Elsõ túraévem, számokban és emlékekben…
Túrák száma: 72..! Ebbõl 52 az év második felében!
Megtett táv: 2225 kilométer.
Megmászott szint: 54776 méter.
Kapott TTT-pontok: 3110.
Elsõ túra, a 2010-est Vándortúrát beszámítva a második: Téli Teljesítménytúra, mert Biatorbágyról könnyen haza tudtam jutni.
Elsõ éjszakai túra, egyben az az élmény, ami végleg meghatározta a „sorsomat”: Kitörés 35. 7 óra alatt teljesítettem, ötös átlaggal, jórészt lámpa nélkül. A lámpát, amely csak pár percig világított, csak a Jegenye-völgyben, a Fehér út alsó szakaszán, illetve Szomor után vettem elõ, mert addigra lenyugodott a Hold. A tisztesség kedvéért megjegyzem, hogy a benzinkúttól a célig egy héttel elõtte nappal bejártam a távot, hogy ne tévedjek el.
Elsõ beteg túra, értsd: lázasan. Szuadó 17. Végére meggyógyultam.
Elsõ tömegtúra: Bubu elcsalt a Gyermekvasút-ra. Bár azóta számos tömegtúrán vettem részt, de a 2011-es évben ez a túra után erõsen kerültem õket.
Elsõ túramozgalom: Bebek-portya, a Vitézlõ 35-el kombóban. Pluszban kitértem az Ördög-gáthoz, illetve másnap bejártam még a Martonyi-Kolostorromot és Abodot. A szendrõi vár még az elõestén bejárásra került.
Nagyon szép túra széllel és sörözéssel: Berzsenyi 35. Kevesen voltunk, de a Ság csodaszép.
Elsõ esõs túra, hál’Istennek egy kezemen megszámolom õket: 2x7 mérföldes tekergés Tavasz, a Burokban.
Elsõ ötvenes: Tanuhegyek 50, 2080 méter szinttel. Nagyon készültem rá, beválasztottam ezt a jó kemény túrát, de nem bántam meg, mert a világ legszebb helyein vezet… Iszonyú meleg volt, kétszer voltam az ájulás szélén: a Szent György-hegy elõtt, illetve a tanösvényen a Kamonkõ alatt. Ha nem töm belém egy rakás szõlõcukrot a gyõri vasutas túratárs, baj lehetett volna… Továbbá a Szent György-hegy csúcsán a kovászos uborka is életmentõ volt. És még aznap hazaértem! Szintidõm 10 óra 24 perc lett, mert István, akivel ott ismerkedtem meg, a Salföldi Kolostorromtól Káptalantótiig „húzott”, illetve még a Csobáncon is utólértem, mert becsapta a gps.
Innen nem volt megállás…
Gödöllõi éjszakai Bubuval, nem volt lámpám, utána kellett menni. Majd késõbb szeretem meg a Gödöllõi-dombságot. Összevissza erdõk, távvezetékek, autópályák. Azért megcsináltuk, jóbarátomat is elcsaltam rá, szegény jól elfáradt.
Második ötvenes: „õshazám” tiszteletére elmentem az Érchegységi 50-esre. Kassán aludtam a ZSR munkásszállóján, elõeste erõs behajolás, meg a célban is. Jobban meggondolva, már a Lajoskában is. Ezt a túrát gyermekkori túravezetõm, Vörös Tibor emlékének ajánlom!
Nagyon nem mellékesen, a 2011-es év a Kõszegi-hegység bûvöletében zajlott. A három KHT-túra mindegyike fantasztikus, az elsõ érinti a Szent-Koronát õrzõ pincétõl a Szálasi-bunkeren át a Szent-Viden keresztül az ország legrégebbi túrajelzéséig a történelmi nevezetességeket, a második egy rakás, egész évben üzemelõ forrást, az õszin pedig a kilátás a Kendigrõl a Schneeberg felé feledhetetlen! A három túra teljesítéséért a sok kedves mosolyon túl egy Gesztenyekék pólót is kaptam a rendezõktõl! Ja, és az Ebenspürger forrás felé a makadámúton szembenézett velem a Nyúl, aztán elbújt az avarban, én meg másfél méterrõl nézhettem õt. Meg a Tóth-pince borai sem akármilyenek, de ha valaki nem igényes, a Kiskakas Vendéglátó Egység kannásfröccsét, meg a hangulatot ne hagyja ki. Szóval, voltak események.
