Szia emberek,volt egy Cserhát túra,kora délelõttõl kora délutánig,lehetett volna hosszabb,de társaságom nem engedte..
szóval félnyolckor néztem a hollókõi parkolót,ahol tavaly ilyenkor már nem volt hely..most három autó szédeleg,egy hölgy hosszában akar parkolni keresztben a sávokon,tudhat valamit,de beszélgetünk és meggondolja magát,büfé zárva,kocsma zárva,lassan öltözködöm, a kocsi meleg,a másik kocsit várom,befut,négyen indulunk a harmincas távon,meg még háromszázan,egyéb helyekrõl is..az adatot pontosítsa másik túrázó,,
rajt a Muskátliból,élet a pultnál itt sincs,csak a szervezõk asztalánál sorolunk,fizetünk és irány a vár,elõtte balra el,rá a kékre,Felsõtold itt van,itt kocsmai bélyegzõ és mindenféle egyéb lehetõség van,például kávé..Alsótold,és tovább délnek,a szélsõ ház kovácsoltvas kerítés-kapudíszei,a köcsögfák az udvarokon,a kutyaugatás és a barátkozó macska mind-mind ismerõs,emberi létforma jelei a még deres fûben csak nyomokban észlelhetõk,ez már a 2011-es év,öregebbek lettünk..Bableves csárda,továbbra is ragaszkodik a nyitásformához,korán voltunk ott,szokás szerint..kék keresztre térünk,mert kanyar van az itinerben,õzike áll modellt egy ideig,amíg fotózunk néhányat,színes erdõ,imitt-amott csupasz ágakkal,dombok között ténfergünk Cserhátszentivánba,ahol az elmaradhatatlan zsíroskenyér és almalekváros házi,jobb vendégeknek „vadvíz”,60 fokosra beállítva,nehéz megköszönni,irány a kilátó,ragasztós pont,tovább a kékkereszt vonalán,szép az út,bokáig avar,fõleg tölgy és cser,de vadrózsa is marasztal néhol,a Zsunyi patak követ bennünket..vagy mi õt..Hármas forrás,kódolt üzenettel,Ribár malom,az egykori vízbõségre emlékeztetõen..innen fölfelé,rostál a domboldal,lassítunk,..”senkit nem hagyunk az út szélén..”,de a másik oldal lefelé,kökény kéklik,fanyar ízû,kellemes..és megint Cserhátszentiván,más oldaláról,hídon át a helyi patak fölött,fõtér,tornácos házak,palóc nénikék,és farm,tehenekkel és juhokkal,a régi kökényes legelõvédelmet elektromos pásztor helyettesíti.. kutyát és embert helyettesít a villanyszámla,már sárga a jelzés és a falevél is,Dobogótetõre lihegünk,ötvenes táv bajnokai futnak belénk,bihariak,aztán elhagyjuk õket,nem hagyjuk a tempót hat alá menni,elvi okokból,bár „ ..senki nem maradhat az út szélén..”,beljebb görgetjük a megfáradtakat,közelebb a szakadékhoz,és sánta hölgyet elõzünk-kerülünk,nem látszik sérülése komolyabbnak, inkább gyakorlatlansága miatt nehezedett meg a végjáték számára..már látszik a vár újfent,egyre közeledik és nagyobb lesz,a hozzá vezetõ út dõlésszöge is,kis nyögés, és nápolyis pontellenõr barátkozik velünk és küld a leves irányába..
az útjelzések kitûnõek, tényleg lazán futható,a tájékozódás szinte a szalagok,jelzések segítségével megoldható,bár az itiner is remek..
jövünk máskor is,de a fazekasok tartsanak nyitva délután-este kicsit tovább és kávésnéniket is akarunk hajnalban ..
kiváló volt |
