Túrabeszámolók


Téli Tihany

nafeTúra éve: 20122012.02.07 17:03:09

Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Akár másolhattam volna a 2011-es adatokat (kicsit olaszosan és tréfásan: Coppi – pasta), hiszen csak 100 m éter a különbség távolságban.”Pasta” azért volt a túra végén, mákos formában.


Reggel, igyekeztem szokásom szerint korán indulni, amit a várható havazás is indokolt. Ez csak félig sikerült, hiszen csak 7.36-kor állítottam le az autót Tihanyban. A félig azért van, mert rosszul emlékeztem a rajtidõre. Valamiért 7 óra volt bennem, nem pedig 8. Errõl ennyit. Kényelmesebben készülõdhettem volna, ha nincs hideg. Így azért csipkedtem magam, hogy minél elõbb tetõ alatt legyek. A nevezés egy kicsit döcögõsre sikeredett, mivel rossz sorba álltam, ahol a számítógép nem akarta tudni az igazat. Összefutottam az egyesületünk tagjaival is, illetve jó néhány ismerõssel. Végre 08.08-kor elrajtolhattam. Valahogy a túrák elején, ahogy kész vagyok az elõkészületekkel, igen türelmetlenül várom az indulást. Legszívesebben én is „kapálnám lábaimmal a földet”, mint ahogy a lovak teszik. Ahogy nekivágok a távnak megnyugszom, s minden rendben.


Hiába a hideg, már 2-300 m után ráébredek, kár volt hinnem a meteorológusoknak, túlöltöztem. Egy pulóver máris lekerült rólam. A porhó jólesõen nyiszorog a talpam alatt. Egyelõre nem csúszik. Az átjáró-barlangnál megkapom az elsõ pecsétet. Kisvártatva utolérem Viktort, s jókat beszélgetve megyünk a következõ pontig. Viktort (Viktor Bakonybélbõl), ha nem lenne, ki kellene találni. Még a Belsõ-tó elérése elõtt lecserélem a kesztyûmet is. Sajnos a biciklis térdmelegítõket nem tudom lerakni, pedig túl melegek. A tavon láttunk néhány korcsolyázót. Néha fotózunk is, bár a feltételek nem túl jók. A Kis-erdõ-tetõ kaptatója jólesõen megszuszogtat. Közben próbálom újólag kiolvasztani az ivózacskóm szelepét. Nem sikerült, majd csak a Külsõ-tó mellett. A pontnál utolértem Ágit, bennünket pedig Pintér Józsiék értek be. Pecsételést követõen megkaptam a nosztalgia téli fagyit, amit lefelé menet meg is ettem. Most is finom. A lejtõn, néhol óvatosan haladtam. Leérve csatlakoztam Józsihoz és Lacihoz, s mivel nem siettek, vagy én vagyok jobb formában, együtt tettük meg a hátralévõ részt. Gyakorlatilag végig beszélgettük az utat, a szükségesnél pár száz kilokalóriával többet égetve el, cserébe viszont, idõben sokkal rövidebbnek tûnt a túra.


Természetesen kitárgyaltuk az idõjárást is, aminek nem sok köze volt a meteorológusoknak, a TV-k, rádiók által közölt világvége hangulatú veszélyfigyelmeztetéseihez. A hó esik ugyan, a szél viszont épp csak lengedez. Az idõ összességében enyhébb, mint a megelõzõ napokban. Erre a térségre az OMSZ ismét csak „farkast kiáltott”, annak viszont esze ágában sem volt eljönni. Kitárgyaltuk, hogy ez bizony súlyos hiba. Jelen esetben sok embert távol tartott a túrától, utólag bosszúságot okozva, saját hitelét rontva. Sajnos a riasztási fokozatok kiadásának feltételei túl alacsonyak. Véleményem szerint ez csak arra jó, hogy az OMSZ egy idõjárás miatt bekövetkezõ baleset esetén jogilag lefedje magát, a tényleges riasztásra nem alkalmas. Ha túl gyakran ad ki veszélyfigyelmeztetést, s azt már 40-50 km/h-s szélre is megteszi, ami egyáltalán nem vészes, magyarul nem jön a „farkas”, az emberek egyszerûen nem veszik komolyan. A múltkor sem jött, mért pont most jönne be a békáknak. Véleményem szerint, a legenyhébb fokozatú riasztás, valahol a narancs és a vörös között lenne indokolt. Közben azért talpaltunk is.


