Túrabeszámolók


Moldoveanu

ÓraTúra éve: 20112011.10.25 16:07:04

Moldoveanu 35, 2011.


Az év túrája lehetett volna, ha a következõ három nap Brassó környékén nem ûbereli! Meg is ígértük a Vígh Lacinak, hogy hozsannákat zengünk az erdélyi túráiról, hogy jövõre többen legyünk, aztán itt az október, és én vagyok az elsõ hozzászóló...  


Ha az ember Erdélybe megy, elmúlnak az afféle kötöttségek, hogy idõ, meg pontosság, meg megbeszéltük elõre, meg megterveztük. Ezt el kell felejteni! Eleve a közlekedés is arra épül, hogy majd lesz valahogy. Én Nagyszebenben értem utol a csapatot, az egyetlen létezõ vonattal. Miután megtaláltuk egymást az állomásnál, mehettünk megint várost nézni, mert õk is akartak. Aztán irány a kisbusszal a Bracoveanu monostor. A Laci (amúgy a kolléganõm apukája!) által beharangozott fél óra helyett mittudomén mennyi idõ alatt odaértünk, nekem a gyomrom közben bebarátkozott az elsõnek elfogyasztott román étellel, kemény próbatétel volt az utazás. Szebenbõl kifelé elhaladtunk Európa összes fajta multiáruháza mellett, de egy faluban álltunk meg kenyeret venni, ahol se kenyér, se budi, de még miccs se. Volt némi eltévedés is, de aztán a szállás fantasztikus. Látszik, hogy ölik a pénzt az ortodox egyházba, márványlépcsõ az emeletre, kártyával nyitható kétszemélyes szobák, még a villany is mágneskártyás. Laci lett a szobatársam, ez pálinkát jelent. A kolostor is gyönyörû, elõtte szokásos zsibvásár, viszont egy kitûnõ kajálda is, baráti árakkal. Sõt, nem akármilyen borokkal, Prahovai Fekete Leányka meg Cab. Sauvignon. Nagy barátkozások este. Vettem térképet, nézegetem.


Másnap reggel korán indulás a mikrobusszal. Igen ám, de le a völgybe, körbemegyünk vagy 30 kilométert. Laci ígéri, felvisz a völgyben vagy 1400-ra. Persze a sofõr az elsõ alvázt érintõ kátyúnál kiszállást vezényel, olyan 800-on vagyunk. Reggel 3/4-ed 8. Kicsire nem adunk, szép a völgy, elõször lankásabb, aztán a pásztorszállás után bekezd. Kerülgetjük a patakot, na itt lehet az 1400. A fenyõhatárnál iglu-esztena, meg forrás. Itt beérnek a többiek, aztán mi leszünk az eleje. Ez a "mi" én, Pista, meg Ádám (Zöldfülû). A poján fantasztikus, elõttünk a gerinc! Szemem keresi, hol visz fel a Piros3szög, de csak méterrõl méterre látszik a jel, amúgy sûrûk kijelzett, jó jelzések vannak, nem egy Retyezát. Iszonyat magasat kapaszkodunk, egy km alatt 1000 méter szintet. Ha valaki volt a Tátrában a Magisztrálén, hát adja össze az Osztervát meg a Nagy-Morgást. Jön mögöttünk a felhõ, mikor felérünk, percek alatt átcsap a nyergen, fantasztikus látvány, csak majd megfagyunk. A többiek lemaradtak a felhõben. Nem is baj, hogy felhõben mászunk ki a csúcsra (Vistea Mare, 2527 m.), olyan meredek, hogy leszédülnék róla. Nem úgy, mint a csúcskutya, aki fenn alszik rajta, biztos felkísért valami túrázókat. A túrázók amúgy, ha nem magyarok, általában lengyelek, már harmadszor sütjük el félóra alatt a "polski wegry dve bratenki"-t. Aztán egy kis jól kitett nyergen elhagyjuk a Szent Korona felségterületét, mivel a Moldoevanu csúcs egy déli oldalgerincen van! Románia és a Déli-Kárpátok legmagasabb pontjára érünk. 12.06 a híres óra-perc dátum, amivel megjavítom magassági csúcsomat 2544 méterre! (Eddig a Pápusa volt 2509 méterrel.) Ennél magasabbra túristaúton a Kárpátokban nem lehet mászni. A Tátrában a Rysy déli csúcsa 2503 méter, a Gerlachra meg a Lomnicra meg nem kevés pénzért lehet feljutni. Teljes a katarzis, mikor fellebben a felhõfátyol, egy gyönyörû lánchegység csúcsán vagyunk, alattunk ezer méterrel kezdõdik az erdõ, addig sziklahavas, csillogó tengerszemek. A Valea Rea tó annyira alattunk van, hogy bele tudnánk pisilni. Mivel azért szél is van meg hideg, túl sokat nem maradunk.


