Túrabeszámolók


Kincsesbánya

JakabTúra éve: 20122012.02.14 15:17:31

Hétvégi egyik programom a Kincsesbányai túra volt. Kincsesbánya egy kicsi bányászfalu Székesfehérvárhoz közel, dombokkal erdõkkel övezett, és a közelében a Fehérvárcsurgói Víztározóval, szép fekvésû falu.


1941-tõl folyt itt bauxitbányászat 1999-ig, a bánya bezárásáig nagyon sok anyagot termeltek ki. Errõl bõvebben a falu honlapján olvashattok: http://www.kincsesbanya.hu/index.php?pg=sub_7


A túra az iskolából indult, a tavalyihoz képest egészen kevesen voltak, de betudható szerintem ez a nagy hidegnek. Reggel mínusz 14 fokban indultunk el. Én, gyávaságból (hogy nagyon hideg van) csak a rövid 10 km-es távon indultam, bár volt 20 és 30 km-es táv is. Mivel már mindkettõn voltam, talán nem nagy szégyen.  Maci a hosszú távot választotta.


A hideg ellenére az elsõ dombon már ki kellett zipzáraznom a kabátomat, mert azért ha mozog az ember nem fázik, vagy legalábbis nem olyan nagyon.


Az emelkedõn szép havas erdõben értünk fel a tetõre, a téli táj ritka kincs manapság.



Örüljünk a hónak, mert évek óta nem volt, ki kell használni a tél örömeit. Szóval a hegytetõ után a már ismerõs úton haladtam tovább, szóba elegyedve egy Bakonybéli túratárssal. Közben elhaladtunk egyik bezárt nyíltszíni bányrész mellett, ezt le is fotóztam.




 



Most persze hó lepte a vörös földet. A dombtetõ után természetesen lejtõ következett, majd hamarosan a tóhoz értünk, ahol egy turistaházban volt az ellenõrzõpont. Innen váltak szét a hosszabb és rövidebb távok. Eddig piros-kék jelzésen jöttem, ezután a kéken folytattam. A ház elõtt pecsételtek a pontõrök, egyenlõre jól bírták a hideget. A ponton almát kaptunk, amit ezúttal én nem kértem. Még ráfagyott volna a számra. :-)


Percek múlva már a befagyott tavat csodáltam, nem is láttam még ilyen zordnak és szépnek.



Néhány száz méter után felértem a víztározó tetejéhez, innen rövid ideig aszfalton majd ismét erdõben folytattam az utat. Sajnos nagyon rövidke volt ez a túra, sajnálom nagyon hogy nem mentem hosszabbra. El sem lehetett fáradni, és nagyon jól ki volt szalagozva, a jelzések is nagyszerûek voltak, meg az egész szervezés. A célban oklevelet, nagyon szép kitûzõt vehettem át, majd zsíros, és vajas, valamint lekváros kenyeret lehetett enni, és meleg tea is volt. Az 500 Ft-os nevezési díjért megfelelõ ellátást és jutalmat kaptunk.


Itt találkoztam Zsuzsával és Zsoltival, aztán órákat vártam Maci pajtásra, aki azért nagyon jó idõ alatt teljesítette a 30 km-t. Csak Teve elõzte meg, akinek Macival együtt ezúton is gratulálok!