Edzésen (felsõtestre is gyúrunk vazze!) beszélget elõttem Karcsi és Balázs, hogy hogyan lesz a Magasbörzsöny. Mikor koderül mirõl is an szó, már tudom, hogy ott a helyem!
Andi párommal terveztük a részvételt, de szegény pára elfáradt a heti terhelés alatt - igaz én is -, mert 5:50-kor csörgött az óra Pomázon és sikerült 7:17-kor felkelni. ennyit a 8:30-as indulásról, fõleg mert akkor még csak Dunakeszi magasságában jártam. Ennyit a 9:30-as indulásról. Kilenc után indultam a Cseresznyefa pakolóból lóhalálában felfelé, amit csak tudtam megkocogtam, mert nem tudom miért, csak 4 km-re emlékeztem a csoviig. Rakodónál döbbenten néztem a táblára írt 2.4km 40perc feliratot. No akkor terep/felezõ kikapcsolva, pörgessük a kerekeket! Karcsi éppen kikászálódott a sátorból, mikor kerek szemekkel rámcsodálkozott, hogy mit is akarok (késõbb mondta, hogy a bordásfalon lógva nem látszott rajtam túrista múltam), de én tudtam! 10:10-kor indultam el.
50m után összefutok Gránicz Janivékkal, kicsit beszélgetünk, majd eszeveszett tempóban futok tovább lefelé. Mécs Lacit hamar utolérem, söprû besöpörve. Mit mondjak, nívós túra, ahol Mécs Laci söpör :) futok tovább, hamar leérek a völgybe, kicsit Megyerivel is beszélgetek, de aztán érzem még a lendületet, ami egy fagyos kövön megtörve vízbe kényszerít. Kétszer is. Féllábszárig merülök, de a kellemes völgyi "nyárban" hamar kicammogom a vizet és ismét meleg dunszt van a cipõben. Finom csipszelés után a piros négyzeten két fiatal után sietek, de megelõzve õket nem látok jelzést, mehetek vissza 100 métert. Felfelé igen szemléletes volt a földi magasságkülönbségbõl adódó hóviszony: lent napsütés, feljebb jegesedett, majd hódara és a gerincen átfordulva hirtelen 5-10-20cm hó. Meg persze cudar szél néhol.
17km-nél mondják az idõt: 12:40. Király vagyok! 8-as átlag! Már ekkor rájöhettem volna, hogy agyilag kezdem megadni magam, ha ezt fennhangon gondolm át és figyelmeztetnek jobb állapotú társaim. Továbbra is lefelé kocogás, felfelé sietés, de sajnos a térdeim 23 km után már kezdik megadni magukat, már lefelé sem engednek "rongyolni", csak óvatos apókás döcögés...
Kék négyzeten Asterix módjára pörgetek felfelé (na jó, gyorsan gyalogoltam), elõttem 4 gyalogos, de alig közelednek. Ezek meg KIK? No KIK? Csóványos család és Õrsi család. Elhagyva õket megint a télbe jutottam, de most alcsonyabb gerincen kellett átbukni, hamar eljött a tavasz és újabb ismerõsök: Borosnyai Balázs. Azt mondja nem megy neki, de alig bírom elhagyni. Csehvárnál talákozom az öccsével.
Zsotyeket érem utol Foltán-kereszt felé, majd tanácstalankodom az iránnyal - meg el is fáradtam- visszaelõzött és már nem is erõsködtem vele, ballagtam mögötte egy darabig. A kereszt utáni plató sarkvidéki körülményei közepette hangokat hallottam hátulról. Kerekes Csabiék kocognak felfelé. Még Csehvár elõtt hagytam el õket, csodálkoztam is rajta/magamon! Mire rátértünk a Px-re, kezdett hatni a 4 szelet csoki+kóla+hóevés, tapadtam a fiatalokra... Hamar rájöttem miért is vagyok gyorsabb náluk, hát nincs BOTJUK! Gumimód követem õket, hol eltávolodnak, hol behozom, Rakodónál összeérünk. Fekete réten Csabi élre állt, gyenge emelkedõ, kellemes tempó, de egyszer csak megáll és gyalogol.
"No! Nem megállni, nyomjad!" -mondtam, mert még buzgott bennem a 2 Snickers. Mire a párja megmagyarázta:
"Csabi pulzusra fut."
"Ugyan már, erre a kis idõre?! Nyomjad ahogy kifér!" - adtam a profi tanácsot :)
Õk jó firma módjára nem hallgattak rám balekra, így kezdtek elmaradni. Utol értem Bíborékat is a kék háromszög közepén, mikor is már kezdte combomat a görcs rángatni - Bíbor kínálta a kalciumot, de se idõ, se értelem nem volt már- hajtottam a 6:00-s teljesítményért! Ehhez az kellett volna, hogy 30 perc alatt felérjek a csovira... Mire a gerincre értem hörögve vettem levegõt, szám remegett a hajszától, lábaim idõnként görcsbe álltak, de mentem rendületlenül. Mégegy emelkedõ. Mégegy? És ha mégegy jött volna, összesek.
Nagyon örültem a cél tüzének, padlón voltam. Rita meg is jegyezte, hogy egy ilyen vén papa, minek erõlködik... Karcsiék is meglepõdtek az idõeredményen, míg én elkenõdtem. Nem azért, mert Vadmalac 2 perccel jobbat ment, jobb nálam, hanem mert nem sikerült a 6 órás teljesítés. Sokat lehetett volan még hozni, fõleg lefelé, de ennyit bírtam: 6:20
Köszönöm a túrát, kegyetlen jó volt! És jó volt találkozni így év elején a sok ismerõssel. Jövõre ugyan itt!!! De már lassabban a rajba fel :)) |
