Túrabeszámolók


LeFaGySz

antinaviTúra éve: 20122012.03.03 17:29:42

LeFaGySz 2012 (Mecsek)

(extra hosszú táv: 66km/3000szint)




Némi aggódással követtem a túra elõtti idõjárásjelentéseket, de egyik ezt, a másik azt mondott.Elõtte –itt észak-dunántúlon-beütött a tavasz, na mondom ez megint egy olyan LeFaGySz lesz ahol pirosra sülünk,mint tavaly.

Aztán jöttek olyan hírek hogy maradt némi hó a Mecsekben,gondoltam mire itt a hétvége,abból sem marad sok.

Nagyon nem is foglalkoztam a terep kérdéssel,legnagyobb fejtörést az aktuális cipõ kiválasztása okozta. A Margitán a Salomon szétverte a térdemet, alig birtam lábraállni 30 után, a tavaly sutbavágott saucony meg ott nézett rám ártatlanul. Na,gondoltam most jöhetsz,hátha megjavultál.



Úgy alakult a dolog, hogy négyen indultunk bányászvárosunk elég undorító vasútállomásától szombat reggel 3/4 6 körül. Lefelé menet tartalmas beszélgetéssel telt az idõ, volt mirõl eszmét cserélni, többen már régen találkoztunk.

Hát, úgy 2,5 órát eltartott a lemenetel,ez az M6 eddig sem volt de úgy tûnik továbbra sem lesz a kedvencem. Nem is értem kinek építették, alig van rajta forgalom. Teherautó meg végképp nulla. Kifogtuk az utolsó parkolóhelyet a COOP ABC mögött. Aztán tollászkodtunk , pakolgattunk , faggattuk a Rendezõket milyen terepre is számítsunk. Kissé hihetetlennek tûnt a válasz: mindenre amit nem szeretünk:..jég,hó,sár..:) Szuper..ezért jöttünk !

Mire körbenéztünk a bajnai társunk már lelécelt..igaz, csak a rövidre ment,de azt mondta ha lesz kedve akkor felnevez a hosszúra. Akkor ott a cukiban ebben biztos voltam,mert jól tud menni, jó idõ is van, és mondtam is neki nyugodtan maradhat mert megvárom míg beér.

Indulás elõtt rövid egyeztetést tartottunk arról,ki visz/nemvisz lámpát, ki meóilyen kaját visz  és én nagy ívben és látványosan a célcsomagba hajítottam a lámpámat  ,mint elsõdleges motiváció,mert a cél a világosban történõ beérkezés volt.



Kissé kocogós teljesítést terveztünk, tehát teljesen reálisnak tûnt a világosban történõ visszaérkezés.

Aztán fél9 körül utolsó indulókként, a rendezõk zsebkendõlengetése közepette útra is keltünk , mint söprû elõtti ûzendõ vadak.

Gabi azt mondta kipróbálja az emelkedõn futást,mert már régen volt terepen..ja..gondoltuk mi is kipróbáljuk,de a Várnál megállapitottuk hogy már ki is próbáltuk.Jól elhagyott bennünket.Lehet hogy régen volt terepen,de nem felejtett el futni,az szent.

Nem kellett azonban sok hogy újra találkozzunk, az utolsó házaknál magára haragitotta a nagy tempójával az összes szabadon kószáló ebet, úgyhogy sétára váltottunk míg a helybéli csodálatos kutyadoki egy nagy bottal rendre nem utasitotta a falkát.

Számunkra tök ismeretlen volt a terep, de azért nagy határozottsággal mentünk. Beértük az utolsókat..egy csaj, aztán 2 csaj, aztán bajnait.Jó sokat jött , tényleg fel fog nevezni , gondoltam..



Aztán egy balkanyar után a Zengõ felé egy olyan háát nem is tudom milyen táj tárult elénk..eszembe jutott a cukiban mit mondtak a tereprõl és...tényleg igazuk volt,hogy combközépig érõ hó!! benne óriási yeti lábnyomok..párszor elveszitettem az egyensúlyomat és kiléptem a nyomból, egybõl combközépig merültem és készitettem egy új nyomot. Ott még láttuk a Gabit,jó messze bizkózni a tereppel,de aztán eltünt. Társam, never-Feri is meglépett tõlem úgy 150 méterre volt,aztán szerencsére felértünk valami nyeregre ahol már viszonylag jók voltak a terepviszonyok.

Visszanéztem fentrõl a hómezõre és kicsit felkészitettem magam ,hogy itt is kell ám majd visszajönni.