Könnyû szakasz következett az Apáti-templomromig. Ez évben nem tereltek be bennünket az erdõbe, nincs annyi víz a tóban. Az ellenõrzõ ponton pogácsával, forralt borral és forró teával várták a túrázókat. Jól esett a forró tea, ami nem csak a nevében az. Idõbe telt meginni. Irány a Nyereg-hegy, majd a Csúcs-hegy. A hegyekrõl szép a kilátás a Balatonra. Érdekes, hullámos formákat rajzolt a tó jegére, az alig lengedezõ szél a hóból. Az ellenõrzõ pontot követõen, nem bizonyult egyszerûnek a lejutás a meredek lejtõn. Szerencsére, még nem taposták jegessé a havat. Sikerült esés nélkül leérni. A Természetvédelmi õrház elõtt két szarvas keresztezte utunkat. Meglepõ, hogy ennyi túrázó közé bejönnek a félszigetre, s hogy 40-50 m-re bevárják a beszélgetõ embereket. A Hálóeresztõig ismét mentünk a magas part peremén, ahonnan a korlátozott látástávolság ellenére is szép a kilátás. Az ellenõrzõ ponton, pecsételés után, ittunk egy kis teát, ezúttal termoszból, s mentünk tovább.


Egy helyen a zöld jelzés ficakját benéztük beszélgetés közben, pontosabban az történt, hogy a villanyvezeték nyiladékát kitisztították, s most ott ment a jelzés, nem pedig az erdõben. Mentünk, még akár 20 m-t is rossz irányba. Ballagtunk tovább. Észrevehetõen jobban le volt taposva a hó, a 15-ös táv becsatlakozásától, s ennek megfelelõen egy picit jobban is csúszott. Rövid talpalást követõen fölértünk az Akasztó-dombra. Az igazolás után, Laci fotómodelkedett, a bajszára ráfagyott párával. Megkezdtük az ereszkedést, a Hajóállomás felé. Egy pontról szép rálátás nyílt az apátságra, illetve a Tihanyi Limnológiai Intézetre. A hajóállomásnál újabb frissítés, s gyerünk tovább. A sétányhoz történõ lejutást akadálymentesítették, azaz megszüntették a lépcsõt, így jól hanyatt lehet esni a csúszós betonos lejtõn. Nagy ívben ki is kerültük. A Balatonon még látszott néhány sötét folt, ahol nem fagyott be a víz. Hamarosan elhagyhattuk a part menti utat, s megkezdtük a Barátlakásokhoz, majd az Óvár-hegyre vezetõ utolsó nagyobb emelkedõt. A meredek részeken csúszott rendesen. Az egyik Barátlakást ideiglenesen a pontõrök foglalták el. Továbbmenve nézelõdtünk, de jól haladtunk. A Kálváriánál megkaptuk az utolsó pecsétet, s az apátság mellett eltempózva begyalogoltunk a célba. Tavalyhoz képest itt szedtük össze a plusz 100 m-t, ugyanis nem a S+-on mentünk, hanem egy utcával késõbb, ahol kocsival is be lehet menni. Megkaptam az emléklapot, a hûtõmágnest, elmentem átöltözni, majd vissza az iskolába, megenni a mákos tésztát. Jól esett. Jó a minõség, s még a féladag is, amit kértem, bõven elég. Frissítést követõen elvittem Józsiékat Füredre, visszajöttem Ágiért, s hazafelé vettem az irányt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt/hûtõmágnest és emléklapot kaptunk. Az Átjáró-barlangnál Dianás cukor, a Kis-erdõ-tetõn Téli fagyi, az Apáti-templomromnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy forralt bor, az Akasztó-dombon mandarin, A Hajóállomásnál tepertõs pogácsa és/vagy nápolyi szelet, valamint tea és/vagy forralt bor, a célban mákos tészta és tea volt az ellátmány. Lehetõség nyílott a Pedro kocsmájában kedvezményes fogyasztásra, illetve a Tihanyi-apátság belépõ nélküli meglátogatására.


 A túráról töltöttem föl néhány képet, az egyesületünk honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a Fotóink oldalra, Téli Tihany tt. 2012. címen. Egyesületünkbõl más is töltött föl képeket, van mit nézegetni.