Orešanský Botocross
2011.11.05
Mivel ezen szombaton nem volt hazánkban teljesítménytúra, úgy határoztam csatlakozok Bubuékhoz erre a túrára. Elég szûkszavú volt a kiírás, Bubu se sokat tudott mondani a túráról, annyit tudtunk, hogy 4 hegycsúcsot kell majd felkeresni, s olyan 35-40km körüli lesz valószínûleg a táv.
Mivel hivatalosan munkanap volt ez a szombat, sajnos nem közlekedett az éjszakai érdi busz, ezért kénytelen voltam az utolsó vonattal bemenni, amivel viszont már éjfélre a Déliben voltam, de legalább sétáltam egyet a városban a 3 órai indulásig. 3-kor aztán elindult háromfõs csapatunk, Bubu, én és Vándor Csillag. Fél hétre már oda is értünk a rajtnak helyt adó Dolné Orešanyba, de csak fél 8-tól lehetett indulni, így még maradt idõnk bevásárolni a helyi közértben és megreggelizni. Rajthelyként a buszmegálló volt megadva, szerencsére elég pici település volt, így nem volt sok buszmegálló, s az épp befutó busszal meg is érkeztek a Rendezõk, s jó néhány résztvevõ is. A rajtoltatás nem volt túlbonyolítva, a Rendezõnek volt egy listája, arra írta (illetve a nyelvi nehézségek miatt inkább mi írtuk fel magunknak) a nevet, születési idõt, várost és a rajtidõt, majd megkaptuk a fél A4-es lapnyi igazolólapot, mely a felkeresendõ hegycsúcsok nevét és magasságát tartalmazta, valamint mellette egy üres négyzetet az igazolásnak. Felkeresendõ hegycsúcsok voltak: Sklený Vrch (584), Kamenná (638), Starý Plášt (644), Krc (409). Megnéztük térképen a hegyeket, kettõre nem vezetett fel út, egy pedig nem volt rajta a térképen, ám a magasság alapján beazonosítottuk, hogy a Vápenná alatt, a P és K jelzések találkozásánál fekszik.
Nyugatnak indultunk el Dolany falu felé, szõlõk közt haladva, majd elértük a falut, ahol Bubuék nemrég a Turistika pre všetkých (Túra mindenkinek) keretében jártak, ahol itt volt a rajt-cél. Betértünk az erdõbe, jelzetlen utakon haladtunk, az elõbb említett rendezvényen ez ki volt szalagozva, így a többiek számára nem volt ismeretlen a terep. Elég szürke, felhõs volt az ég, amit viszont csodásan ellensúlyzott az õszi avartakaró és a színes falevelek. Néhol akkora avar volt, hogy eltûnt alatta az út. Nagyon szeles idõ volt, a szél az egész túrára jellemzõ volt. Idén elõször mutatta az erdõ azt az igazi õszi arcát. Egy nyeregig kellett felmennünk a jelzetlen úton, majd toronyiránt fel a csúcsra, ám ez szinte elvéthetetlen volt, hiszen a túra nevével és egy futó emberke animációjával ellátott papírok mutatták fel az irányt. A hegycsúcson filctoll és kód várt minket.
A hegy túloldalán lecsorogtunk a zöld jelzésre, s innen gyakorlatilag jelzett úton haladtunk a következõ hegyig. A zöld jelzést követtük egészen a Vápenná aljában lévõ P-Z elágazásig. A Vápenná, már ahogy az oldalában elhaladtunk is lenyûgözõ látványt nyújtott szikláival, picit sajnáltam is, hogy nem mentünk most fel, de legalább meglesz a motiváció, hogy elmenjek a Nagyszombati Százasra. Elhagyva a zöldet ismét rátértünk az SZNP-re, ha most csak rövidebb ideig is. Egy forrásnál rövid pihenõt tartottunk, majd továbbindulás után meg is pillantottunk az általunk Kamennának vélt csúcsot. Fel is másztunk rá, ám nem találtunk filctollat, csak a többi résztvevõt, akik nagyba fotózgattak. Mi is lefényképeztettük magunkat a csúcson, a csúcskövet is megörökítettük, majd visszamásztunk a jelzésre. 4 órája haladtunk és kb. az útvonal felét megtettük, viszont most következtek a jelzetlen szakaszok.
