Gyermekvasút éjszakai (vértesi barangolások után :) )
Székesfehérvár. Rohanás vasútállomás felé a sok-sok cuccal. Gurulós-táskával a macskaköves út a legviccesebb, de hajt a tudat, hogy egy másik túrára igyekszünk. Ez erõt ad. Nagy szerencsénk van, épphogy oda érünk, már sípol a kalauz, mikor ugrálunk fel a vonatra. Kifújjuk magunkat, majd elindulunk helyet keresni. Sikerrel.
A „Déli-punál” Sancimanó vár minket, elvezet Aleszkához, nála hagyhatjuk a cuccokat. A hátam már nem vágyik hátizsákra, mindent ott hagyok. Felveszem a széldzsekinek csúfolt felsõmet, telerakom a zsebeit, majd a derekamra kötöm. Ez pont elég lesz így. A Burger kingben meleg ételt viszünk a szervezetünkbe. Majd villamos és irány Hûvösvölgy. Itt már a csapat fele összejött. A másik fele Hûvösvölgyben sorban áll a rajtnál.
A gyermekvasút nyomában (20 helyett 23 km)
Kígyózó sorok, tömegtúra. Pedig csak 21:00ig lehet nevezni és már fél óra sincs addig. Ez a gyermekvasút. Végre eljutunk a nevezésig. A csoport 12 fõs: Lutak, -Aleszka-, Sancimanó, Petami, Tzh, Kriszta, Gethe, C20xe, Speti, Efemm, Szucsati és jómagam. Eleinte nehezen megy az együtt haladás, néhány pontnál sokáig kell várni a pecsétre. Nem vagyok jól. Sötét van, melegem van, fáj a talpam, meg a gyomrom sincs rendben. Nem készültem fel kellõképpen. Nem nyafogok, tudom, hogy nem használ. Valamelyik kilátónál kérek egy kis pihenõt. Nem tudom, merre járunk, irreálisan érzékelem az idõ múlását. Csak egyvalamire tudok gondolni: nem fogom bírni, megesz engem ez a 23 km.
A pontok távban gyorsan követik egymást. Idõben nekem sokkal többnek tûnik. Szabályosan szenvedek. Szánalmasnak érzem magam.
Megyünk a jó úton. Ha egyátalán lehet ezen a túrán annak nevezni bármelyiket is. Keresztül megyünk a síneken. Oldalról 3fõs banda fényeit látni. A sínek mentén haladnak. Szucsati megjegyzi: „Õk haladnak jól: a gyermekvasút nyomában...”
Egy-két poén útközben vissza-visszahozza az életkedvemet, de sajnos hamar elmegy újra. Arra gondolok, erõsnek kell lennem. Gyalogoltam ennél sokkal többet is.
Erzsébet-kilátó ep. Lejjebb van, mint szokott, mondták a többiek. Találok egy mérleghintát és akkora ingerem támad, hogy ráüljek... :) Jólesik.
Hamarosan megpillantjuk Sancimanót, meg a többieket. Petami és Sancimanó úgy döntenek, hintáznak, míg a többiek végeznek a pecsételéssel. Gethe úr ráül a másik hintára, csatlakozok hozzá, talán jót tesz, de a kedvemet biztos visszahozza. Jó érzés a „súlytalanság”, kinyújtom a lábaimat, jólesik. De már régóta vagyok fenn. Kiskoromban játék közben ilyenkor kiáltottam, hogy „súlyt-súlyt”, de ez most nem az a játék. Azért lassan leengednek. Vége a hintázásnak, ideje továbbindulni. A kedvem visszajött, nem érdekel, hogy fáj a lábam.
Most érzem elõször azt, hogy talán sikerül. Eddig összemosódtak a pontok, innen nagyjából tudom követni õket. Következõ pontnál zsírkéta. Firka. Kezelem a lapokat, Petami világít, mint eddig. Makkosmária, röpke pihenõ, innen megint fel, tudjuk. De megyünk. És jobb is fel, mint le. Nekem jobban esik. Lutakkal végigbeszéljük a felfelé vezetõ utat, így gyorsan eltelik. Virágvölgy állomásnál szörp vár, együtt a csapat. A pont után sokan érdeklõdnek, jó fele mennek-e Virágvölgy állomásra. Megnyugtatjuk õket, hogy igen.
