, de még távozás elõtt meglátogattuk a kis dobozkát is.


Részünkrõl nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetõséget, jó volt vele élni!