Zalakaros. Zala megye legkisebb városát mindenki a fürdõjérõl ismeri. Kevesen gondolnák, hogy a fürdésen kívül milyen kis túraparadicsom veszi körül a várost. Nem elõször jártam itt túrázni, a környék természeti értékei kiemelkedõek, a földrajzi adottságok kedvemre valók, dimb-domb, szõlõk, gesztenyefák, vendégszeretetrõl híres emberek, és a Kis-Balaton közelsége. Mindig szerettem õszidõben szõlõs helyeken túrázni, elkap valami furcsa melankólikus érzés, ha a szõlõ-dió-geszenye, szüret-bor illatát magamba szívom.
Ezen a vasárnapon a Zöldgömb sportkör, és Ujj Zoli szervezésében (http://www.zoldgomb.hu/) a Zalakaros 20 (ami 23 km) túrára mentem Macival. Az idõ napos, de nagyon szeles volt, ezért a 9 órás induláskor még a kesztyûhúzás gondolata is eszembe jutott, fáztam kicsit. Persze a tapasztalt túrázó tudja, hogy nem baj, ha induláskor kicsit fázunk, mert a gyaloglástól - fõleg ha hegynek indulunk - úgyis kimelegszünk. A fõ utcán indultunk el, ami híres a szép piros lándzsa virágairól. Végig a városon ilyenek vannak az út szélén.
Az egész városka gyönyörûen parkosított, szemét sehol, viszont gondozott porták, szép utcák annál inkább. Utunk végig vezetett a takaros házak és nyaralók között, szinte minden második ház kiadó apartman.
A városka dimbes-dombos jellegébõl adódóan hegynek fölfele zöld jelzésen baktattunk túratársaimmal, és egyre szebb lett a panoráma. A város határában sok helyütt van szõlõ, vannak gesztenyefák, és potyogott a dió is az orrunk elõtt.
A zöld jelzés mellett a piros kilátó jelzés a határban lévõ kilátóhoz vezet, most nem arra vitt utunk, de már többször jártam ott, nagyon szép a kilátás, és a központtól nincs több 2 km-nél. Így is láttuk a távolban a fa-szerkezetû építményt.
Hamarosan beértünk az erdõbe, ahol igazi zalai vendégmarasztaló sár fogadott bennünket. Nem igazán örültem, de a táj, és a friss levegõ, az erdõ csendje kárpótolt. Hamarosan megpillantottuk a fák között Zalamerenye kis fehér templomát, nagyon szép látvány volt.
A túrista jelzések szépen fel vannak festve, ha valaki csak kirándulni akar, kb. 4 km Zalamerenye, érdemes átsétálni a zöld jelzésen. A faluba beérve a templom alatt pontõr fogadott bennünket. Sajnos nem volt idõnk felmenni a Szent Mihály templomba, pedig csábító még a felvezetõ út is.
A kis falu csendes volt így vasárnap reggel, még a helyi kocsmát is zárva találtuk. Láttam szép régi kúria szerû házakat, nemesek lakhatták régen. Kár értük, nem sok jelét láttam a faluban építkezésnek, felújításnak, bár a falu már Szent István óta lakott hely. Thury György várkapitány rezidenciája is volt egy ideig. Az õ nevével fémjelzett túra tavasszal kerül megrendezésre.
A faluközpontban hõsi emlékmû áll az I. és II. világháború hõseinek emlékére. A falu látnivalói még egy kastély, a paplak és káptalanlak, az ótemetõ, a pálos malom romjai. Ennyi látnivaló arra csábít, hogy legközelebb is eljöjjek túrázni, és ezeket a látványosságokat is megnézzem. Az emlékmû rendezett kis parkban áll, mellette haladtunk el.
A falu szélén lévõ tó jó idõben kellemes horgászáshoz, sétához, most borongós volt az idõ, nem idõztünk sokat.
Megint erdõben folytatódott utunk, a következõ ellenõrzési pontig, mely az Öröm-hegy alatt volt. Kis kitérõt kellett tenni a régi kõhídig, ahol megint pontõr várt minket, vízzel, keksszel, szõlõcukoral felszerelve. Itt Balázzsal találkoztun, s a nagy meglepetéstõl elfelejtettem a kõhidat lefotózni. Innentõl a sárnak is vége lett, hegynek indultunk tovább, õsrégi fák között. Nemsorkára felértünk a Postás kulcsosházhoz, ahova bementünk, egy jó kis kávét meg kólát inni. Belépve ismerõsökkel találkoztunk, Átol Csabiék társasága pihengetett itt.
.
Nemsokára elhaladtunk a Rockenbauer kopjafa mellett. Nevét biztosan mindenki ismeri a Másfélmillió lépés Magyarországon c. ismeretterjesztõ film miatt, amikor az országos kék túrát végig filmezték. Egy fotóval emlékeztem meg róla.
Hamarosan ismét Zalakaros határában voltunk, még egy harmadik pontõrnél is lejelentkeztünk, és lassan közeledtünk a cél felé. A város határnál szép kis szalonnasütõ helyek vannak kialakítva, hármat is láttunk útközben. Rendesen felmentünk a falu széli dombra, és hátulról megkerülve értünk vissza a célba.
Megkaptuk oklevelünket, kitûzõnket, volt zsíros kenyér, így a 700 ft-os nevezés már nem is tûnt soknak. Fájó szívvel intettem búcsút Zalakarosnak, s megígértem neki, hogy visszajövök hozzá, hiszen nemcsak fürdésre, kirándulásra, kikapcsolódásra is alkalmas a környék. Ujj Zoli ez alkalommal kitett magáért, a túra mellett persze futóversenyt is szervezett, és kivételesen pontõrök is voltak mindenhol, meg némi ellátás. A térképpel sem volt bajunk, teljesen jól lehetett tájékozódni róla. Egyedül azt hiányoltam Zolitól, hogy nem gondoskodott arról, hogy ne legyen sár. :-))
|
