Túrabeszámolók


30 éves a hazai teljesítménytúrázás / 25/20 éves a TTT

OlympusTúra éve: 20112011.10.06 18:09:02

 


30 éves a teljesítménytúrázás, 20 éves a TTT


 


Szeptember 4-én rendezte a Teljesítménytúrázók Társasága 30 km-es távon a hazai teljesítménytúrázás 30. évfordulójára, 20 km-es távon a TTT megalapításának 20. évfordulójára kiírt teljesítménytúrákat.


 


Szívem szerint mindkét távot teljesítettem volna, de érthetõ okok miatt erre ezen a napon nem volt lehetõség. Kézenfekvõ volt, hogy a hosszabb távot választjuk, melynek bevezetõ szakasza az elsõ ellenõrzõ pontig (6,1 km) megegyezett az elsõ Kinizsi 100-as útvonalával. Nem csak stílszerû, de találó is volt, hogy ennél az ellenõrzõpontnál a Kinizsi TE oszlopos tagja, a Kinizsi rendezések „nagy öregje” két, a fiatal korosztályhoz tartozó rendezõtárssal együtt fogadta az érkezõket. Számosnak ugyan nem mondható, de a Kéktúra mellett több túra útvonala érinti Pilisborosjenõt, ahonnan a Köves-bércre vitt az utunk. Innen cc. 8 km-en keresztül emlékezhettünk a Beac - Maxi túrák hajnali „szenvedéseire”. Az Arany-hegyi patak partján epret már nem találtunk, de megkaptuk a harmadik igazoló bélyegzõ lenyomatát. Azt, hogy a rendezõk mennyire komolyan készültek erre a születésnapi rendezésre, többek között a rajthelyen kiosztott feladatsor - rejtvény is visszaigazolja. A Határ - nyeregnél lehetett megtekinteni és felismerni a rejtvényben megjelölt kitûzõket, megválaszolni, hogy az adott kitûzõk melyik teljesítménytúrához tartoznak. Rá kellett döbbennünk múlik az idõ, változnak a körülmények. Annak ellenére, hogy legalább 10-12 alkalommal jártunk a Bakony 50 túrán, a kitûzõjüket az elsõ körben mégsem ismertük fel. Emlékeinkben és kitûzõ repertoárunkban csak kisebb és nagyobb átmérõjû túrabakancsos illetve túrabakancsos és virágos változat szerepelt. Mára már a bakancs mellett az év madara is helyet kap a kitûzõn. Hûvösvölgy érintésével megannyi túra útvonalával egyezõ módon jutottunk el a Határ – nyeregtõl a Kis – Hárs – hegyig, ahol a pontõrök kedvesen utaltak arra, hogy elõzõ napon a Végvári – sziklánál találkoztunk. A Ferenc – halomtól aszfaltos, turisztikai szempontból kevésbé frekventált nyomvonalon jutottunk el a Virányosi Közösségi Ház elõtt található ellenõrzõ pontig, ahol a pontõrök a túra elõtti napon a Gerecsében a Forrástúrán teljesítettek „szolgálatot”. Miután a Városmajori sokadalmon átverekedtük magunkat, a Csaba út majd a Vérmezõ érintésével érkeztünk az Attila úti célba, ahol a TTT 2010. szeptembere óta élvezheti a Tabáni Spartacus vendégszeretetét.


Ahogy a túra elõtt a rendezõk fogalmaztak: retro rendezés, retro fogadás! A tömegrajtokkal kapcsolatosan mindig van némi fenntartásom, de ezen a napon elfogadtam volna a nagyobb csoportosulást, az ellenõrzõ pontokon való, az igazoló bélyegzésre való várakozást. A TTT titkára éppen elmondta köszöntõjét amikor a rajthelyre érkeztünk, így módomban állt rálátni a 30-as távra felsorakozott résztvevõk „tömegére”. Összességében nagyobb részvételre számítottam, de ez magyarázható a nagy meleggel, akár a tanévkezdés körüli anomáliákkal. Ennek ellenére voltak szívet melengetõ pillanatok, többen érkeztek családostul nemcsak a fõvárosból, vidékrõl is. Jó volt látni a Teljesítménytúrázás Táborához Tartozó Önkénteseknek sok – sok éve tartó töretlen fáradozását, legyen szó pontõrködésrõl, adminisztrációról, kenyérszeletelésrõl, oklevelek, kitûzõk átadásáról, vagy múltba való visszatekintésrõl kiállítás vagy rejtvény - feladvány formájában. Útközben hosszan beszélgettem egy „régi motorossal”, aki mint megfogalmazta, a sokadik rendezések sokadik teljesítõi megérdemelnék a kiemelt díjazást. Távol álljon tõlem bárminemû vitának, téves gondolatsornak az elindítása. Fogadjuk örömmel azt, amink van. Érezzük meg túráink elõtt a mozgás szükségességét, preventív jelentõségét, lássuk meg túráink során a természet szépségét, tanuljuk meg, hogy ezekért is áldozatot kell hoznunk, ezek a verítékcseppek nem adókötelesek, ráadásul az egészségünket szolgálják. Amíg vállalásaink nem haladják meg fizikai képességeinket, örülni tudunk a megtett kilométereknek, a viszontlátott ismerõs és ismeretlen arcoknak ( még akkor is, ha ismeretségünk formális, egy – egy futó pillantásig tart ), ha a tizedik rendezésen tizedszer ott tudok lenni és azt teljesíteni tudom, ez jelentsen számomra, számunkra nagyobb örömet, mint egy olyan érem vagy kupa átvétele, amire kellõ anyagi forrás, támogatás hiányában nincs módja a rendezõknek, túraszakosztályoknak.