Kétnapos etap a Geresdi-dombságban, a Csontok útján egy különleges, vad szakadékba vezetett minket. Nagy élmény volt.
A Tegyot az Eperjes-Tokaji Hegyláncban, 28 kilcsire bõ 1000 szint, és egy új ismeretség Suhaj úr személyében. Fel, vigyázz!-a Magas-hegyre.
A hõség napján voltam szíves beválasztani a Mezõföldet. Majd megdögöltem. A cél sokáig délibáb volt. Viszont láttam a vonatot a nagylóki völgybõl, le is fotóztam, eddig évtizedekig fordítva volt.
Cuha 50, a harmadik ötvenes. Nagyon mentem, 5.7-es átlag lett a vége, beleszámítva a fenyõfõi és a cseszneki kocsmakanyarokat. Jól esett az egómnak. Viszont a darazsak már itt támadtak meg többeket, kezdõdött a szezonjuk.
Magas-Tátra. Leírhatatlan. Gyerekkori álmom teljesült, a Rovátka és a Lengyel-nyereg egyben, megspékelve a Keleti-Viszoka csúccsal. Szuper csehszlovák film a Vagónka melletti Hostinecben. Meg szuper sörök is, babérkoszorút a poprádi sörgyárnak!
Nyaralás közben átruccantam a Tátika-Rezi-re, most már tudom, hogy lehet Zalaszántó felõl kimászni a Rezi-várat. Ismétlése következik!
És akkor jött a Lényeg. A Csúcsok Csúcsa. A Non Plus Ultra.
Moldoveanu. Keresztényhavas. Bucsecs!!!! Nagy-Kõ-Havas. Magassági csúcsom, a Pápusa a Retyezátban megjavítva. Új barátságok. Többek között Vígh Laci, Zöldfülû, Rita, Dávid, Sali Gabi, na és Marcsi, a túra sztárja! Hatalmas hangulat, borozások, kivágott szoknyák a kolostor árnyékában, papucsos bevásárlás, faház-buli, volt minden. Nem mellesleg, a Bucsecs fennsíkja, mintha a Marson járnánk, lenyûgözõen szép. Az idõjárás is velünk volt. Enjoy the Nagykõhavas, spontán Dave Gahan-érzés. Meglett a fizikai szint, most már nincs akadály!
Pilisi trapp Zöldfülûvel. Szaladás a darazsak elõl. Másnap(osan) csak a Lábatlan 15 fért bele.
Pipo 30: elõzõ este behajolás Pécsett jóbarátommal, útibeszámolót készítettem, nem ismétlem magam. A túrát igen.
Marcus Aurelius két nap. Nagy élmény a sok katona között menetelni, meg tartani a tempót Rudival és Annával. Mindkét nap 6.35 km/óra átlagot produkáltunk, a második nap lejártam a lábam a vízszintes terepen. Kellemes szállásom volt Magyaróváron, a Shengeni-övezet elõnye, hogy hipp-hopp Királyhidán lehet lenni, mint 1920 elõtt…
Aszú 50. A valóságban rövidebb túra, összeismerkedés Istvánnal és Beával, Nagyon Olcsó Sör Bodrogkeresztúron. Lazán haza tudtam volna jönni, ha tudom, hogy megcsinálom, idén majd így lesz…
Fejembe vettem, hogy hetvenest csinálok. Erre edzésként elmentem az Alpannonia 60-ra. Kábé tízen csináltuk meg, ennek oka, hogy az osztrák szakaszon fõként betonon vezetett az út. Szóval, iszonyatos volt az uszkve 35-40 kilcsi beton a hatvanból, meleg is volt, viszont másodszor voltam a Groß Hirschenstein-en. Kaját nem sokat kaptunk, de vizet dögivel, illetve megszánva kitikkadt állapotomat, Rohoncon a nénik valami mesebeli gombalevest adtak, ott fõzték elõttem a vargányát. Az az illat! Meg az az íz! Azért alig vártam, hogy Bozsokra érjek, hogy turistaút legyen a lábam alatt. A végén erõsen droidosan értem a célba, de meglett az utolsó vonat hazafelé! Jó buli volt, mert az elõestén kaptunk ingyen a legfrissebb Cartographiás térképbõl, a célban meg többek között Alpannonia-pólót.
Kicsit „hazajártam”, Magashegy, degeszre etetéssel és szerencsés fuvarral Edelénybe, másnap Tompa Mihály Putnokon. A putnoki hegyekrõl szép a kilátás, a célkocsmában meg kollégával futottam össze.
