Reggel 6-os városmajori kezdéssel indultunk a 40-es távon. Nem volt nagy nehézség a zöld jelzést követni a városban, bár a Diána utca után 3-an elindultunk lefelé... néhány méter után kiderült, mi néztük be (meg a logika is sandított, mert a Széchenyi-emlék elég magasban van, mi meg lefelé mentünk) - a Diána utca lépcsõinek a felénél el kellett volna fordulni balra, mi mentünk, mint a birkák elõre magabiztosan :D... de sebaj, ledolgoztuk a "levágást". A késõbbiekben semmi probléma nem adótott, ám a táv harmadánál a lábam bemondta az unalmast - feltételezem az (elején) aránylag "sok" aszfalt miatt (korábbi erdõs túrákon nem volt még vele gondom), bár ez a cipõm hibája volt...
A 20. km magaslatán már tudtam, hogy nem fog menni a másik fele... úgyhogy Solymáron kiszálltunk.
Az odáig vezetõ út gyakorlatilag kifogástalan volt - csak gratulálni tudok a szervezõknek :). Az aránylag kétes helyeken (pl. nem jól látható jelzésnél) szalagok mutatták az utat. A szervezés tökéletes és rugalmas volt. Az ellátmány is jó volt - pl. csokitojás - normális, nem ilyen "30 Ft-os csokira hasonlító ízû" (gondolom, mindenki érti, mire gondolok), hanem tényleg, finom... inkább egyet kapjon ilyenbõl az ember, mint 10 másikat olyanból, amit meg sem akar enni. Aztán az Árpád-kilátónál gyors "ebédszerûséget" zavartunk le, bár ilyen a formánk, kb. 10 percre rá várt minket a két állomás között egy terülj-terülj asztalka. Meglepõdtem, hogy volt aszalt gyümölcs (lehet, sok helyen bejátszották már, nem tudom), de ötletes dolog volt :) Frissítõ, szendvics terén nem volt hiány, stb. stb. Erõs pozitív pont a túrának.
A társaság is kellemes volt.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk végigmenni Telkiig, jövõre felkészültebben (jobb cipõvel) indulunk majd, mert tényleg ciki ilyen kis banánhéjon elcsúszni pár km alatt... |