Közkívánatra a piroson indultunk tovább, így megmásztuk a Klokoc 661 méteres csúcsát (az alternatíva egy jelzetlen út lett volna, ami a hegy oldalában megy el). Engem nagyon lenyûgözött a csúcs, csodálatos kilátás volt, szinte minden irányba, még a felhõs-ködös idõ ellenére is. Írtunk a csúcskönyvbe, próbáltuk megkeresni Bubuék korábbi bejegyzését, ám a csúcskönyvet a bejegyzés megírása után néhány nappal cserélték ki. Rövid ebédszünetet tartottunk, leszaladtunk a hegy másik oldalán, hogy búcsút vegyünk a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útjától, s úttalan utakon folytassuk a túrát. Innen a térképre és a tájolóra hagyatkozva indultunk el, elmentünk a megmászandó hegy a Starý Plášt lábáig, majd toronyiránt, egy meglehetõsen meredek szakaszon másztunk hosszan a csúcs felé. Érdekes volt, hogy ahogy mentünk egyre feljebb, sziklás részek jelentek meg, és az avarszõnyeget is zöldnövényzet váltotta fel. A csúcson megtaláltuk a kihelyezett filctollat, felírtuk a kódot vele. Innen, a korábbi hegyekhez képest szûkebb volt a panoráma, de azért az utolsó hegyet láttuk, bár a köd miatt kissé halványan.
Nézegettük a lejutási módokat, Bubuval szimpatizáltunk a sziklákon való lemászáson, ám Csilla miatt inkább kis kerülõvel, kevésbé meredeken másztunk le. Szerencsénk volt a túra idõpontját illetõleg, a növényzetet most csak az avar jelentette, nyári idõben lehet, hogy kissé macerásabb lett volna ez az úttalan utakon való közlekedés. Lent picit tanakodtunk, hogy egy gerincúton haladjunk, vagy menjünk le a völgybe, de utóbbinál tartottunk a kidõlt fáktól, így a gerincen indultunk el, s rövidesen a gerinc bal oldalán (jobbra lett volna a völgy) megpillantottunk egy aszfaltos utat, s úgy döntöttünk inkább azt választjuk a csörtetés helyett, így gyorsan le is ereszkedtünk. Ezen kb. 3 km-en át haladtunk, egészen Majdan nevezetû üdülõfaluig, mely felett ott magasodott a Krc. Azonban egy patak állta utunkat, melyen nem találtunk megfelelõ átkelési lehetõséget, így elindultunk a hétvégi házak között egy híd megtalálása reményében, s pár száz méter után meg is találtuk az átkelõhelyet. Ismét meredeken fel, azonban most hamar elértünk egy erdészeti utat, s ezen kanyarogtunk hosszan felfele. Mikor már úgy látszott, látjuk a hegy tetejét, letértünk az útról, s elindultunk a legmagasabbnak vélt pont felé, azonban papírt, filctollat itt sem találtunk, csak néhány tanácstalan túratársat. Volt valami fára eszkábált összedõlt magaslesszerûség, ott fényképezkedtünk, majd elindultunk a cél felé.
Egy gerincúton értük el a turistajelzést, ezúttal a kéket, bár térképen együtt halad a kék és a sárga, utóbbi ezen a szakaszon le volt szürkítve. Egy nyeregbe másztunk fel, majd ott különvált a két jelzés, s az immár létezõ sárgán ereszkedtünk le Dolné Orešanýba, ahol a cél beköltözött a kocsmába. Még a kocsma bejárata elõtt megtaláltuk a Kamenná ellenõrzõpont papírját, amire a cél felirat lett alulra felírva filctollal, tehát ezért nem találtuk a helyén. A célban várt a két jókedélyû Rendezõ, a két hiányzó pontot lepecsételték a célbélyegzõvel, majd megkaptuk a pecsételõlaphoz hasonló színvonalú oklevelet. Bubu még közösségi életet élt a kocsmában, nagyon pozitívan álltak a magyar turistákhoz, mind a Rendezõk, mind a részt vevõk, örültek, hogy elmentünk a túrára. Közben folyamatosan érkeztek a túrázók, olyan 60 körüli volt a részt vevõk száma. Mi is átadtuk helyünket a többi érkezõnek, s átmentünk a közeli étterembe (a többi túrázóval egyetemben, amire úgy látszik nemigen voltak felkészülve, ez kissé megnövelte a várakozási idõt), majd a finom és bõséges vacsora után indultunk haza.
Az ultraminimál szervezés ellenére nagyon jól éreztük magunkat a túrán, érdekes helyeken jártunk, és a túra jellegébõl adódóan a kalandfaktor is megvolt, valamint jólesett a sok hosszú túra után egy könnyebb, rövidebb is. (Utólagos mérések alapján kb. 35 km és 1500 m volt az útvonal, amit bejártunk.) |