50 perc alatt felértünk a Zengõre..húúha,minek ennyire sietni? Talán a Gabi húzott még minket az elején,de gondoltuk jobb ha visszaveszünk..úgyis simán beérünk világosban,inkább gyönyörködjünk a tájban,nézelõdjünk.



Zengõrõl lefelé egy nagyon veszélyes szakasz jött,...45fokban lefelé a hóban futni,csúszni,toporogni...többször is arra gondoltam,hogy itt nem is lehet közlekedni..állni nem lehetett,mert csúsztam lefelé,oldalazva is veszélyes volt,Feri meg elment a csudába, úgy látszik neki jobban feküdt ez a terep mint nekem. botok/ágak/akadályok egymás után ..nem volt sok idõ ezzel foglalkozni.Ha egyszer beindultál nem tudsz megállni.Állatira kellett figyelni. Na,gondoltam itt a lányomra õ vajon hogy jött itt le..nem az erõssége az ilyen terep. De kinek az?



Lent a völgyben már egyre többen voltak akiket beértünk,innen újra ketten mentünk.

Hát nem volt egyszerü ez a terep sem...én speciel az elsõ 10 percben csuromvizessé áztattam a cipõmet/zoknimat, Feri még finnyáskodott..de én nem foglalkoztam már a tereppel. Mondtam is neki,hogy én készülök a mocsárfutásra,úgyhogy nehogymá itt parázzak némi hólé végett.

A lábamat szinte teljesen elzsibbasztotta a jeges lé.



Elértünk egy falut..falut?..inkább házakat..bementünk egy közbe..ja, ez csak egy bolt..itt nincs semmi..úgyhogy tovább..Ez volt Óbánya. Feri mondta hogy óó már 23kilinél nál járunk..fogalmam sem volt hogy számolta ezt ki,ugyan én ezt kicsit sokalltam,de miután elveszitettem a számolóképességemet nem foglalkoztam vele sokat...háát aztán jött a szurka és ott szembesült vele hogy még csak 14..de még csak 2:14-nél jártunk idõben.Nagyon sokat segített, hogy ki volt írva minden pontnál hogy mennyit jöttünk és mennyire van a következõ pont. Így nagyjából lehetett kalkulálni mire érünk oda.

Sorban jöttek az ismerõsök, már nem emlékszem a sorrendre, többször megálltunk pár szót váltani, Verával és a Bálinttal úgy  félórát mentünk együtt. Pont egy emelkedõn értük be õket, ott úgysem futottunk volna. A Farkas-árok tetején én simán vettem egy balost, úgy sikitottak, hogy jobbos a helyes. Aztán elváltunk tõlük azzal, hogy megvárjuk Õket a célban,de siessenek ám !

Németdöglés elõtt kevéssel Macit is beértük, szegény nagyot perecelt a Zengõrõl lefelé..a könyöke bánta.Nem csodálkoztam rajta..igen veszélyes szakasz volt.

Mentünk egy jóóó nagy karikát és hát olyan egy brutállá kezdett válni a terep,hogy nagyon..Na,mondom itt sem fog a bajnai felnevezni, vagy ha igen akkor HÕS lesz:)

Kitaposott úton mentünk/kocogtunk..hol le,hol felfelé......jókat beszélgettünk az alkalmi útitársakkal,pár perceket..de igy is összejött jó kis idõ..de abszolút nem bántuk...olyan hihetetlen és jó érzés hogy az ember régen látott ismerõsökkel nem a helyi ABC-ben találkozik,hanem a Vértesben vagy a Mátrában, vagy a Bükkben egy kihalt turistaúton, vagy egy kilátónál.



Aztán sokáig nem találkoztunk senkivel, egyenletes lassú futást imitáltunk a tocsogós terepen áztattuk a lábunkat.Az okozott némi változatosságot,hogy az 5 centis hólé amiben futottunk esetenként 25-re váltott hirtelen. Aztán végül beértük nagyjából a menet elejét..Rudi/Anna/Moiwa..csapatot.

Ott a "forrásnál" ahol a pont is volt (talán a Csurgó-forrás??) megálltunk egy jóó kis idõre,mert elég lassan töltõdtek a palackok..kinek milyen hozamú ágat sikerült kifognia.Csak azt nem tudtuk,hogy ami folyik a nagy jeges oldalból az most hólé,vagy forrásviz.



