Túrabeszámolók


NaHáT / Hangya

olsenTúra éve: 20112011.10.23 16:42:48

szia emberek,tegnap toltuk az avart a Börzsönyben..valahányszor hegyezem  a tollam, mindig azon töprengek, mit írjak,amit még nem írtatok meg elõttem többször?dícsérjem vagy szidjam a rendezést,az idõjárást vagy a politikát?esetleg ünnepet rontsak mások sátrában?és nehezen sütök ki okosat,de a tt tagokat nemcsak az eszükért lehet szeretni..



szóval az úgy volt,hogy a háromnegyed hat elõtt a induló expresszen több tucat botos-hátizsákos ember kérdezgette a másikat,hogy hová..?csakugyan..?nahát..ebbõl lett a NAHÁT úgy valamivel kettõszáz fölötti induló létszámmal – pontatlan adat,kábé – a rajtnál tolongott sok ismerõs arc,Ottorínótól Péterig,a Yetitõl Petõig,hiába, deres a fû,sötét a reggel,menni kell,megvan a ferraris sapka és a flanelling is,két ismerõs csaj hajrázik és indulunk szolid négyesben,kétszázan,titokban..elõször a kéken a Hegyes kilátóig,a felfelé rostál szokás szerint,elõzgetünk,és hirtelen pecsételõs ember toppan elénk félig fagyottan,lenyom négyünket és tépünk tova és föl,odafönn fénykép és kilátás,õsziesen pazar,jókedv  és lefelé,szigorú ez is,de óvatosak vagyunk és máris Zebegény felé húzunk,és a sárgáról zöldre váltunk,a kéket korábban letettük idõlegesen,rétescsárda mellett kocog a lelkes és a lelketlen,csak a táv fogyjon,és ahogy fogy a táv, az emberi  lélek úgy töltõdik másik hétre,ami nem a túráról szól, hanem munkáról és nagyvárosi zajról,alantas stresszrõl és pénzrõl..


de itt ez nincs,színes lombok,kései almások és diók várnak ránk,majd a vízparton kenyér zsírral és hagymával,tea és pecsét,nyomulunk tovább, újfent fölfele szalagok mellett,majd a piroson be Kóspallagra, alma,pecsét,és felvesszük a kéket újfent..süt a nap,ragyogó idõ,ragyogó társaság,kiváló rendezõk..mi kell még?nahát..azért..


tópart megint,a hosszúsoknak fõl valami  bográcsban,pecsét és kék tovább nekünk,persze az elszakadt zsákot megreparáljuk,legközelebb a rendezõknél lehet suszter és cipész is..szakértés és szerszám híján barkácsolunk és haladunk a kéken,természetesen föl és délre,ettõl kimelegedtünk,de máris Nagymaros,ahol oklevél,tea és harapnivaló,szemben a visegrádi vár,és indul a vonat…


szóval jó volt,nahát..