Disznófõnél elõbb jön a pont, mint reméltem, duplán (és hangosan :) )örülök a pontnak, meg az újabb pecsétnek. Az erdõben haladva ezután egyre magasabbra érünk. Lenézve a város fényszõnyegnek néz ki. Nagyon szép.
Jön Csillebérc és Normafa. Ég a talpam. Aztán egy lépést elhibázok. A bal bokámnak annyi. Vagyis nem végleg, csak iszonyúan megfájdul. Minden lépésnél fáj. Fõleg, ha lefele, vagy egyenesen kell haladni. Magamban emelkedõért imádkozom. Aztán hallom, Aleszka is hasonlókban reménykedik. Aztán meg is kapjuk. Együtt örülünk annak, hogy felfelé mehetünk. Kápolna ep. Hamarosan itt a cél. Gethe úr rátalál az ösvényre, amire eddig nem sikerült. Látni, hol a cél, de elõbb egy kis kitérõ. Sietünk a ponthoz, de onnan még jobban. Gethének 8, nekem 13 perc van a szintidõbõl. Petaminak még van 18, de jön õ is. Kis futás, fel a lépcsõn, aztán mûút. Gethe úrral ketten érünk be együtt a célba, mögöttünk nem sokkal c20xe. Sikerült szintidõn belül. Megkaptuk a díjazást. Leültünk. Gethe úr megjegyezte: „csak az a szörnyû, hogy õk most azt hiszik, mi ettõl a túrától fáradtunk el ennyire...”
Nemsokára megérkeztek a többiek is. Gratuláció mindenkinek. Megint összegyûlik a sereg. Együtt örülünk. A lábam azt mondja, köszöni szépen, õ most pihenni akar. A tescós virsli után öten a kisvasutat választjuk, a többiek autóval, ill. egyéb megoldásokkal jutnak haza. Sancimanó-alszik; Gethe-alszik; Szucsati-alszik; Kerek repkény-alszik; Petami-nem alszik, õ õrt áll és ébreszt minket Hûvösvölgy állomásnál. Hideg van.
56-os busz, éljen, de olyan bambák vagyunk, hogy az ülõhelyek elfogynak. Egy tréfás bácsi valami politikusrõl kezd el nekünk süketelni. Nevetünk rajta. Pedig olyan komolyan elõadja magát.
Idõben megérkezünk a Déli-pályaudvarhoz. Csomagokat fel, irány a vonat. Köszönet a fiúknak, hogy feltettek rá. Rövid búcsú, az õ vonatuk is megy, csak a keletibõl...
Üres fülke, berendezem, hálózsák elõ, párnának, takaró a pulcsim. Mire kényelembe helyezkedek, megjelenik a jegykezelõ úr. Felriadok. Aztán visszaalszok. És csak alszok. Ami a 4 órás útból megmaradt, az a veszprémi resti képe, egy villanás. Aztán az ajkai erõmû. Egy villanás. Bobára nem emlékszem. Aztán Zalabér-Batyk állomáson felébredtem. Aztán újra vissza. Pókaszepetk. Hûha, közeledünk. Most már nem kéne aludni. Aztán vágás. Zalaszentiván. Na, innen már csak tíz perc. Apu hívott, merre járok, bejött elém kocsival Egerszegre. Ennek örültem. Hazafele kocsiban nem alvás: élménybeszámoló.
Otthon ebéd, déltõl 17:40ig megint alvás. Aztán éhség. Nem kívánom az ebédet, inkább sütök palacsintát. :) Bal bokámon fásli, így kevésbé fáj.
Sütés és evés után pihi.
Amit megtanultam a hétvégén: ha egyszer nem szimatszatyorral megyek túrázni (mert abba nem férne el elég innivaló), hanem hátizsákkal, az azért nem jelenti azt, hogy tele kell pakolni... :)
Köszönöm szépen mindenkinek a táraságot, a segítséget, a türelmet és a közös élményeket!
|
