Téli Mátra XL, vagy inkább Teli Mátra 2012.
Kemény túra volt, pláne, hogy idõkeretbe helyeztem magam. De kezdjük az elején.
Már a hajnali ötös egri gyorson láttam pár túrázó-kinézetû egyént. Rémülten nézték, hogy a péksüti mellé sört reggelizek –tegnapról maradt, nem cipelem bõrön kívül.. A gyöngyösi személyen aztán kamásli fel, és nyomás a busz. Öt perc volt átérni, szerencsére ketten futottak, és amíg a sofõrnél jegyet váltottak, beértem én is.
Így a rajtba értem 7.05-re, vilámgyors rajtolás ügyesen. Közben az épületbõl kizúduló iszonyat tömegben ismerõsök, akiket be kell érni. Elõször Lestat-ot sikerült, némi dumcsi, és az elsõ emelkedõn otthagyom, hogy bevadásszam Zöldfülût. Olyan két perccel lehet elõttem, gondolom én. Futók elsõ hada zúg el mellettem, kihasználva a helyzetet, én is elõzgetek. Egy ilyen tömegtúrának is megvan a maga hangulata, viszont ez a fényképezés rovására megy, hamar eldöntöm, hogy nem is fogok. A szintidõ is húzós, haladni kell.
Zöldfülût már majdnem Lajosházánál érem utol, onnantól együtt megyünk. Lajosházánál 6.4-es az átlagunk, ami ezután erõsen leromlik, két okból. Az egyik az emelkedõ, a másik, hogy egy nyom van csak, külön mûvészet a benne járás libalépésben, pláne az elõzés. A mászás amúgy kellemes lenne, a vége az országút elõtt kicsit meredekebb, csak ez az oda-vissza elõzgetés igen fárasztó. Nekilendülök, de a falu elõtt visszafordulván Zöldfülû csak ott szuszog mögöttem.
Jól beteázunk a ponton, aztán egy csúnya emelkedõ visz fel a Piszkésre, a tüdõmet majd’kiköpöm. Itt már rendesen van hó, Galyatetõn 40 centi minimum. Márton Dani lép el melletünk, megdicséri a tempónkat, szerintem is jól állunk, csak ki kell lépni majd nekünk is. Némi karattyolás után felérünk a Péter-hegyesére, megmásszuk a kilátót. Volt miért, gyönyörû a Magas-Tátra, a Krivántól a Gerlachig látszik ebbõl a szögbõl, illetve, a fotót utólag kinagyítva rájövök, hogy az Alacsony-Tátra nyugati gerince is ott van elõtte, részben takarva a Lomnic tömbjét. Ott is van hó, látszik..
A galyai ponton van tea és zsíroskenyér is, ámde külön pénzért, megyünk tovább. Ezen a részen széthúzódik a mezõny, a Nyírjesi-erdészlakig kellemesen trappolunk, a kezdeti 40 centi hó lenn csak tíz. Aztán vissza fel a Csór-hegy oldalába, itt már kezdem számogatni az idõt is, olyan tíz percet kéne még ledolgozni a Kékesig! Nem lesz egyszerû.. A kis kemény kapaszkodót leküzdve lefutnánk a Mátra-nyeregbe, de érzem, hogy szétázott a bakancs a hótól, és inkább a gyors lépés megy, mint a futás.
Legjobbkor jön a leves a Vörösmarty-háznál, nem hagyjuk ki. Itt 12.36-kor vagyunk, és négyre le kéne érni. Kitûzöm, hogy 14.15-re érjünk fel a Kékesre, ha késõbb, az már belefutást jelent. Jól megnyomom a vízszintes szakaszt, szerencsére csak a végén kell egy nagyobb csapatot elõzni. A Pisztrángos-tónál kellemes meglepetés, egy túratárs ajándéka mindenkinek: zsír, kenyér, hagyma. Annyi a munka vele, hogy kenni kell. Viszont, valahogy jobban esik a csokim és Zöldfülû teája, megosztjuk javainkat.
Továbbindulás 13.19-kor, nagyon jó! Csak 3 km a Kékes, na meg bõ 300 szint… Idõt nem nézem, -ez Zöldfülû heppje-, komótosan haladok elõl. A Gabi halála könnyen megy, de látom, elõl tömörül a sor. Aztán a Sötét-lápa nyerge elõtt bedurvul a szint és a tömeg is, a jórésze a meredek levágáson törekedik felfelé, ennyi eszük van. Nagy lihegés, érzem a tüdõm, de megvan! Közben Zöldfülût elõre engedtem -menjenek csak a botos fiatalok jeligével-, én is elhozhattam volna, csak lusta vagyok cipelni. A Kékes csúcsa elõtt beérünk egy akkora sort, hogy nem vagyok hajlandó beelõzni õket. Libalépés a hóban, hú de unom már ezt, a végén egy kiugrás, és 14.17-kor már a teát isszuk!
Jól kidöglöttünk, némi táp kell, aztán 14.25-kor elindulunk lefelé. A Kék +et kicsit keresni kell, majd jön a túra legjobb része: csúszva lefutni a bõ 30 centi hóban a Piros-ig. Hatalmas élmény, mintha síelnék, meg az idõt is lopjuk, élvezzük az ereszkedést. Ámde jön a beígért jeges szakasz. Még az elsõ hagyján. Aztán utolérjük a jégen topogó óvatos tömeget, na õket kielõzni a mûvészet! A legkeményebb pont, ahol egy keresztút felett és alatt is jég van, a felsõnél tanakodok, az alsónál csúszdázok. Itt is van kötél, mint a legfelsõ jeges résznél.
A forrásnál megvárom Zöldfülût, mert nem elõzött elég szemfülesen, és elveszett a tömegben. Közli, 45 percünk van négyig, 4.3 km-re. Hú, akkor spuri! Ahol lehet, belefutunk, szélesedik az út, berontunk végre Mátrafüredre. A megállóban tömeg, biztos a 4.20-as buszomat várják, itt nézek az órámra:3.46! Azt a betyár! Beértünk 3.50-re a célba, ahol viszont sajnos csak tea volt az ellátás.
Na mindegy, iszonyú jók voltunk, és Zöldfülû túratársa, Viktor még el is fuvaroz Gyöngyösre, így még félórám marad a vonatig. Sörvásárlás, cipõ és zoknicsre, és irány a kinézett vonat azonnali vámosgyörki csatlakozással Miskolcra, onnan meg az egy darab esti busz (illetve, még van egy este 11-kor…) Bükkszentkeresztre, hogy fél kilenckor már a sztrapacskát termelhessem be a bükki túra elõtt, meg aludhassak egy jót a szuper szálláson.
Hát ezért kellett sietni..!J
u.i.: egy pár fotó,a kilátóban csak elõvettem a gépet. https://www.facebook.com/media/set/?set=a.286507904746476.71712.100001618051374&type=3 |