Kis idõ után elváltunk a többiektõl.Itt beértünk egy túratársat, Balázst. Kérdezte hogy jöhet-e velünk, mert már egyszer elkavart és próbálna velünk futni..hát persze,örömmel....mondtuk.Úgyhogy innen hármasban mentünk,javarészt szûz havas-latyakos-sáros terepen,nagyon nem válogattam  meg a lépéseimet..volt hogy térdközépig mentem a havas lében..de már nem érdekelt.

Szép volt az idõ,meleg is volt , jöttek-mentek a hideg/meleg sávok..nagyon lehetett érezni futás közbent..szóval szuper kilátás,remek idõ, de a talaj..háát az odavert.Nem kis sár volt esetenként..60centis lépésbõl 40-et visszacsúsztam

A Cigány-hegyi odavisszán már visszefelé jöttünk,mikor szembejött Jucus+barátnõje ..kérdeztük: hát Ti? Hát jöttek túrázni..mondja..de utánunk már senki sem indult,úgy tudtuk legalábbis és el sem hagytunk Benneteket sehol..Ja, kissé elkavartak..mondták. Megesik az ilyen,szerencsére mi még jól jöttünk.



Aztán hamar elértük a távválasztót-Püspökszentlászló-„felsõt” vagy „alsót”-  vagyis azt a pontot ahonnan 5 óra után már nem engedtek tovább a hosszútávon..15:15kor voltunk ott.

Vettünk vizet egy kis ajtóval elrejtett forrásból,és már hárman olvasgattuk merre tovább,mert itt már nem számíthattunk az elõttünk haladók által hagyott sok nyomra. Csak páran lehettek elõttünk.

Viszonlag hamar ott is voltunk Pusztabányán...6:43, 43 kili.

Na,akkor már aztán tényleg nincs sok hátra,egy bõ 10es, találgattuk a Gabi mennyire lehet elõttünk.

Itt aztán jött egy aszfaltút, ahol balra kellett menni,a leirás szerint. Éppen valamirõl beszélgettünk,lehetséges hogy a nulla csillapitásos inov cipõvel való futás rejtelmeit elemeztük Balázzsal,merthogy õ ezt a technikát alkalmazza és én is próbálgattam az utóbbi idõben.Gondoltuk a jelzés jobbról jön. Mi balra mentünk.



Aztán úgy valahogy elfogyott az a pár nyom is amit eddig láttunk. Szuper helyeken  jártunk..hegyek/völgyek..volt egy szélesebb patak..úgy 2-2.50 széles..én simán átgázoltam..közel térdigérõben...Feri bemutatott egy CarlLewis távolt..és ugyan csipte a szélét,de csak átjött rajta..aztán bejött valami K+ jelzés. És ott úgy valahogy megálltunk. Jöttünk már jó régóta..térképünk nem volt,csak amit adtak.Végülis az is jó volt,csak mi kerestük rossz helyen magunkat.Kezdtünk hûlni a futás utáni nagy állásban. Jó félóra után mkor már a térkép tucatnyi körbeforgatása sem hozott semmi eredményt, felhivtuk a Rendezõket, akik megállapitották, hogy mi most naggyon de naggyon félrementünk.Úgyhogy kis hiján visszamentünk a Szeder-kúthoz. Na,most kellett  fejben is helyrerázódni. Mindhárman rendben voltunk szerencsére. Azt sajnáltuk,hogy így elcsesztük..mondjuk Balázs kicsit pampogott,hogy kezd kissé fáradni, de nagyon rendben volt és becsülettel futott velünk vissza..(bocs ezúton is az elkavarásért ha olvasod, 1/3 részben én is hibás vagyok.).Tényleg egyikünket sem hibáztattuk,együtt mentünk,együtt néztük el.

Szóval futás vissza a Z+ jelzésen a Pusztabányai pontig. De csak nem értük el..aztán kiderült,hogy a nagy önsajnálatban letértünk a visszaútról..na, ez aztán már az elkavarás a négyzeten..itt már kínunkban csak nevettünk a hülyeségünkön,.úgyhogy vissza az uccsó jelig..majdnem a patakig,amin viszsafele már Feri sem ugrált át,hanem az én 'technikámat' választotta....ott néztük be a cuccot.



Na,végre visszaértünk Pusztabányára és itt a pont újra!. És balra néztünk és ott a szalag !! És akkor ezt miért nem láttuk? Pedig ott lebeg balra..fújja a szél..talán mikor itt voltunk szélcsend lehetett? Mi meg a szalagtól úgy 10 méterre szépen átmentünk az úton és a csalafintán hajtûben visszakanyarodó Z+ jelzés másik ágán mentünk tovább az elõbb.

