Sajnos a fiammal együtt mindkettõnket legázolt a nátha, ezért nem mertünk nekivágni az 50-es távnak. Na sebaj, majd jövõre...
Az indítást kedves csapat csapat végezte, jó kedvvel, jó iramban indultunk el a Vörös-kõ felé. Az elsõ szakasz szalagozása példás volt, az istennek sem sikerült eltévedni, pedig elég sok kanyart kapott a felvezetõ út.
A Vörös-kõnél kisebb meglepetés, sikerült másfél óra alatt megtenni azt a rongyos 4 vagy 4 és fél kilométert... ezmiez? pedig érzésre nagyon erõteljes tempóban mentünk. Vagy el van mérve az elsõ táv vagy az én agyamat mérte el a nátha...
Na sebaj, némi sápogás után panorámabámulás a betonizérõl és gyerünk tovább.
Még sosem jártam a Pilisnek ezen a részén, gyönyörû helyeken vezet a túra - ide visszajövök még asszonyostul-lányostul valamelyik lazább hétvégén.
A második második ellenõrzõ pontnál kissé idegkimerült házigazda: nem, nem az õ háza az erdészház, hanem a másiknál lehet pecsételni, különben is magánterület és mit keresünk ott (talán a kerítésedet apukám a "Magánterület" táblával...), egyébként is mi lesz ha eltûnik a házából a mobil, vagy valakit megharap a kutya. Gyász.
Innentõl jött a túra csúcspontja, fel a Spartacus ösvényre, majd át a zöldre és Pilismittoménmármin a következõ pontra. Na ide szintén el kell még hoznom a családot, jó kis csúszkálós szintút, csodálatos kilátás hol itt, hol ott. A hétvégi telkek mellett elhaladva újabb döbbenet: a hegytetõn álló ház mellett egy gondosan pirosra pingált kenu. Kíváncsi lennék emberünk mire számított...
Pilisizén vált el a 30-as és az 50-es túra, innentõl kis emelkedõ után már csak lefelé, ez a rész a túra legkevésbé izgalmas része.
Beérkezés, öröm. Jó volt, bár egy százas csomag papírzsebkendõ elfogyott.
Összességében gratulálok a rendezõ csapatnak, több mint elég itiner, ügyes szalagozás, szép útvonalvezetésû túra, mindenhol nagyon kedves, segítõkész pontõrök.. Jövõre meg kell néznem az 50-est. | 