Túrabeszámolók


Kincsesbánya

nafeTúra éve: 20122012.02.15 16:20:38

Kincsesbánya 30


GPS-el mért távolság: 25,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 540 m.


A megszokottnál késõbb értem Kincsesbányára, mivel az a keskeny út, amin rövidíteni szoktam a 8-asról Iszkaszentgyörgyre, le volt zárva, fordulhattam vissza. Érdekes, a mostaninál nagyobb hóban is mentem már rajta. A rajtban, elõször is a fõrendezõt kellett megtalálnom. Jön e Patrik túrázni? Hát nem. Már elõzõ este „megszökött” a nagyihoz Fehérvárcsurgóra. Dominika esetében szóba sem jöhetett az indulás, mivel Folti kutya nélkül nem jön túrázni, s hogy nézett volna ki, hogy pont a fõszervezõ lánya indul kutyával, amikor az a kiírás szerint tilos. (Azért így is volt olyan aki a hosszútávon kutyákkal vett részt.) Ennek megfelelõen a hosszú távra nevezhettem. Meglehetõsen gyorsan sikeredett. Nyoma sincs a tavalyi zsúfoltságnak. Kb. fele annyian indultak, mint elõzõ évben (akárcsak a Téli Tihanyon), köszönhetõen a hidegnek, az újabb hóeséssel, hófúvással fenyegetõzésnek és a gazdasági válságnak. Nevezés után, irány a kocsi, meleg vizet töltöttem az ivózacskóba, kiraktam egy termosz teát, elõvettem a túrabotokat, s nekivágtam a távnak. Mivel azonban pár órás napsütést is ígértek a békák, biciklis szemüveget vettem. Nem kellett volna.


Úgy éreztem, hidegebb van, mint a Téli Tihanyon. Most egy másik térdmelegítõvel kísérleteztem. Ez pláne nem jött be. Úgy látszik elfelejthetem. Kicsit szorítja a térdemet, ami fáj miatta, ráadásul ez is lecsúszik. Hagyom a francba. Az elsõ emelkedõn bemelegítek. Alig csúszik a hó. Fagyott földre esett, és azóta sem volt semmi olvadás, így nem tudott jegesedni, még ott sem, ahol gépjármûvek taposták le. Sokkal könnyebb és biztonságosabb járni benne, mint gondolná az ember. A száraz útnál azért természetesen több energiát igényel. Majd ha egy kicsit megolvad, s úgy tapossák le, akkor lesznek bajok.


Hm... Az elhagyott bányát, hamarabb érjük el, mint emlékszem. Nem mentünk ki az erdõsarokra, ahonnan van egy kis kilátás. Ballagok tovább. Jó hideg van, de szerencsére az ígért erõs szél nem érkezett meg. Idõnként kipróbálom, használható-e a kis sapi, amit az ivózacskó szelepére varrtam. Elmegy. Megérkeztem az üdülõbe, ahol Gáborék pecsételnek. Kapunk egy almát is. Elsüllyesztem a hátizsákba. Beszélgetünk egy kicsit, s megyek tovább.


Természetesen lemegyek a víztároló partjára egy-két fotó erejéig. Elég sok fát vágtak ki az erdõben. Rátértem a víztároló partján vezetõ aszfaltútra. Itt szinte a teljes erdõt tarra vágták. Mikor jut el végre a magyar parlament oda, hogy a fejlett országokhoz hasonlóan kategorikusan megtiltsa a tarvágást? Bezzeg a HACCP-t, ami az EU-ban csak ajánlás, nálunk kötelezõ, tönkretéve a vendéglátást. Mészáros Andrásék érnek utol, s azon mód le is hagynak. Készítek néhány fényképet, s megyek tovább.


