Túrabeszámolók


Fekete-hegyek

olsenTúra éve: 20122012.05.06 07:54:03

szia enberek,a zugligetirõl egy keveset..


vala pediglen az új köztársasági elnök regnálásának harmadik napja,verõfény és happy egész országszerte,az idõjósok ugyan az esernyõárusítókat akarták helyzetbe hozni,ez azonban a fõváros környékén nem járt sikerrel..tehát mentem és vittem nõt magammal,ekkora túrán szükség lehet rá,akár dinasztia alapítási célzattal is,távot ennek megfelelõen választottunk, legyen tíz ,akár az óra,jó magyar kilométerben,nem számít,kilencszázért fejenként..fizettünk és mentünk,több ismerõs választotta ezt a távot,ki egészségi,ki politikai megfontolásból,követjük a szalagozást,amely egészen kiváló..nõi túratársam közben az itinerrel és túratársakkal ismerkedik,az itiner nem szól vissza..Zoli kerül el, pedagógus barátom,lábain térdszorító,az ElCaminho óta mindkettõn,kilencéves lányka bajszos papával,lassan egyedül és hátul haladunk,a délelõtti mûszak söprûje vagyunk..Tündér szikla,majd kõbánya,pecsét és Szépjuhászné,éppen jön a vonat,elengedjük,mint mindig..és sok emberek mennek a hegyekben,megyünk a tömeg után,idõsebb túratárs nem enged eltévedni,és igaza van..pláne..úgyhogy halálfélelmet gyakorolunk a piros jelzésen, utána a kereszt sétálós,és frissítõ pont öt kilométernél,padokkal..ránkfér,gyorsan egy cigaretta is,a sok jó levegõ árthat is..ropi és kutyus,röpke búcsú,Mária útján tovább,ez a név az életemben gyakorta rányomódik szakaszokra,anyámtól túratársnõmig,nem véletlen a sok hálaadás mások részérõl(is),Tótasszonynál is pihenõ,hiába, kilencszáz métert ír az itiner is,hajtani kell, mint a tulipánhagymának február végén,na még egy cigaretta, a felfelé elõtt jólesik a dohányosoknak,könnyebben állnak meg majd..és megyünk, kirándulós tempóban,szembe kirándulók kutyával,sõt kutyákokkal,több típus és évjárat,van karonülõ is,nehogy elkopjon a lába..gyakorta nõi egyed cipeli a négylábút,a pasasokat ritkán látni karonülõ német doggal vagy kuvasszal,érthetetlen..tábla segíti a fáradó játékost a kishárshegy felé,és tényleg ott van, ahová az itiner jelzi,felmászunk és lenézünk,majd föl a másik csúcsra..mégse,szalagon tovább,idõs túratárs rövídít és ülve marad,pedig esõ sincs..nem kockáztatunk,a rendes úton dobok egy hátast,avartakaró fékez,hiába, gyorsulunk,mint a világegyetem vagy a magyar gazdaság..visszafogunk,lakóparkjobbról- balról,kétszer is,Budakeszi út,forgalom,utána fölfelé..túratársnõim a szintet számolják,sokallják a hegyeket,sokollja õket a föl..de máris a Libegõ alatt vagyunk,jár,de mégse esik le senki,és a fejünket sem kell behúzni..aztán már csak az elhagyott házak és az új-régi kastélyok,új-régi tulajdonosokkal,kényelmes indulók szembõl,papírral a kézben,szintidõben vagyunk,még félórával jobbak is..pecsét,kitûzõ és emléklap,köszönjük,Ösvénytaposók,remek szervezés,elsõbálozóknak kifejezetten ajánlom..