|
|
Teve a sipalyan
Bogargyilkos piszok hideg, pedig csak kesobb indultunk el. Az elso emelkedon elfagytak a pataim. A szokasos kelet bakonyi terep jellemezte az elejet. Nehany kibelezett resz es sok-sok vagas. Az 1. ponton ajanlott almat meghagytam az utanam erkezoknek. Elhagyva a Ganyast jott a lehangolo betonut. Ezutan azonban a tura legszebb resze, a Galya volgye. Kisebb-nagyobb hoporzas pataim nyoman. A Varjuvarra felfele egyre kevesebb a beduin, s egyszercsak felbukkan Bodajk nevezetes sipalyaja is. Csak nehanyan szankoznak, s melan bamuljak hogy csuszik le tevesegem. Meglett a vendeglo is, ahol kedves turatarsam, maci fogad. Dormog picit, hogy maris beertem. A kalvaria domb enyhen fingatos, de nem veszes. Mintha javitottak volna a jelzettsegen is. A kodot kezben olvasom le s mar fenn is vagyok a vasutas pihenonel. Nemi tekergozes fel-le, jobbra-balra s ujra a to melletti uduloknel talalom magam. De jon a to is, ami most kemenyre fagyott. Szerencsere a toltest lepucolta a szel. Csalodva haladok tovabb a Becsali mellett, de a kovetkezo resz vigasztal. Ujra az 1. pont, ami most az otodik. A becsetelok mar dermedtek, amit sebessegukbol latni. Egy csokit azert ramtukmalnak. A hosszu beton a vegen felejtos, raadasul megint nem vettem eszre a levagast jobbra. Az idom viszont bajnoki, marmint az eddigi magamehoz kepest. A vegen jol feltoltom pupjaimat a finom teabol s majszolas kozben azon morfondirozok, miert csak ennyien vannak ezen a jol megszervezett turan. |
| |