És eljött a Nagy Október, forradalom helyett 480 kilométer abszolválásával. Ugyanis öt hétvége volt benne, ki is használtam.:-)
Október 1-2: Pázmándi Toporgó 45, és Vasas Maraton. A Velencei-Dombság nem ismert részeit is érintettük, Nadap felett a jelzetlenen. A Vasason meg a túra útvonala tetszett, jó kemény volt a vége.
Október 8-9: Írottkõ 70, az elsõ hetvenes! 15 óra 15 perc alatt, új túratárs és barát: Péter Rábahidvégrõl. Jó a pálinkája, idén jó lesz a méze is.:-) Másnap Reguly Antal a Bakonyban, némi esõvel, meg Cuha-völgyi vonatozással, ki nem hagynám.
Október 15-16. Via Dolorosa 75, a legkeményebb eddigi túrám. 15 és fél óra alatt. Pszhikailag is elfáradtam a végére. Zöldfülûvel nyomtuk, aztán Markaztól Lestattal hármasban. A Sombokor alatt sötétedett ránk, bár ezt tudtuk elõre. A Kékesen havazott. Lefelé végtelen történet a sötétben, egy sör elég volt a célban. Másnap Tatabánya.. Meg a Vitány-Vár, Nyevrikel Zsolt kitûzõjéért.
Október 22-23: Deák 70 Péterrel. Jó „kis” túra volt, a végén eltévedtünk, egy faluval elõrébb értünk le. De elfogadták, mert így mi 75-öt csináltunk. Meg az a szállás a focipálya öltözõjében, nagyon király! Errõl is írtam túrabeszámolót. Másnap Vasparipa hosszú táv, esõsen indult, de a végére jó lett az is.
Október 29-30: Mecseki Láthatatlanok 2x50. A Kitörés mellett a másik nagy élmény, hosszú lenne elmesélni, újra jönni kell! Volt gulyás, Rita-vezetés a sötétben, másnap felszabadult loholás Átol Csabával, a „Pécsi Gyorssal”.
Belekóstolás a Hárs-hegyi körút rejtelmeibe, többször is. Petami, aki ekkorra már ismerõs lett, igen sokszor csinálta meg.
Nagy-Kevély nappal az Intersport-on, és éjjel a Csillaghegyi Csillagok-on. Kettõ között Suhaj úrral bejártuk a Rákóczi-Pirosat, Mogyoróskán aludtunk, jó buli volt. Pláne az éjszakai szakasz a Borsó-hegyen, volt para rendesen.:-)
11.11.11.20.11-tõl 11.11 km. Digitális Bubu-túra.
Visszatérés a Tanuhegyekhez, zúzmara-csoda a Badacsonyon, a Csobáncon potyogott, a Tóti-hegyen csúszott, a Gulácson újrafagyott. sötétedésre beérés. Elõestén korlátlan borfogyasztás Mátéval, utóestén meg sör Péterrel. Ingyen zenegép, Metallica, Mode, ami belefért. Mindezt megfejeltük a Régi Templomokkal, meg a lélegzet-elállítóan szép csabrendeki szurdokkal.
Bakonyi Miki 50. Összebarátkozás Mezeiékkel. Sz#rrá ázás, majd sarazás. Ittas Mikulások.
Téli Hétmérföldes Tekergés Móron. Az elsõ duplázás. Újra járt a vonat, azóta szétverték megint a vasúti közlekedést.
Év végére jutott még egy kellemes forrástúra a Gerecsében, szép jelvénnyel, egy esõtúrának induló, de jó véget érõ gyaloglás a Csepel-szigeten, egy meglepõen szép téli túra Albertirsán, Mezeiékkel és Márton Danival, aki ezután lázas lett.
És a gyönyörû lezárás: Dombay-tó Maraton. Hatalmas hó a Zengõn, meg szinte végig, Gruber Misi pálinkái a Hármas-hegyen, meg Vándor Csillag DDK-kupája, amire az idén hajtok.
Talán ennyi zanzásítva a tavalyi év. Pár túra kimaradt a felsorolásból, de minden nagyon szép volt, azért idén vigyázok, hogy sok ismétlés ne legyen, annyi megismerésre való túra vár még!
Ja, és nem utolsósorban! Meglett év végére az Észak Dunántúli Kupám! Az elsõ Igazi Kupa.:-) Továbbá, a Fejér Megye Túrázója, illetve az Ingókõ Túrázója díjazása, ami olyan, mint egy festett hamutál, de aranyos.
DÁ
|
