Túrabeszámolók


Csík Ferenc Emléktúra

PopeyeTúra éve: 20112011.09.26 10:54:44

Csík-30




Avagy tévedjünk el ott ahol ez szinte lehetetlen, ja és nem kicsit.

Reggel 8.30 körül értünk Gyenesdiásra. Egy helybéli lakos útmutatása alapján sikerült majdnem megtalálni a Nagymezõt. Ill. a rajt hely meg volt csak egy kõbánya választott el bennünket. Így a kocsit hátra hagyva gyalogosan, hátulról támadtunk. Ekkor még azt gondoltuk itt ez a módi, mindenkinek itt kell parkolni és mivel rajtunk kívül még egy autót láttunk azt hittük 10-20 induló lesz.

Miután átmásztunk a bányán, ért az elsõ meglepetés. A rétre kiérve több száz fõs tömeg fogadott szinte beleszédültem a sok gyerek látványába. Ezután meglehetõsen gyorsan megtaláltuk a nevezõ asztalt és beálltunk a sorba. Kezdtem méltatlankodni a lassúság miatt amikor észrevettem rossz sorban állunk így szép csendben átsomfordáltunk a 30-as nevezõ helyre ahol pillanatok alatt sikerült adminisztrálni. Az ajándék cukorkával a zsebünkbe rohantunk is a rajthelyre mely egyben a 1.ep.is volt.

Innen jól járható utakon szép környezetben emelkedtünk a 2. ep.-ig itt édességgel vártak a pecsét mellé. Megjegyezni kívánom, hogy utunk során végig éreztük a gondoskodást a szervezõk részérõl. Az utak nagy részén látszott, hogy sok földmunkát végeztek a mai nap tiszteletére.




A 3.ep. Válluson volt ahol szintén kaptunk cukorkát és egy pár jó szót a pontõr hölgyektõl. Ezután egy szép szurdok következett a Szent Miklós völgyben. Nagyon jól éreztük magunkat élveztük a tájat a kellemesen emelkedõ utakat tele energiával és önbizalommal.

Így érkeztünk meg a Büdöskúthoz ahol a pecsét mellé alma és csoki járt. Ja és magyarázat erre a nem túl bizalomgerjesztõ névre. Régen itt volt a környék dög temetõje ezért valaha itt volt kút is és büdös is, szerencsénkre mára már csak a név maradt ezekbõl.

És akkor itt kezdõdött a kálváriánk. Így visszagondolva leginkább Balogh Tibi csapatából Tyson / Argó / egyik kifejezése jut eszembe „profik vagyunk b..meg”. Mi profik voltunk megnéztük irány a s- . Ja, hogy az kombinálva van a p- al az minket már nem érdekelt. A sárga meg volt igaz a zölddel és mivel elég nagy volt a jövés - menés nem is faggattuk tovább az itinert. Majd egy óra tempós, kocogós haladás után ismerõs helyre értünk. Miközben kb. 2 percig tágra nyílt szemekkel bámultunk, lassan összeállt fejembe a kép. Mi a célban vagyunk ahelyett, hogy az innen kb. 12 km-re lévõ Fenyves büfét nézegetnénk. Itt jöttem rá a sárgán rossz irányban indultunk el. Gyorsan kiszámoltam ha legyalogoljuk a plusz 12 km-t akkor nem érünk át a mára tervezett másik túrára. Így megszületett a megoldás, megkeressük a kocsinkat azzal átmegyünk Balatongyörökre és visszaállunk a túra vonalvezetésébe. Nos tudom ez elég ciki de mi ezt csináltuk. Úgy számoltuk a túrára kiírt távolságot ezzel a variációval is teljesítjük.


 

A Fenyves büfétõl megkönnyebbülten jó hangulatban és légszomjjal küszködve haladtam a Batsányi –kilátóig. Ez a hely volt jelen túránk legszebb de az idei teljesítések közül is biztosan dobogós panorámája. Innen azt hittem miután jó magasan voltunk, már csak végig kell sétálni a gerincen és visszaérünk Büdöskútra. De nem így történt. Goromba kaptatók sorát mászatták meg velünk így gyanítom a kiírt szintnél biztosan lényegesen többet emelkedtünk. Jó kedvünket ilyen apróság nem törhette meg és a 4-6 ep.-tõl a korábban bejárt, ismerõs terepen haladtunk a cél felé. Itt még megálltunk a Petõ-hegyen és a pecsételés után gyönyörködtünk kicsit a Berzsenyi kilátóból.




Innen pillanatok alatt a célba értünk most már mosolygós arccal robogtunk a szép színes emlék lapunkért és a kitûzõért. Ezek mellé kaptunk cukrot, csokit és almát. No és egy tombola húzást. Miután mindent begyûjtöttünk villant át az agyamon akkor most hogy is lesz a kocsival? Fiam szolgáltatta a megoldást „megyünk busszal” kijelentésével. És így is tettünk a célba érkezésünk után egy órával már száguldottunk is Óbudavár felé de ez egy másik történet.




Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/Csik30#