Lepke 25-ös táv
GPS-el mért távolság 24,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 595 m.
Reggel szolgálatból mentem túrázni, így, illetve tekintettel a vasárnapra tervezett birkapörkölt fõzésre, csak a 25-ös távra neveztem. A nevezés nem kicsit lassú. 09.25-kor álltam be a sorba, amely csaknem a sínekig ért. Körülbelül 30–40-en lehettek elõttem. 09.55-re sikerült beneveznem. A túrában ez bizonyult az egyetlen kellemetlen dolognak. Még némi készülõdés, s végre úton.
Ahogy a Vértesben is, itt is bemelegítõ emelkedõvel kezd az ember. Ez esetben 4,5 km-en 265 m szintet szedtem össze, ebbõl 2,4 km-t tettem meg lakott területen belül. Ennek egy része éppen csak emelkedik, majd fokozatosan válik egyre meredekebbé, de sehol sem válik igazán azzá. Nem kellett túl sokat mennem a Hosszú-völgyben, s az idei elsõ tavaszi héricset fényképezhettem. Megelõztem egy zajos csoportot, s igyekeztem minél hamarabb halló távolon kívül tudni õket. Az elsõ ellenõrzõ pontnál természetesen fölmentem a kilátóba, majd fotózást követõen, szaporáztam tovább lépteimet.
A sárga jelzés mentén megálltam néhány tavaszi kankalint lefényképezni. A Büdöskút elõtt kellemes fenyvesben vezet az út egy rövid szakaszon. Büdöskútnál, érdekes az ellenõrzõ pont. Két helyen pecsételnek, de ez csak akkor derül ki, miután az elsõnek megpillantottól elküldtek, hogy ott majd akkor kapok pecsétet, ha másodszorra érek ide. Jó megvan a második igazolás is és egy rövid szakaszon aszfalton folytattam, majd újra földúton mentem. Jó sok medvehagymát láttam. Az út közelében favágók dolgoztam. Utolértem egy gyõri párost, s mivel hasonló a tempónk, a túra hátralévõ részét együtt tettük meg, természetesen végig beszélgetve azt. Így sokkal gyorsabban telt az idõ.
Nem kellett sokat mennünk, s egy ellenõrzõ pontot követõen visszaértünk a Büdöskúthoz, ahol meglehetõsen sok dologból válogathattunk, frissítésképpen. Míg társaim frissítettek, én a meglátott ismerõsökkel beszélgettem. Sem éhes, sem túl szomjas nem voltam, így kihagytam, ráadásul a kíváncsiság is arra sarkalt, hogy kipróbáljam, a gyenge reggeli után (1 db tepertõs pogácsa, 1 db fahéjas csiga és 1 db banán), a túra elején elfogyasztott energiaszelet mennyire tart ki. Még a túra végére sem éreztem különösebb éhséget.
A Padkõ elõtt nagyobb gyerekcsoportot elõztünk meg, majd az ellenõrzõ pontot követõen megint. A Z+ jelzésen egy munkatársamat és fiát hagytuk le. Hamarosan visszaértünk Vonyarcvashegyre, s ettõl kezdve lakott területen, aszfalton talpaltunk. A Szent-Mihály-dombról is szép a kilátás. Végül, a vártnál hamarabb értünk vissza a vasútállomásra, ahol átvehettük az emléklapot és kitûzõt. Készítettem magamnak egy kávét, s hazafelé vettem az irányt, kicsit irigyelve a gyõrieket, akik átmentek az „Óbudavár éjjel”-re.
Szép idõben gyalogolhattunk. A túra útvonala nem túl látványos, de a Keszthelyi-hegységre jellemzõen kellemes sétaterepet jelentett. Természetesen láttam néhány lepkét is.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 800 Ft-ért színes térképes igazoló lapot (a saját térképemet elõ sem vettem), emléklapot és kitûzõt kaptunk. A Büdöskútnál zsíros kenyér, tea és üdítõ volt az ellátmány, más egyéb inni- és ennivaló vásárlási lehetõségével.
|
