Túrabeszámolók


Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjai

pataki_mikiTúra éve: 20122012.01.22 12:07:24

Téli Turul Túrák


Zongor 45.


Elsõ teljesítõként vágtunk neki jóbarátommal a középtávnak.Az elõzõ napok esõs idõjárása miatt egy kicsit tartottunk az út esetleges állapota miatt,ami késöbb be is igazolta félelmünket.


Dorogról indultunk az 5-ös vonattal.6-kor már Újpesten voltunk, ahol a kék metróval a Deák-tér-ig mentünk,majd egy gyors átszállás után a pirossal robogtunk át a Duna alatt a leendõ starthelyünkig, a Déli pu.aluljárójában lévõ Wiener sörözõig.Az elõtérben kicsit nagy volt a tolongás,de hamar sikerült neveznünk és már indultunk is az elsõ zongori csúszós-dagonyás sétára.


Mivel sörözõböl indultunk, kihasználva az alkalmat egy gyors bemelegítés (pohár sör+feles vodka) után már startoltunk is.


A felszínen csípõs hideg fogadott.Átkeltünk az Alkotmány úton és rövid emelkedõ után máris az elsõ ep. a Turul szobor.Folytatva utunkat meneteltünk felfelé a kora reggeli fagyos idõben,elöttünk túrázók , akiket követve haladtunk.Útközben egy túratársunktól ,aki már volt ezen a túrán, megtudakoltunk néhány információt az útról,különösképpen a Perbál utáni szalagozásról.Késõbb derült ki ,hogy ezen szakasz is tökéletesen volt jelölve, nem is tévedtünk el egyszer sem,pedig elõ szokott fordulni velünk más túrákon.


Második ep. Széchenyi-emlék.Gyors pecsételés, majd tovább Normafa irányába,közben kis kitérõ részemrõl az egyik bokros résznél (mert ugye dolgozott az alkohol), majd Normafánál valami iszonyú hideg fogadott. Harmadik ep.Hát nem irigyeltem a két pontõrt ebben az idõben.Kaptunk cserébe egy csokit, amit eltettem otthonra a gyerekeknek.


Ezután Z+ lefele.Hát valami kegyetlen volt,végig jeges, lefagyott szakasz,csak a bokrok szélén lehetett valamennyire megúszni a korcsolyapályát.Én személy szerint már alig vártam, hogy végelegyen, de barátom sem volt ezzel másképp.


Negyedik ep.Makkosmária.Itt fenséges fánkot kaptunk a pontõröktõl+meleg tea.Mindkettõ nagyon finom volt.Egyébbként a túra alatti ellátás tökéletes volt, majdnem minden állomáson kaptunk valami frissítõt,ezt más túraszervezõnek is csak ajánlani tudom .Ha itt ennyi mindent ki lehet hozni a nevezésbõl, akkor mások-máshol miért nem tudják még csak a töredékét sem elõteremteni? Pl: Esztergom 20/10,hogy csak saját városom túráját említsem,de fel tudnék még sokat sorolni...


A következõ pontig erdei szakasz fogadott, lefagyott,falevelekkel borított unalmas szakasz.Ötödik ep.Budakeszi út.


Átkelés az országúton, majd be az erdõbe,és irány a Petneházi rét.Itt már többször is voltunk más túrákon, így ez a szakasz már ismerõs volt.A pontõrnél nápolyiszelet és szõlõcukor várt,hatodik ep.


A következõ 6 km szakasz már néhol betekintést adott az aznapi sárból.A piros ezen szakasza  már általunk is sokszor bejárt,de inkább a másik irányból, pl:Budai Trapp.A nap ekkor már szépen kisütött, lassan felmelegítve az éjszakai fagytól megdermedt talajt.A  vörös pocsolyáshát-nál kisebb túristacsoportot leelõzve és utat engedve néhány futónak,hamarosan beérkeztünk Nagykovácsiba.


Hetedik ep.A plébánia .Bent izzadságszag és nagyon finom rétes fogadott.Útravalónak kaptunk még egy zsemlékbõl és sajtból álló pakkot+ásványvíz volt az eddigi 22 km jutalma.A rövid táv itt véget ért,de mi folytattuk utunkat Perbál irányába.


A faluból kiérve az S jelzésen fogadott a sár minket, rabul ejtve szépségével.A következõ rész 12 km volt egyetlen pont nélkül.Ez a reggeli ellenõrzõ pont sûrûségét tekintve lehangoló volt.Lassan teltek a kilométerek,sár és sár majdnem az egész szakasz alatt néhol kikerülhetetlenül.Ezen rész nehézségét feledtette velünk a még korábban ismeretlen táj szépsége.Perbál házai messzirõl üdvözöltek  minket.Kerítés mászás után az út szántóföldek között vezetett el a Négyfa melett,át a Békás-patakon végül több ,mint két órai menetelés után beestünk a Kis-Kaiser sörözõbe,nyolcadik ep.


Itt meleg tea volt a jutalmunk.Pecsételés után irány az "illatos" gombatelep.A falu határában újra magával ragadt minket a sár.Anyácsapuszta elõtt dagonya. A bakancsunkra ólomként nehezedõ sár már csak cinikus nevetést csalt ki belõlünk. Ekkor fogalmazódott meg bennünk a jól ismert mondat ,hogy a legjobb ebben a túrában az ,hogy csak egy év múlva lesz megint!


Anyácsapuszán elhagyva a buszmegállót,bár halvány sejtelmem sincs milyen busz járhat erre rendszeressen,a legnagyobb mocsár közepén a kilencedik ep.


Tovább menve a tó után is vendégmarasztaló volt a talaj,ekkor már csak a cél és a virsli járt a fejünkben.


Tizedik ep.-nek a Kakukk-hegyre kellett fölmászni, ahol egy zsírkrétával rajzolt jelet kelett nekünk is leutánozni.A jel nagyon hasonlított egy obszcén jelre nemtudom kinek volt ez az ötlete,vagy csak az én piszkos fantáziám dolgozott, nem tudom.Mindenesetre a hegyrõl gyorsan lejõve az elsõ ház melett lekapartuk bakancsunkról azt a kevés sarat ami anyácsapuszta óta ragaszkodott hozzánk olyan nagyon,majd le a célba a Pintér kocsmába.Itt megkaptuk a megérdemelt oklevelet,az elsõ teljesítésért járó kitûzõt,és válaszhattunk kétfajta kitûzõ közül.A szokásos virsli és tea nagyon ízlett, mert a sárban való sok taposás kivette mendkettõnk erejét rendesen.


Összegezve a túrát,az ellátás fantasztikus volt ,a szalagozás kítûnõ,az idõjárás kegyes volt hozzánk ,hideg,de szép napsütéses.A túra körülményeirõl a szervezõk nem tehetnek(sár,dagonya)mindenesetre egy szép, de nehéz túrát tudhatunk magunk mögött.


Köszönjük a szervezõknek:jövõre ugyanitt!