A jubileumi évforduló már korábban motivált. Klasszikusokat idézni nem akarok, álmodjunk szépet és nagyot! - gondoltam 2009-ben. Reméltem, reméltük, hogy 2010-ben már anyagiakban erõsebb lesz a TTT, megkapjuk annak lehetõségét, hogy a rendezõk jelentõsebb összeghez juthatnak, a díjazások színvonalát, akár a szolgáltatások minõségét javítani lehet. Örömmel fogadtam a visszajelzést 10-12 nappal levelem megírása után, hogy a megkeresett célszemély jóváhagyta kérésemet, aláírásával utasította az erre hivatott csoportot, hogy bonyolítsák a megállapodást, melynek hozadékaként a TTT három év alatt 20 millió forintos támogatáshoz juthat.


Jóváhagyás leosztása, jóváhagyás visszaküldése magasabb szintre, ígérgetések, mellébeszélések, elnapolás. Csend.


A közelmúltban olvashattunk értekezést arról, hogy hazánkban a tömegsportnak nincs kellõ támogatottsága. Egyre szûkül azoknak a száma, akik pénzeszközöket tudnak átcsoportosítani bármilyen célú támogatásra. Jellemzõen ezek nagy vagy nagyobb szervezetek, belül sok – sok szürke eminenciással, akik nemegyszer visszaélnek lehetõségeikkel, alárendelik öncélú elképzeléseiknek a tömegsportot, más jószándékú csoportosulás érdekeit.


Ne szóljon a természetjárás, a túrázás a kiemelkedõ díjazásról, de szóljon arról, hogy szabadidõnket tudjuk hasznosan, természetközelben eltölteni, minél többet lássunk, megismerjünk Földünk természeti értékeibõl, szépségeibõl, miközben többet adunk szervezetünknek, mint a leghatásosabb gyógyszerek adni tudnak.


Nézõpont kérdése, hogy a húsz vagy harminc év sok vagy kevés. Ismereteim szerint Hollandiában egy túraszakosztály túl van megalapításának 50. évfordulóján, Knittelfeldben (Ausztria) a jövõ évben lesz az 50. rendezés. Vannak jó példák, van kiket követni.


Mint tudjuk, a Vasas Maraton távjai Pomázról indulnak, végállomásaik Dobogókõ. A teljesítõk többsége innen autóbusszal utazik tovább. Ezen a járaton lettem a napokban egy beszélgetés fültanúja. A rendezõk okulva mások és múltbeli „hibáikból”, hetekkel az aktuális rendezés elõtt egyeztettek arról, mit és miért tegyenek, hogy a résztvevõk egyértelmû tájékoztatást kapjanak.


A már abszolvált több tízezer teljesítménytúrát mennyi egyeztetés, koordináció, mennyi önzetlenség, nemegyszer fárasztó, éjszakába nyúló hétfõi „klubnap” kellett hogy megelõzze. Nyilván voltak kisebb – nagyobb kellemetlenségek, meglepetések, de a fáradtsággal és izomlázzal együtt elmúlt a dac, a harag, ismét visszajött a túrázáshoz való szándék, hajlandóság. Oldalakon és napokon keresztül sorolhatnánk azok neveit, akik ellenszolgáltatás nélkül tettek és tesznek a hazai teljesítménytúrázásért akár a TTT berkein belül, akár a TTT falain kívül. Biztosra veszem, hogy turista társadalmunk egyetlen tagja sem él az ellen kifogással, ha ezen az ünnepen az õ nevükben is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, akik a legkisebb mértékben is építették, gyarapították, támogatták, koordinálták a hazai teljesítménytúrázást.