Horthy emléktúra
Képek a túráról:
2011: http://indafoto.hu/ejfeli/horthy_miklos_emlektura
2012: https://picasaweb.google.com/105277853971802705159/HorthyNagyborzsonyi0505?authuser=0&feat=directlink
„És, hogy miért Horthy? Mert a környék magyarsága õt tartja az utolsó olyan államférfinak, aki családokat és nemzetet egyesített errefelé.”
A ködös-párás hajnali idõ novembert idéz, ahogy a régészeti leletek szerint már 8000 éve lakott Hont felé haladunk. Szent István emléknél benevezünk és a szokatlan kék horgony jelzést követjük az Ipolyig. Közben keresztezzük az egykori vasúti vonal töltését. Az 1885-86-ban megépült Csata-Ipolypásztó-Ipolyság vonalat a politika viharai tépték, míg végül 1963-ban a használaton kívüli vágányokat elbontották, így napjainkban csak a töltés látható, épp kecskék legeltek rajta.
A folyó árterén keresztül jutunk a partra, ahol kettesével-hármasával viszik át a túrázókat kenuval. Az Ipoly (vagy, ahogy a környékbeli palóc falvakban mondják Ipó) eléggé leapadt, csak kb. 2 méter mély lehet. Külön élményt jelent a vízen ringó kenuban való átkelés, köszönjük még egyszer a lehetõséget!:)
A túlparton már csak a szalagozásra bízhatjuk magunkat, melynek kihelyezésében a helyiek is közremûködtek. Tesmag/Tešmák az egyik érintett település a jobb parton. Néhány utcája után ismét a kanyargó folyó árteréhez érünk, ahonnét már látszik a kidomborodó Kopasz-hegy- Vitéz-hegy alacsony vonulata.A mûútnál a fõszervezõ élõ útjelzõkén irányít minket a szõlõhegy felé. Bokros, kalandos út vezet az Orbánkáig, ami egy kegyhely, Szent Orbánnak a borászok védõszentjének állítottak itt emléket.
Felkapaszkodunk a Kopasz-hegy kitett csúcsára, és visszanézünk a szemben magasodó Börzsönyre. Innen út nélkül ereszkedünk le egy völgybe, majd bokrosban bujkálva érkezünk a Vitéz-hegyre. A susnyásban a kezem, itt pedig a papírom kap egy szúróbélyegzést, mert itt van az elsõ ellenõrzõpont.
Nem kevésbé kalandosan-talányosan ereszkedünk le a Berincsek-patak völgyébe, ahol egy keskeny, aszfaltos erdei úton kanyargunk. Az itiner tényszerû: „igen sokat megyünk, míg végre elérjük az újabb ellenõrzõpontot” :) Az igen sok itt 5-6 kilométert jelent. Elmegyünk a Király-kút mellett. A hely V. István király és fia IV. László kedvelt vadászterülete volt, a hagyomány szerint ennek emlékét õrzi a Királykút.
A Szondi emléktúra szervezõivel beszélgetve gyorsan múlnak a kilométerek és odaérünk az Ipolyfödémesre vezetõ úthoz, ahol az Árpád-kori kápolna romjai is találhatóak, bár ezt nem sikerül megfigyelnünk. Ezen a 2. ponton csokit és vizet kapunk, majd a túloldalon simogató, füves réten megyünk tovább. A Kelenyei-patak mentén ismét nõ a vadregény-tartalom, de kijutunk a Magasmajtény feletti tisztásra. Innen az éles visszafordító kanyarral elõbb felmászunk egy dombra, majd leereszkedünk Ipolyfödémesre. A túloldalán Gergely Arnold kopjafája mellett pecsételhetünk és pótolhatjuk a folyadékot, bár a falubeliek is készségesek voltak.
Aztán lefelé vezet utunk, a patak forrásvidékéhez. Számtalanszor átkelünk jobbra-balra rajta, amíg az elején megmászott Vitéz-hegy túlsó felét kezdjük „támadni”. A tavalyi Horthy túrán megismert kilátóba ismét felmegyünk.
Gondozott szõlõk mellett sétálunk le a házhoz, ahol egy épp ott tartózkodó gazda borral kínál minket. Sajnos vissza kell utasítanunk, mivel kocsival jöttünk és igyekszünk szolidaritást mutatni a sofõrökkel: )
Innen a Somosi táborba megyünk, ahol újabb pecsétet kapunk és egy tájékoztatót a középsõ Ipoly-mente természeti és kulturális értékeirõl, s egy képeslapot Ipolyság-Ipolynyék-Palást-Szalka látnivalóiról. A tábor után közelítünk újra a folyóhoz és a tanösvény tábláihoz. Az Ipolyhídvég és Tesmag közötti terület a Nemzetközi Jelentõségû Vizes Területek Jegyzékében szerepel. A szabályozatlan Ipoly árterülete változatos élõhelyet biztosít és több madárfaj vonulásában játszik fontos szerepet.
Az átkelõhelynél a helyiek kitettek magukért és illatozó, finom gulyást fõztek és aki kér sört-bort is kap. Itt megkapjuk az oklevelet- kitûzõt is. A vidám vízparti eszem-iszomnak csak az idõ szab némi gátat, délután 4-ig ugyanis át kell érnünk Nagybörzsönybe, egy újabb túrára: ) Elköszönünk és újfent átvisznek minket a vízen.
A túra célja az volt, hogy olyan tájakra kalauzolja a résztvevõket, ahol még soha nem futott teljesítménytúra. Ezt sikerült elérni, néhol úgy éreztük ember se nagyon járt elõttünk: ) A folyó két partján lévõknek pedig jó alkalom volt ez a találkozásra.Ha valakit a túra neve tartott vissza bánhatja,hogy kihagyta az élményeket; hiszen ahogy tavaly, idén sem a politikára volt kihegyezve, mindössze egy történelmi esemény emlékére jártuk ezt a kevesek által ismert vidéket. Köszönjük a szervezõknek, a lelkes és aktív helyieknek a túrát! | 