Végre letérhettem az aszfaltról. Utolérem Ágiékat, majd a fotós megállóknál lemaradok. Így megy ez az egész Gaja-szurdokban. Van mit fotózni. Újjáépítették a hidat, amit elvitt a víz. Látom, alapos partvédelmet is építettek neki. A patak befagyott, de följebb azért találtam olyan helyet, ahol 1-2 négyzetméteren beszakadt a jég, s nem tudott újra fagyni. Az Ádám-Éva-fánál hallani, ahogy a jég alatt zúg a víz. Szemmel láthatóan dolgozott a szél is, elhordva a havat a fák tövétõl, másutt összehordva azt. Meglepetés, az elsõ kapu nyitva, nem kell a létrán átmászni. Az útvonal összes létrája felújításra, illetve megjavításra került, elég könnyen járhatók. Az Öreg-hegyi az egyetlen, amely jegesen veszélyes, a kifelé dõlõ három fölsõ lépcsõfok miatt.


A Varjúvárnál megelõzõm Ágiékat, s megkezdtem a kikapaszkodást a völgybõl. A meredek emelkedõn, visszacsúsztam egy havas kövön, de semmi komoly. Újra nekiveselkedem, most már jobban megnézve, hova lépek. Fölérve fotós megállók következtek. Utolérnek Anették az egyesületünkbõl, s amikor a piros háromszögjelzésen kimegyek a peremre fotózni, el is hagynak. Csak a Gajavölgy vendéglõben érem õket utol. A sípályánál, ahogy ballagok lefelé egyre többen szánkóznak. Bodajkra beérve, elõbányászom a szendvicsemet, s az ellenõrzõ pontig megeszem. A vendéglõben pecsételés, folyadékpótlás, s már megyek is tovább. A Kálváriáról hamar elûz a hideg szél, még ha nem is erõs.


A következõ kerítésnél, a kapu dróthálóján, méretes lyuk. Létrázás helyett ezt választom. Leveszem a hátizsákot, s átlépek rajta. Az Alba Regia-forrásnál fölírom a kódot. Leballagok a völgybe, hogy minél alacsonyabbról kezdhessem a Vasutas-pihenõhõz vezetõ kaptatót. Egész könnyen följutok. Gyakorlatilag nem csúszik. A pihenõt, mint kilátó pontot sajnos egyre inkább elfelejthetjük ahogy nõnek a fák. Kellemes lejtõ következik, majd egy kis emelkedõ, ahol végre kisüt a nap. Ennek eredményeként, a létra után megállás, s levetek egy pulóvert, illetve lecserélem a kesztût. Ez is mutatja, mennyivel hidegebb az idõ, mint egy héttel korábban Tihanyban. Akkor még egy kilométert sem tettem meg a pulóver levételéig, most 17-t.


Kellemes sétával érem el újra a víztárolót. Van korcsolyázó bõven. A hangokból ítélve, jégkorong meccs is lehet. A gáton megint csak jó hideg van (mint mindig). Bár nem ellenõrzõ pont a Becsali-büfé, azért betérek egy kis folyadékpótlásra. A domboldalban vezetõ út is könnyen járható. Újra elérem az üdülõnél lévõ ellenõrzõ pontot, ahol most csokit kapok a pecsét mellé. Ezek után, már csak be kellett gyalogolni a célba, ahol megkaptam az emléklapot és kitûzõt, megvásároltam két kerékpárral is teljesíthetõ fejér megyei túramozgalom igazolófüzetét. Domiék, mint segéderõk csak ekkor érkeztek. Ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt némi kitérõvel Csókakõre, vásárolni egy kis bort, a Vicézés Pincézésnél megismert Bogi pincében.


A túra ár/szolgáltatás aránya . 800/700 Ft-ért színes, térképes, itineres igazolólapot, kitûzõt és emléklapot, korrekt szalagozást kaptunk. Az elsõ ellenõrzõ ponton alma, az utolsón csoki, a célban pedig zsíros- és margarinos kenyér, hagyma, Piros arany, erõs paprika krém és tea volt az ellátmány.


Tettem föl néhány képet az egyesület honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a fotók közé, Kincsesbánya 30 tt. 2012. címen.