2012.05.13. Cserháti GPS túra
Naptáramba be volt írva a kötelezõ túrák közé, így a napot ennek az eseménynek szenteltem.
Reggel egy kis segítség a rajtban, csöröge-fánk tesztelés, majd amikor az elsõ busszal érkezõ tömegek elrajtoltak, akkor Karcsi barátommal nekivágtunk, hogy leküzdjük a 16 km-es távot.
El is indultunk, a Rockenbauer kopjafánál rengeteg behívó piros szalag, hiszen a piros sáv felfestése itt eléggé gyenge.
Gyors bélyegzés, majd irány a Katalinpusztai kéktúra pecsételõ hely. Gyorsan (22perc) be is dobtunk két korsó sört, hiszen az emelkedõre készülni kellett.
Elindulván a kéken, ránéztem a GPS-re és hát 1.9 km/h átlagsebességnél tartottunk :)
A Bik-kútig elég sok emelkedõben volt részünk, de azért valamennyit behoztunk a lemaradásunkból.
Persze itt a pogácsa és a beszélgetés ismét 15 percre marasztalt minket, de aztán csak tovább indultunk a kéken.
A Naszályra szerencsére nem vitt fel az utunk, nem véletlenül választottuk ezt a távot, így egy kellemes szintúton mentünk tovább, ahol egy szarvast is láttunk.
Amikor elértünk a turistautak keresztezõdésének ellenõrzõ pontjára, ott felírtuk a kódot, és megkezdtük az ereszkedést vissza a Gyadai rét irányába.
Kellemesen sütött a nap, és a virágzó rét is tele volt virágokkal, így nem véletlenül nyilvánították helyi jelentõségû természetvédelmi területnek.
A Lósi-patakon nem volt nehéz átgázolni, mert hiába esett az éjjel, a régóta tartó szárazság itt is megmutatta a hatását.
Az óriások pihenõjénél már csínján bántunk az idõvel, így ott csak 5 percet idõztünk és már mentünk is a hinta-hídhoz.
A gyerekek nagyon élvezték a billegõ hidat, még mi is átmentünk rajta, pedig a szárazság erre nem adott okot.
A donga út után nekivágtunk az emelkedõnek, majd a nemrégiben készült függõhídon keltünk át. A tanösvény tábláit olvasgatva baktattunk a cél felé, ahol virsli és kolbász közül lehetett választani.
Kellemes séta volt.
A beérkezés után ismét beálltam a rendezõi asztalhoz felváltani Annamáriát, aki meg egy 8 km-es kört kanyarított.
Közben szép lassan érkeztek be az ellenõrzõpontok emberei, és hozták befelé a finom buktát és pogácsát, amibõl csipegettünk bõséggel, de döntõ csapást nem tudtunk mérni rá :)
A seprõk, a szintidõ vége elõtt 6 perccel érkeztek be, ami idõt Bubu és Lestat sportturisztikai szabályértelmezõ értekezése tett igen mókássá.
Remek nap volt, igaz nem voltak sokan az idõjósok rosszidõ jóslatai miatt, de akik eljöttek, szerintem mind jól érezték magukat.
Fényképek:
indafoto.hu/olah_tamas/20120512_gyadai_kepek
No és a seprõk érkezése: www.youtube.com/watch |
