Vadrózsa 50 avagy a lódarazsak támadása
Tartottam ettõl a túrától, mert a táv és a szint is sok./nekem/
Nekiindultam. Egész jól ment minden. Aztán a Nagy-Hársas
oldalában meglepett egy egész raj lódarázs. Mire felfogtam mi történik már csíptek is:
erre gyorsan pánikba is estem. Sors
akarta, hogy ott és akkor valamiért ne legyen rajtam kalap, kendõ és még a
hajam se legyen összefogva. Így aztán jól el tudott bújni a lelkem. Annyi eszem
meg nem volt, hogy likvidáljam, így egy darabig viaskodtunk. Én húztam a
rövidebbet. Szerencsére két túrázó látta mi történt és adtak kalcium
pezsgõtablettát, egy darabig még ott is maradtak. Nagyon rendes volt tõletek
srácok! Ezer köszönet érte! A Köszvény kútnál borogattam a fejem, a csípésnél
fél öklömnyi duzzanat volt. Fájt, rázott a hideg. Gondolkodtam, hogy átnevezek
a 30-as távra, de akartam ezt a túrát. Nagyon. Arra még nem gondoltam, hogy
megyek fel a Muzslára. Tudtam, ha már ott vagyok zsebemben az oklevél, -a
többit csak behúzom valahogy. Szurdokpüspökiben
nincs gyógyszertár. Nem baj, akkor sem nevezek át. Nem túl jó állapotban
indultam neki a mászásnak. Végül csak sikerült. Nápolyi, alma, ropi.
Terülj-terülj asztalkám fogadott a pontnál. Akkor ért oda egy másik társaság is
akikhez tartozott egy jól nevelt magyar vizsla.
Sajnos a gazdája nem volt az. Hagyta, hogy a kutya összeszimatolja a
kirakott ételt, a pontõr hiába szólt a kutyára a jól bevált „nem bánt az”
mondattal megoldotta a problémát. Mivel a gazda nem szólt rá a kutya tovább nézelõdött
és elkezdte nyalni a túrázóknak kirakott almát.
Magam részérõl én is
szeretem az állatokat de van egy határ, fõleg ha mások is érintettek. Kevesen
esznek meg szívesen olyan almát amit elõtte összenyalt egy kutya. Az Isa 30-on láttam, hogy egy túratárs kutyája õzet ûzött.
Ha egy arra járó kóbor vadász ezt látva kilövi a kutyát nem lett volna jó
senkinek. Erre is gondolni kell(ene). A Téli Mátrán, ahol az elején hosszú tömött
sorokban mennek az emberek és elõzni sem nagyon lehet egy nagytestû
kutya döntögette az embereket. A Less Nándor túrán elõttem kapott össze két
kutya.
Kedves kutyás túrázók kérlek gondoljatok a többiekre is!
Visszatérve a túrához:
A Prédikáló tetõn az év legkedvesebb pontõrével találkoztam.
Áradt belõle a figyelmesség, kedvesség üdítõ volt látni. Aztán vissza az Eszter
forráshoz. Majd jött hab a tortán: a Nagy-Hársas. Valahogy felkínlódtam magam
oda is. Onnan már csak le kellett csurogni a célba, ahova viszonylag jó idõvel
bõ egy órával a szintidõ alatt értem be.
Ahol kellett volt szalag, jelzések jók, pontokon gazadag
ellátás. Remek. Csak azok lódarazsak…
|