A visszaút. Még a fõgerinci csúcs elõtt jön a csapat elõõrse, aztán le az iszonyat meredeken elõször a nyeregbe. Itt aztán Ádám kérésére úgy döntünk, hogy a feljöveteli úton jövünk le. Lett volna olyan opció is, hogy maradni a gerincen vagy 6 kilcsit -meg három csúcsot-,és közvetlenül a szállásra menni, de nem baj, hogy elvetjük. Romlik az idõ ugyanis. Mint kiderült, többen, akik hangsúlyozom, nem önhibájukból!-lekésték reggel a buszos rajtot, itt jöttek fel! De amikor a nyeregbõl feltárul alattunk a völgy mélysége, komolyan megszédülök. Lassan nekibátorodva szerpentinezünk le a meredeken, egy kis morénahalomra ki is állunk gyönyörködni meg hejjezni. Szuper a hangulatunk, fõleg, mikor elérjük az erdõt. Ivászat a patakból, evészet. Jöhetnek a macis poénok, apropó, reggel átléptünk két friss macinyomot a sárban, hátha még megvan! Az egyik megmaradt, fotózok, már érdemes volt erre lejönni. Meg a vögy is más arcát mutatja, mint reggel, jó sok fotó születik. Iszonyat sebességgel leszántunk tehát a hegyrõl, gyakorlatilag fél 4-re azon a ponton vagyunk, ahol kitett a kisbusz. Persze még korán van neki, elindulunk szembe. Van egy elágazás, ahonnan öt kilcsi a kolostor a hegylábon egy makadámúton, eleve nem értem, miért nem jöttünk reggel erre. Az út bõ féltávjánál jön szembe a kisbusz, Laci kiugrik, hogy jelvényt adjon. Most még minek?! Mondjuk, nem szállunk be, porzik a vesénk, hát irány a kolostor! 16.50, megjöttünk! A kert felett is van egy tiptop hotel, külsõ kiülõs kocsmarésszel, minden friss és fa, gazdagon, bevetjük magunkat. Temesvári sör!!! És milyen pincérjány! Szõke, kékszemû, elõl-hátul tökéletes, merész szoknyabevágással. Utólag meggondolva disznó módon viselkedünk, de veszi a lapot, sõt vigyorogva teszi magát a beste. A fõnökasszony aztán behívja, vége a bulinak. Mindez egy monostortól száz méterre:-) Jó másfél órát rávertünk így a többiekre, meg három korsó sörelõnyt szereztünk estére, mivel a kisbusszal bevárták egymást. Kártya viszont csak egy van szobánként, még jó, hogy hamar fürdéskor elorozom Lacitól, mert eltûnik, és csak este tízre lesz meg. Mármint a Laci. De nem búslakodott õ se.. A zsibvásár-krimóban aztán hatalmas tivornya a csapat jórészével, kiisszuk õket a Prahovájukból, meg az üveges sörükbõl, és magyar a pincér. Formálódik a társaság a háromnapos folytatásra, mennek a dalolások a Lesz! Lesz! Lesz!-tõl az Eddáig. 


Megkapjuk az oklevelet, szép fotó a csúcsról, alatta piros filccel, hogy szint 1890 méter. Így utólag, biztos:-D Ellenõrzõpontok itt nem voltak, meg a túravezetõ se jött fel velünk a hegyre:-DD, ami a szobakártya és a fõzés miatt utólag egyáltalán nem baj. (Persze elõtte volt fenn, hiszen õ fotózta az oklevelet.) Ámde teljesítmény a javából, kemény magashegységi túra, mindmáig az itt megszerzett kondimból "élek". Mi, illetve akik körbementek, 36 kilométert mentünk, a többek kb. 30-at. Az idõjárás is kegyes volt összességében. Aki kihagyta, bánhatja! Jövõre együtt, ugyanitt!


És végül, de nem utolsósorban a fotók: 


http://www.facebook.com/media/set/?set=a.201371329926801.52531.100001618051374&type=1