Ember a gáton (72É)
Rögtön az elején leszögezem azok kedvéért, akik a beszámoló hosszát látva bele sem kezdenek az olvasásba, hogy ajánlom a túrát mindenkinek, szervezése (19. rendezés) kiváló volt, nevezési lapon leírtak alapján könnyen lehetett követni az útvonalat a városban (esetemben Csongrádon) is, a töltés ugye meg adta magát. Ellenõrzõ pontokon kedvesek voltak, biztattak, célban gratuláltak, asztalhoz hozták a beérkezést követõ pár percen belül elkészülõ emléklapot, és a célban a gulyásleves is nagyon ott volt! :)
Az utóbbi években kissé hanyagoltam a teljesítménytúrázást, így kellemes meglepetésként ért nyár végén, mikor a túranaptárban észleltem, hogy az Ember a gáton 72 km-s gyalogos távval is bõvült (noha nem idén). Ráadásul kedvesemet (akivel egyébként 8 éve vagyunk házasok) az egyéb túrabeszámolók olvasgatása közben kihívta a 40 km-s táv. Kettõnk tervei pedig együtt megvalósíthatónak látszottak, hiszen a 72 km-s Csongrádról 13:30-14:00 órakor rajtolható táv második fele egybeesett a Mártélyról 19:00-21:00 órakor rajtolható 40 km-s távval. Nagyon bizakodó voltam, és így abban egyeztünk meg, hogy már 19 óra körül indul Mártélyról, gondoltam ha már 13:30-kor elindulok, 5 és fél óra alatt csak leküldöm azt a 32 kilcsit. A tervem tehát ez az idõ, plusz a 40 km táv szintideje (9 óra), azaz összesen 14 és fél óra volt.
Szegeden a távolsági autóbusz állomásra már korábban kiérek, és figyelem a Csongrád felé igyekvõ leendõ társakat. Többek között látok is egy csoportot alig cuccal, gondolom õk futni fognak. De éppen, mikor a busz begördül a megállóba elfutnak a város felé, amin kissé meglepõdök... :) Mint késõbb kiderül inkább autóval történõ felutazás mellett döntenek. A másfél órás út alatt elgondolkodom, hogy a Tisza nagy ívei miatt visszafele még ennél is hosszabb távot kell legyalogolni, illetve megismerkedem néhány sorstársammal Cilivel, Gáborral, és Zolival. Bizakodóan érkezünk Csongrádon a vasútállomásra, ahol még a várótermet is kinyitják a nevezés idejére...
Nem tudom, most mi a trendi, de a fórum hat évvel ezelõtti ajánlása szerint szarvasfaggyú krémmel vastagon bekenem a lábamat bokától lefele, mert a vízhólyag jellemzõ nálam, különösen az egyszerû sportcipõimet figyelembe véve. Mint késõbb kiderül ez teljesen beválik :), csak sarkokban lesz vízhólyag, de ott is csak azért, mert a cipõ kartonig kopik, és ezzel súrlódik a sarkam. Comboknál való kenést elmulasztom, végére ki is dörzsölõdik, amit otthon majd fürdéskor észlelek. :(
A nevezés nem megy valami gyorsan, 13:40 körül kezdõdik, és nagyjából tizedikként két perccel 14 óra elõtt indulhatok. Ekkor már kezdenek sötét gondolatok gyülekezni elõttem a tervemet illetõen, de újra bizakodó leszek, mikor Csongrádon áthaladva 20 perccel késõbb az elsõ ellenõrzési pontot elhagyva a gáton nekifeszülünk a távnak. Gáborral kettesben meglépünk a többiektõl gyaloglási tempónkat bõven 6 km/óra fölé tornázva. Tõlünk csupán négy futó lép meg, de még õket is nagyon hosszú ideig látjuk kilométerekre magunk elõtt... :) Közben egy helyi lakos érdeklõdve megáll mellettünk egy kismotorral, és a talán nem mindennapos hír (kisvárosban ez aranyat ér!) birtokában gyorsan továbbrobog. Tiszai gát várossal határos részeinek nagyszabású megerõsítése még folyik. Szeged belvárosi részén 70-as évek végén épített vasbeton (noha praktikus) támfal látványa után a csongrádi téglaborítással díszelgõ, felül fehér kõ burkolattal ellátott mellvédje paradicsomi érzést kelt. A gátkoronára épített beton burkolatú bicikliút már kevésbé, de a szentesi közúti hídig ez jut. Tisza bal partjára átkelve a betonburkolat még nem készült el, csak munkagépek döngölnek ezerrel. Pár kilométert haladva végre megkapjuk a gátas túráktól elvárt földes alapot. :) Órákig gyalogolunk, miközben nem találkozunk senkivel, csend van és nyugalom, csupán a néhol szakmai dolgokat (lévén mindketten programozók) is érintõ társalgásunk, és a tájvédelmi körzet állathangjai törik meg a csendet. Gyenge vagyok madarakból, ezért nem hozok neveket, de sok gém-, és kócsagszerûséget látunk, olykor többed magukban, és persze nyulat is... :) Ártéri erdõk, szomorú fûzfasor, felhõkön áttörõ napsugárvarázslat, százával cikázó fecskék mind-mind nagyon