Csobánc-(Hegyesd)
GPS-el mért távolság: 14,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 450 m. Mivel a túrák útvonala szabadon választott, így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. Ennél valamivel rövidebb távolsággal is meg lehetett oldani a feladatot.
Évek óta szemezek egy jó kis Balaton-felvidéki szilveszteri túrával, s most végre összejött. Ráadásul, igen jó párosításban mindjárt kettõ is. 24 órás szolgálatot követõen, csípõs hidegben kapargattam a jeget reggel a szélvédõrõl, s indultam el túrázni. Diszelt választottam kiindulópontnak, ami cirka félúton található a két hegytõl. A templom közelében leparkoltam, gyorsan összekészülõdtem, s végre gyalogolhattam. Irány a Csobánc!
Csobánc: A temetõ parkolójában láttam néhány szintén túrázó kinézetû egyént autóból kiszállni, s szedelõzködni. Köszöntem, s mentem tovább. Messze elõttem is láttam néhány túrázót. Az tehát már biztos, hogy nem én leszek az egyedüli induló. A térképpel ellentétben nem láttam zöld jelzést, egészen az aszfaltról történõ letérésig. Ott volt egy, majd még egy másik elágazásban is egy, s ennyi. Ennek ellenére sem könnyû eltévedni. Nem lehet eltéveszteni a hegyet, s ha az ember fölfelé vezetõ utakat és ösvényeket választ, akkor föl is ér. A fû deres, a levegõ keleten és délen párás. Kb. 50 és 200 m között van egy változó vastagságú páraréteg, fölötte szikrázó napsütés és éles kontúrok. Sok helyen be lehet látni a páraréteg alá is. A látvány csodálatos, így gyakran megálltam fotózni. Déli irányban, a páraréteg teteje ragyog a napfénytõl. Nem is látom a fényképezõgép kijelzõjét. Viszont jó képek jöttek össze.
A kaptatón találkoztam néhány túrázóval, no meg a szervezõk közül is párral, ahogy cuccoltak föl a várhoz. Komoly készülõdésnek nézett ki. Hamarosan a Tanúhegyekbõl ismert szakaszra értem, ami a legmeredekebb részt jelenti. Elég korán volt, így vettem vissza a tempóból. Ráértem nézelõdni. Így is háromnegyed tíz elõtt fölértem. Pont még nincs, hiszen csak tíztõl lehet nevezni. Nézelõdtem, körbejártam a várat, fényképeztem, fölvettem egy pulóvert. 10 után pár perccel visszaballagtam a ponthoz, ahol már vagy tízen álltak sorban elõttem. Volt néhány ismerõs is köztük. Beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, az ajkaiak busszal jöttek, s nekik igen jól jön, hogy Devecseren keresztül megyek Pápára, így el tudom vinni õket. Ezzel az is eldõlt, együtt megyünk át a Hegyesdre.
Végre benevezhettem, megkaptam a díjazást, s átadhattam a saját meglepetésemet a szervezõknek, egy kis üveges pezsgõt. Elvégre szilveszter van.
Elpakoltam a cuccot, megnéztem a térképet, s a kék romjelzésen elindultunk lefelé. Legalább egy kis szakaszon térjünk el az idevezetõ útvonaltól. Közben csökkent a levegõ párássága, s a Schneeberget is lehetett látni. A reggeli fagy múltával, az ösvényen kiolvadt a talaj, s ezzel csúszóssá is vált, bár közel sem annyira, mint az õszi Tanúhegyeken szokott. Viszonylag kényelmesen lejutottunk. Az egyik szõlõnél méretes, barátságos kutya hevert a magas parton, s figyelt bennünket. A fényképezõgépet nem túlzottan szívlelheti, de azért sikerült jó képet készítenem róla. Leérve rátértünk az aszfaltútra, s azon mentünk vissza a faluba. A zöld jelzés elérésekor meglepi: A rövidebb, s könnyebb útvonalon indult csapat, késõbb ért oda, mint mi. A faluban be is tértek a kocsmába, egy kis itókára, mi viszont ballagtunk tovább.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A 600 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt/hûtõmágnest, müzliszeletet, mandarint, teát, vagy forralt bort kaptunk (ez utóbbiakat, még csak hidegen, mert akkor készült).
A túrákról tettem föl néhány képet az egyesületi honlapra: furediturazok.lapunk.hu. (Csobánc-Hegyesd 2011. szilveszter)
|
