Várnak
a várak, Csókakõ
GPS-el
mért távolság: 25,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 475 m.
Mi
ennyit mentünk. Mivel a túra útvonala kötetlen, így nagyon
eltérõ értékek születhettek. Az adatok tartalmazzák a
Csókakõi-vár – Sandokan étterem közti bõ 4 km-t is.
Reggel
Fehérváron felvettem Dominikát, Patrikot és Folti kutyát, s
irány a 81-es út Csókakõi elágazása. Úgy gondoltam, jobb
reggel többet buszozni, mint a túrát követõen várni a buszra.
Vac-vac idõben utaztunk át Pusztavámra egy móri átszállással.
Elég sok ismerõssel találkoztunk a buszokon. A templomnál
leszálltunk, s frissen nekivágtunk a távnak. Jó hosszú aszfaltos
szakasszal kezdtünk. Több mint másfél kilométert tettünk meg
Pusztavámon, majd még szûk két kilométert ballagtunk mûúton,
mire végre letérhettünk róla.
A zöld
jelzésen értük el a várat, ahol megálltunk egy kicsit pihenni,
nézelõdni. Elõször természetesen megkerestem a facsoport
maradványait, s megszámoltam, hány tagból áll. A várnál
találkoztunk egy csoporttal, akik érdekesen értelmezték a túrát,
ugyanis a vár elõtti földútig bejöttek autóval, s akár még
100 m-t is gyalogoltak. Készítettem néhány fotót, s indultunk
tovább. Már a bükkösökben is lehet kompakt géppel állvány
nélkül fotózni, mivel a levelek zöme lehullott, ráadásul szépen
sütött a nap is.
A
Gerencsér-vártól, mi a piros kereszt – piros – piros
négyszögjelzésen értük el a Szentgyörgyvárat. A szervezõ
által küldött információkon kívül, az elõttünk érkezõktõl
is kaptunk segítséget, a tényleg csekély romok megtalálásához.
Azért meglett. Újabb pihenõ és fotózás. Kicsit bejártam a
dombtetõt, s eldöntöttem, nem megyünk vissza a piros
négyszögjelzésre, hanem a meredek domboldalon leereszkedünk az
aszfaltútra, s a kék négyszögjelzésen megyünk egy darabon. Ha
már egyszer nincs kötött útvonal, úgy döntöttem, megnézek
egy, a térkép alapján ígéretesnek tûnõ utat a Pátrácos felé.
A távolság nagyjából akkora, mintha a zöldön mentünk volna.
Nem jött össze. Egy rövid szakaszon montival jól járható az út,
ráadásul hangulatos is, majd egyszerûen megszûnt. GPS alapján
mentünk tovább fölfelé. Sajnos a régi utak már gyalog is
nehezen járhatók, viszont szép sziklás völgyben vezetnek. Egy
helyen szarvas rudli keresztezte az utunkat. Szerencsére Folti nem
látta meg õket, bezzeg késõbb a szagukat nagyon is megérezte.
Idõlegesen pórázra kellett venni.
Jó
meredek kaptatón értünk föl Pátrácos fennsíkjára, s vált
könnyebbé a gyaloglás. Az sem mellékes, hogy újra úton mentünk.
Rövidesen elértük a Z+ jelzést, majd az aszfaltútnál
rátérhettünk a kék jelzésre. Az elágazásban újabb pihenõ, s
egy kis kalóriapótlás következett. Patrik kezdett nyûgös lenni.
Elõ is vett egy kis pizzát. Ezt viszont Folti vette észre azonnal
és már indult volna is kunyerálni. Elkaptam a hámját, s
megemelve visszafordítottam. Ettõl teljesen elképedt. A pihenõ
után folytattuk utunkat. Patrik egyre nyûgösebb lett. A héten
volt egy gyomorrontása, ami miatt két napot feküdt, s nem volt
nagy formában. Ráadásul a lábát is fájlalta. Így elég nehezen
értük el a kék és zöld jelzések keresztezését, ahol újabb
pihenõ következett. Épp amikor készülõdtünk továbbmenni, ért
utol bennünket Rudolf Pisti csoportja. Gyorsan meg is elõztek
minket, bár addig amíg Patrik nem állt meg, nem is hagytak le
bennünket annyira, mint számítottam.
Szépek
a Vár-völgy sziklái. Már csak a várba vezetõ jó meredek
kaptatót kellett leküzdeni, s be is értünk a célba, a hol
beneveztünk, s mindjárt meg is kaptuk a díjazást is.
Beszélgettünk egy kicsit, megettük a kapott csokit, s elindultunk
a Sandokan étteremhez, ahol a kocsit hagytuk. A vártól 4070 m a
parkoló. Már csak ezt kellett leküzdeni. Kicsit zajosra sikeredett
a dolog, mert az összes kutya megugatta Foltit, amit õ sem hagyott
szó nélkül. Az emberekkel sokkal szelídebben viselkedik, mint a
kutyákkal.
Szép
idõben, kellemes könnyû túra volt.
A
túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 400/300 Ft-ért nagyméretû
kitûzõt, vártörténeti leírásokat és oklevelet kaptunk, s
többféle csoki közül választhattunk.
|