Félve néztem rá az órámra. 2:25 volt a kirándulás.Meg sem mertem a többiekben mondani,csak a célban. Balázs azt mondta, biztos buktunk 1 órát. Ja, mondtam..Feri azt mondta szerinte kicsit többet..aha..helyeseltem. És csak akkor jöttem rá, hogy bizony itt  lassan sötét lesz. És nekem meg nincs lámpám! Ajjaj..



A Hármas-hegyen újfent beértük a Bubu-csapatot..lefelé a szalagozáson már vakon mentem.

Feri ment elõl, én középen Balázs hátul..innen onnan kaptam némi lepattanó fényt,de ez arra volt jó hogy a deréknyi vastag keresztbe dõlt fákat még észleltem.

Jókat belerúgtam mindenféle ágakba,botokba, és megállapítottam, hogy hihetetlen dolog az, hogy az ember mindig azt a testrészét veri be ami a legjobban fáj. És ez négyzetcentire igaz ! Micsoda igazságtalanság ez... pont a nagyujjam körmét verem be mindíg. Hol a balt, hol a jobbot..felváltva...úgy 10-10.



A Zengõn felfelé elhagytuk a többieket..de hogy ez  a felfele milyen hosszú? A fene sem gondolta volna. Nincs 400m szintben, de mégis....mintha a végtelenbe mennénk.. Legutóbb a Mátra115-ön a Havas elõtt volt ilyen érzésem, egyszerûen sosem értünk oda. Kanyar erre, kanyar arra, felfelé meredek aztán kicsit lankás,aztán megint egy kanyar..na,ott lesz..aztán a frászt van ott..sosincs ott:)

Ilyen volt ez a Zengõ#2 nekem most sötétben lámpa nélkül,és persze zsibbadó körmökkel,kissé elfagyott lábfejekkel. Nem is értem mi ebben a jó. De végül megtörtént a csoda. Ott volt a torony. Olyan érzés volt mint a Csóvi..mész..mész..és sehol semmi aztán egyszercsak lefejeled. Ott terem. Hogy honnan jött ilyen hirtelen?



Aztán már „csak” le kellett menni. Nem a legkellemesebb volt vakon learaszolni az odavisszán. Annyit változott a kép reggelhez képest, hogy valamelyest kijárták elõttünk az utat, igy nem kellett mindig nyomokban lépkedni.

És végre megérkeztek a távoli kis szentjánosbogarak..azaz a város (falu?) lámpafényei !! És végig lejt!! Elérkeztünk a „kutyás” részhez, bíztunk benne hogy  alszanak a vérebek.



És lassan vége lesz....és akkor hamarosan lesz kóla….és levehetem a cipõmet...na, akkor itt futni kell..mert fázok is meg fárasztó volt a sok gyaloglás,meg ha futok nem fáj annyira semmi.

Úgy 5:30-as tempóval érkeztünk a célba,szuper idõvel: 12:19 :))

Már mindenki beért elõttünk, a lányom hasát fogta a nevetéstõl,Gabi rég hazament Tincával, Jucusék is régen otthon már...bajnai is már "pizsamában"..naná hogy nem nevezett fel:)


Megnéztem végre nyugodtan a térképet és az órám általi adatokat...úgy 8kilit tettünk rá és 300 szintet..a Balázs is ennyi szintet mért,úgyhogy ez reálisnak tünik.



Utánunk kicsivel beértek Bubuék, aztán a seprûvel beértek Csabiék is. Igy lett vége az idei LeFaGySz-nak.



A rendezõk is megkönnyebbültek mikor megláttak bennünket, hogy nem kell miattunk rendkívüli intézkedéseket hozni, esetleg utánunk indulni valamerre….hát nem kis gond lett volna belõle,örülök neki hogy végül nem okoztunk galibát.

Bárhogy is volt, köszönjük mindenkinek a rendezést !! Tényleg minden remek volt..útvonal kijelölése , pontok láthatósága, útközben a források beiktatása, kilátók..szóval max.szakmaiság!



Köszönet Balázsnak,akit most ismertünk meg és kellemes/barátságos társnak bizonyult  és  Ferinek a társaságért, az együtt futásért.

Már fél2 kor itthon is voltunk.Némi kaja, 1 sör és nem kellett az altató.



Utólag meg is jegyeztük, hogy senki sem hagyott le bennünket, mégis az utolsók között értünk célba. Ez is ritka dolog.



Viszlát jövõre a Karancs-Medves-ben.

(addig növesztek új körmöt)