Sóút, ahogy nekünk sikerült :)
2012.05.20. Maglód - Gyömrõ - Gomba - Tápióbicske - Nagykáta
Bár a sóút nem mindenhol kifejezetten turisztikai szempontból kellemes útvonalon halad, azért jó, hogy Lipák Pistáék így egyben mutatják meg az útvonalat ezzel a túrával. Gyors levélváltás Gellérttel, majd Anikóval és hamar kiderült, István is jön velünk, így összeverbuválódott a csapat.
Elõzõ nap még Pilis-tetõ alatt azért rákérdeztem Gellértre, hogy valóban a K100-után reggel 7:30-kor a Keletiben tud lenni túrára készen?
De látszott rajta, hogy komolyan gondolja, és így is lett.
Fel is szálltunk a vonatra, ahol a hõség ellenére fûtöttek, így inkább gyalogoltunk még pár kocsit elõre, mire egy normális helyet találtunk.
A vonatozás közben megkajáltunk, hogy azzal se menjen a túrán majd az idõ.
Maglódon Pista nagy barátsággal fogadott minket, és míg töltöttük ki a nevezési lapokat, lelkesen magyarázta az útvonalat.
8:25-kor el is indultunk az úton, alagút megvolt, balkanyar, aztán vasút mellett Gyömrõ felé. Elõttünk is ment tempósan egy srác, így követtük, miközben szedtük össze magunkat olvasgattam az itinert, nézegettem a térképet, és mire képbe kerülte, pont akkor ért utol minket autóval pista, hogy nem pont arra megyünk amerre kellett volna, de a lovardánál így is a sóútra lukadunk ki.
Hát ki is lukadtunk, és onnan már jobban figyeltünk, és a térkép léptékét is sikerült belõni.
Gyömrõre beérve a temetõnél mindjárt kerestünk is egy nyomóskutat, hiszen ahol temetõ, ott mindig van víz, és így is lett. Sapkavizezés mosakodás és már mentünk is tovább a tájházhoz, ahol kellemes árnyékos helyen ültünk le, majd megnéztük a múzeumot is, valamint a mosdókat is igénybe tudtuk venni. El is idõztünk 20 percet, de aztán csak tovább kellett indulni, pedig nagyon kedvesek voltak a ponton és az árnyék is marasztaló volt. Gyömrõn a járdán mentünk tovább, majd jött fél km. országút, de szerencsére nem volt nagy a forgalom.
A légvédelmi bázishoz vezetõ úton kereszteztük a piros sáv jezést de nem tudott megzavarni, mert már nagyon figyeltük az itinert, és kerestük a kék kerek közlekedési táblát. Meg is leltük, és a szalagozás is egyértelmûen bevezetett a kellemes erõbe, ami felüdülés volt a hosszú napos út után. Össze is találkoztunk a piros sáv turistajelzéssel egy darabon, de hamar szétváltak útjaink.
Balra, északkelet felé fordultunk, és 100 méter múlva észre vettük a szekérúton kihelyezett lila szalagokat, résen voltunk, így be is fordultunk, és hamar meg is láttuk a következõ ellenõrzõ pontot. Banán, árnyék, és jókedv is fogadott így itt is leragadtunk 6 percre. Aztán lassacskán el is indultunk, Isti és Anikó hatalmas tempót diktált, pedig itt csak magukban jöttek. http://indavideo.hu/video/latasserultek_szabad_gyaloglasban_a_souton
Gellért alig ért utol minket, mert már kezdett kijönni a lábában az a +100 km. Persze azért jött rendíthetetlenül :) Hamarosan újra rátértünk a sóútra, és ismét kellemesen árnyékos szekérúton haladhattunk. Tetepusztán helyes házak között haladt az út, és innen már hallatszott az elõre beharangozott rally sprint verseny hangja. Hamarosan el is értük a mûutat, ahol sok nézõ figyelte lelkesen a száguldozó autókat.
Az itteni ellenõrzõponton így fél órát üldögéltünk, és néztük a versenyautókat.
Közben a távolból egy rózsaszín leányzó tûnt fel utánunk, Gellérttel összenéztünk, és szinte egyszerre mondtuk, hogy úgy látszik Anna is bevállalta a K100 utánra a sóutat. Innen hozzánk társult, és közösen mentünk tovább.
Jól el is beszélgettünk, és út közben az is kiderült, hogy Anikóval majdnem egy idõsek, így további közös témáik is akadtak.
A Török hídnál is elüldögéltünk 15 percet, aztán amikor az indulásra került a sor Anna azt mondta, hogy akkor õ indul is, mert úgy is utolérjük, majd mindjárt el is mosolyodott, hogy milyen ritkán szokott õ ilyet mondani :)
Aztán persze ballagtunk tovább, és 2 km múlva elértük az aszfaltot ami innen már az út végéig kitartott. Tápióbicskére beérve letámadtuk az elsõ kék kutat, de sajnos ki volt száradva, így gyorsan megkerestük az elsõ kocsmát.
Hamar felszívtunk fejenként legalább fél liter folyadékot, amit én még 1 jégkrémmel is megfejeltem, aztán nagy nehezen tovább indultunk.
A templomnál felleltük az integetõ pontõröket, pedig már majdnem becsúsztunk a következõ kocsmába. Itt is kaptunk csokikat, amúgy a túra nagyon jól ellátott volt itt már nem is bírtam megenni, igaz épp, kb. itt végeztem a jégkrémemmel.
Itt nem is idõztünk sokat, mert már a cél lebegett szemünk elõtt, így 2 perc múlva már meneteltünk is Nagykáta felé. A honvéd emlékmûnél ismét egy kis árnyék, ahol gyorsan elmúlott 12 perc, de degeszre ittuk magunkat.
A 17:52-es vonatot céloztuk meg, így kénytelenek voltunk tovább indulni.
Útközben Anikó még egy kis futásra is rávette Annát http://indavideo.hu/video/maradt_itt_meg_energia_a_vegere_is , aki lelkesen megfelelt, és 17:08-ra be is értünk a célba. Ugyebár innen a vasútállomás még 1 kilométer volt, tehát az állapotunkat figyelembe véve, csak 25 percet töltöttünk a célban, a zsíros kenyerek és a kellemes társaság hamar múlatta az idõt.
Aztán csak búcsút vettünk a társaságtól, és elbicegtünk a vasútállomásra.
Köszönet a túráért a szervezõknek, igen szép napot okoztak!
Fényképek a túráról:
http://indafoto.hu/olah_tamas/20120520_sout |
