Túrabeszámolók


Kitörés

Bakony turistájaTúra éve: 20122012.02.17 17:44:38

Egész héten úgy készültem, hogy csak a Kitörés-25-re nevezek, de a túra napján már azon járt az eszem, hogy bizony jó lenne ismét megjárni az 58 km-es távot. Végül mégis a 25 km-re neveztem, de feltett szándékom volt, hogy a Virágos-nyeregben átnevezek a teljes távra. Az elsõ meglepetés a Kelenföldi pályaudvaron ért mikor kellemes tavaszi szél csapott a ráncoktól és õszbe forduló szakállamtól gyötört arcomba. Gyorsan átvágtázok a Délibe, majd irány a Vár. Ismerõsökkel találkozom, pár képet csinálok a "csonka toronyról", s benyújtom a nevezésem. Kevesebb az idén a S.Ü.N. mint tavaly, de minden lámpavason lóg egy k.....-kamera. Kitörünk a várból, s mérföldes léptekkel vonszoljuk magunkat a Széchenyi-hegyi emlékmû irányába. A mellék utcákból "kitörõk" jelennek meg, s hamarosan elérjük az elsõ EP-ot, ahol megkapjuk a jól megérdemelt igazolást /lehet, hogy meg kellene a párnát festékezni.../. Az EP-tól száz ember száz felé távozik. A Normafára vezetõ mûúton haladunk, s eszembe jut az a faszfej, aki a Turul Túrán fél méterrõl a hátam mögül rám dudált, s én majd összeszartam magam. Na most ilyen atrocitástól nem kell tartani, mert az autósok megtiszteltek minket a távollétükkel. Megállunk gyetyát gyújtani a katona sírnál, s már a Csacsi-réten vagyunk. A nyílt tüzön a "fasiszták" sütnek valami nõ félét, de szerintem csak egy elfáradt "kitörõ" melengette a csülkeit. Virág-völgy, János-hegy és ruszkik. Azon õsrégi vicc jutott az eszembe, hogy inkább mi utazzunk a Szovjetúnióba, mint, hogy a Szovjetúnió jöjjön hozzánk, de bejöttek '44-ben, hogy rosszeb egye meg õket. Persze vannak akik visszasírják õket, mert olcsón tudtak seftelni gázolajat, meg olajos halat, de ez most egy más kérdés. Fel "puposkodom" a János-hegyre, majd rögtön a Szépjuhászné következik. Így este elég jól mutat. A Hárshegyen szõlõcukrot kapok ajándékba, de bosszant a túrabotos, outdorruhás tömeg. Nincs idõm elmélkedni, s ez így fárasztó. A Hûvösvölgyben -10 fok van, s kellemetlen porhó, s a hátam megett sorjázó lámpás tömeg. Az Újlaki-hegy oldalában páran a hóban fetrengenek, páran a járt utat járatlanért el ne hagyd szlogent követve eltévednek. A katonasírnál megállok, de nincs idõ elmélkedni, mert páran a sírnál fényképeszkednek. Az Újlaki-hegy tetején németül köszöntenek holmi papírt kértek tõlem...----) Rövidesen leérek a Virágos-nyeregbe, s a büfében lévõ tömeget látva hátra hõkölök. De be kell mennem, mert igazoltatnom kell az itinert. Ekkor döntöttem el, hogy az én utam itt véget ért, ma csak 25 kilométernyit törtem ki. Itt a vége, fuss el véle. Lefelé baktatok a kihalt utcákon, s gondolkodom. Ma nem volt meg bennem az a tûz mint tavaly, ma nem akartam mindenáron Szomorra jutni. Hajnal 2 órára Déli pályaudvarra érek, ahol megküzdök a hajléktalanok tömegével (Öreg aggyámán egy százast! Mire köll? Borra! Anyád!/, s helyet szorítok magamnak a fûtetlen és büdös, disco zajtól szennyezett váróteremben. Fél 4-kor felszállok a fûtetlen vonatra /a légkondi a hideget fújja/, s rövidesen megérkezik a kalauz is. Kéri a jegyem, de én nem adom. " Akkor gyere vissza jegyért b+, majd ha meleg lesz". Komáromnál ismét elõjön, de most már megkapja...Gyõrben átszállok és fagyvirágot lehelek a fülke ablakára. Rám néz a kalauz, s kimegy. Így érkezem meg Pápára, ahol az elsõ ember akibe botlok nem más mint egy... Na ez már egy másik történet.


Köszönöm a szervezõknek, hogy idén ismét megrendezték a Kitörés-túrát.


Szebb Magyar Jövõt!


 Képek: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/Kit%C3%B6r%C3%A9s-25