ott vannak. Csak úgy repül az idõ, talán túlságosan is. Van nálam egy kis méretû Csongrád megye térkép, kinézem, hogy egy íves jobbkanyart követõ éles balkanyar után érünk majd a Mindszenti révhez, ami még 9 km-re van Mártélytól. Mivel még nem jártunk erre, több ilyen jobb-balos érzés után gondoljuk, hogy a távolban már ott vagyunk, de csak nem. Ekkor jön két kis srác biciklivel, rákérdezünk, mire õk, hogy az még majdnem olyan messze van, mint amennyit Szentes felõl jöttünk... Ebbõl még baj lesz... :( A sötét gondolatok visszatérnek (szúnyogok is módjával, de azokat fujikával elriasztjuk), és ha nem a gáton lennénk, azt hinném eltévedtünk. Elbizonytalanít, és sokáig hamis nyugalmat ad az is, hogy Csongrádot elhagyva a jobb parton olvastunk 82 km-s jelzést is, most a bal parton Mindszentet, az 50 km táv indulási pontját sem elérve már 52 km-t jelez az oszlop. Akárhogy számolunk ez nem jön ki. (Feltételezésem szerint a két oldalon eltérõ a számozás.) Mindegy, végre 19 óra körül elérjük Mindszentet, ahol a csárdában megtisztítjuk magunkat az elõzetesen táska aljára került, így majdnem folyékonnyá váltan fogyasztott banánhegyek ragacsából, átvesszük a nevezési lapra járó ásványvizet, és kóstolót veszünk az éppen zajló esküvõ sütikínálatából... :)
Visszatérve a töltésre 19:20-kor értekezek, hogy kedvesem 8 km-re elõttem elindult Mártélyról. Ennek fele se tréfa, gyalog nyilván nem érem egyhamar utol, így búcsúzom Gábortól, és noha nem nagyon hiszek a kitartásban, de futni kezdek. Eleinte jólesik a megváltozott terhelés, még látom a csökkenõ száz métereket felróva az oszlopokon, de besötétedik. Most kb. 5 percenként viszek egy km-t. Mártély elõtt valamivel pár száz métert magas gazban futok, hogy hol a kijárt út itt nem látom, próbálok az oszlopoktól hasonló távolságban haladni, úgy tûnik sikeresen. Mártélyi harmadik ellenõrzõ pont 42 km-s jelzésnél van, a pontõrök kedvesek, tudnak rólam... :) Teát, almát nem kérek, és felvillanyoz, hogy kedvesem elõnye 4 km-re csökkent. Már nincs nagy kedvem, de tovább futok, ha talán kicsit lassabban is. A km jelzéseket a sötétben már nem látom, de két oszloponként számolok vissza egyet általában tízbõl kiindulva, közben elõzgetek ezerrel "Vigyázz, középen elfutok!" felkiáltással. Nagyon pozitívak a túratársak, negatív szót nem kapok, csak õszinte biztatást. Végül elõre szólok kedvesemnek, hogy lassítson, mert fogytán a szuflám. Mikor szerintem már nincs olyan messze, mondja, hogy itt van a bal kanyarban, elõre nézek, valahol a távolban látom, hogy a töltést övezõ fasor balra fordulva sötétlik. Erõt veszek magamon, és összességében 15 km futás után végre beérem. Látszólag meg vagyok magammal elégedve, mert nem hittem volna, hogy menni fog.
Kedvesem most nagyon fürgén adja elõ, visszaállva gyaloglásra a bal térdemet, amit még induláskor be kellett volna fáslizni, már érzem. A 72 km-s biciklisek 18 órától rajtoltak Csongrádról, így 45 km után kezdenek érkezgetni, fényeiket követve már km-kel korábban kiszúrjuk az algyõi ellenõrzõ pontot. Pecsételés, és meleg tea mellett az esõkabátot is elõ kell venni, mert egy kisebb felhõszakadás köszön be. Csak 10-15 percig tart, edzõcipõnk, és a töltés hamar megszárad. Az algyõi hídon átkelve ismét a folyó jobb partján haladunk Szeged felé, mely már csupán 15 km-re van. Korábbi sejtésem igazolódni látszik, mert a túloldali km számozás ezen az oldalon ismét egy magasabb értéktõl indul. Ahogy az a Híd túl messze van beszámolókból is kiderült, az Algyõ körüli "tekergés" kissé demoralizáló. Szegedünk híres Dómja jó másfél órán keresztül jobbról ugyanabban a távolságban látszik. Közben Gábor beér, és elhúz. Végre ráfordulunk Szegedre, és a Dóm inkább elénk kerül. A km-k ekkor már nekünk dolgoznak... :) Megszakadni nem kell, így az utolsó szakaszon kétszer is megpihenünk. Az utolsó ellenõrzõ ponton, már Szeged határában 3 km-re a céltól, csokit kapunk. Cél idén a vízi sporttelepen van, ahová fél háromkor érkezünk. Kedvesen gratulálnak, a kitûzõt rögtön megkapjuk, az emléklapot néhány perc múlva helybe hozzák. Gulyáslevest kapunk kenyérrel, ami nagyon ízlik. Végül kedvesem 7 és fél óra alatt teljesíti a 40 km-t, büszke is vagyok rá :), én pedig 12 és fél óra alatt a 72 km-t.
|
