Túrabeszámolók


Szent László

ÓraTúra éve: 20122012.03.27 13:57:09

 Szent László 33 Teljesítménytúra.


A média napok óta tartó pánikkeltése ellenére megkockáztattam ezt a túrát. Biztonság kedvéért azért eljöttem az elsõ vonattal a Keletibõl, de csak Hatvanban kezdett egy kicsit szállingózni a hó. Pásztón a tömeg felszállása jelezte, hogy mégsem olyan ijedõs a turista-társadalom.


A rajt-káoszon sikerült hamar túljutni, indulás 7.11-kor. Hú, de hideg van! A Sztupáig az elsõ adag futó elsuhan. Pecsét, aztán forgassuk meg az imakereket. Na, ez nem jött össze, be van zárva, ámde forog motorosan. Kommersz.. Sokan elhúznak, lesz kit utolérni a csípõs idõben.


Haditervem, hogy Kláriékat utolérjem. Már lefelé fordulunk a fenyves szélén, mikor sikerül. Talpam alatt csúszik a jég, belekocogok a mûútig, hogy ne essek el.


A Szentkútnál még sosem voltam. Valójában ezért jöttem el ide, már tavaly nézegettem ezt a túrát. Kicsit kerengtem az épület körül, mert a kapunál nem volt szalag, de aztán elolvastam az itinert, és csak bementem. Kellemes meglepetés volt a mézeskalács süti a kettõs kereszttel, és a tea is finom volt. Az épületegyüttes szép, majd visszatérek jobb idõben.


Kemény kis kaptató visz fel a Remetebarlanghoz, megizzaszt rendesen. Itt már elõveszem a gépet, aztán még pár lépés, és fenn vagyunk a tetõn. Kellemes lejtõ jön egy fiatal bükkösben, de hol van a Szent László-Hasadás? Megtalálom, és végigmegyek benne, nagyon szép, üledékes szurdok. Van bent egy kis ismertetõ is a legendáról is, mely szerint Szent László királyt üldözték a kunok, és a hegy megnyílt mögötte. Ugyanez a történet van a Tordai-hasadéknál és a Szádelõi-völgynél is, azok a völgyek karsztos kialakulásúak, beszakadt cseppkõbarlangokból keletkeztek.


A kis szurdokból kilépve a turistaúton jégpálya fogadott, majd a különlegesen jó vizû Szûz Mária-forrás vizét kóstoltam meg. Közben a zöm elhúzott megint, de sebaj, még három forrást találtam a patak szélén. Érdekes, melegnek ható vizük van, és édeskés az ízük.


Végre egy kis közösségi élmény: nagy csapatban haladunk a gázvezeték nyiladékán, a hó is kezd megmaradni, de az alattomos jegekre érdemes figyelni. A 40-es bójánál elérjük a Kéket, ami a Tepke nyergéig a társunk lesz. A tágas Szálláska-völgyön lejtünk be Sámsonháza községbe, a hideg ellenére bagzanak a kutyák, és már van egy centi hó. Ennyit a vörös riasztásról.  A buszváróban fagyoskodnak a pontõr srácok.


Egy darabig az országúton kell menni, elhaladunk egy bánya alatt, ahol jól láthatóak a gyûrt rétegek. Ide nyáridõben érdemes visszatérni, már csak a várhegy miatt is. Bár, akárhogy lesem, nem sok minden látszik a várból. A Kék balra tér, a fagyott kutya mellett. Gondolom, szegény nem örökös útjelzõje az útnak, inkább egy autós elcsaphatta, és kidobta az út szélire. Immár harmadszor elõzök ki egy rózsaszín ruhás lányt, aki késõbb Nagybárkányban oklevelet kap, tehát rövid távon indult. Tipikus cserháti a táj, meredek dombhátak, szigetszerû hegyek, szép lenne, de a havazás rázendít, nem enged fotózni.


10.05, nagybárkányi iskola. Ezek szerint 5.1 az átlagom eddig. A nénik tündérek, csak úgy tömik belém a ribizli-lekváros kenyeret meg a teát.


Az Országos Kéktúrán haladt tovább az útvonal. Némi hullámzás után felértem a gerincre, ahol már a megmaradt havon kellett menni. Ez már letaposott hó-nyom volt, tehát kényelmesebb, mint a Mátrában. Volt egy meglepetés-itatópont a Garábi-nyeregben, aztán még egy emelkedõ a Purgára, és utána megadta magát a Tepke is. A havazás közben elállt, de a szél erõsödött. Így nem mentem fel a kilátótoronyba.


A pontõr figyelmeztetett, hogy erõs szél lesz lenn az erdõszélen. Megkérdeztem az idõt, mivel lemerült a telefonom, mondja, 13.15. Hú, bele kell húzni, háromkor megy a vonat, nem tudom, milyen messze van a cél a vasútól, és 8 km van hátra! Az ereszkedõn elkezdtem kocogni, jól is esett a másfajta mozgás. A szélvihar a kitett tarlószélen tényleg brutális volt, haladásra késztetõ. Némi futók elõztek csak, utánam belátható távon belül nem jött senki. Becéloztam a város szélét, már amennyire a széltõl és a felkapott hótól láttam. Végre beérek a célba, nézem az idõt: 13.23. Hogy lehet ez?! Úgy, hogy átvert a mókás pontõr, vagy elnézte eggyel az óráját.. Akkor is 70 perc alatt leértem! Rengeteg idõm maradt, a szervezõk jóvoltából még fürdési lehetõség is volt,sõt az állomási söntésbe is maradt idõm betérni egy sörre.


Köszönöm a túrát, az idõjárási viszonyok miatt kemény, de egyúttal szép és szakrális jellegû volt, emelett kezdõtúrája a Pásztó Turistája jelvényszerzõ mozgalomnak, amit idén ezek az élmények után teljesíteni kívánok.


Képek a túráról: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.290633227667277.72342.100001618051374&type=3


 


Utóirat és mementó: ezt a túrámat a drámaíró és nemzeti pártelnök Csurka István emlékének szánom, aki e napon hunyt el.