Kinizsi/Terep 100
Városi futóversenyhez mérhetõ üdvrivalgással, és lendülettel lódulunk neki a Róka-hegynek Tapírka sípjára, mintha csak nem is 101,6 km, és 2770 m szint állna elõttünk. akibácsival kissé lemaradva hajtunk –balazs- és larzen után, akik a Hegymászó utca felé gyalogra váltanak, így sikerül megcsípni õket. Féltem, hogy a pirosra érve túl nagy lesz a zsúfoltság az ösvényen, de végül is tûrhetõ.. Az elsõ trükkös „kerülõt” már néhányan nem is veszik be, larzen utánuk is kiált, hogy „Hoppá, itt az ep.!”, de „nem ugranak be”. Tavaly 43 perc alatt voltam a Kevélyen a Kinizsin, 47 perc alatt a Piroson. Elõbbi kissé gyorsnak bizonyult, utóbbi viszont, jó érzésû emlék lett, így erre törekszem. Ha egyénileg, versenyen kívül kocogok erre, szinte mindig 51-53 perc körül érek fel, sõt 2 hete a bejáráson 58 perc telt el a csúcsig. Az Ürömi mûúthoz érve már 3-an maradunk akibácsival és larzennel, ekkor fordul 20 percbe a mutató, ami ideálisnak mondható. A köves emelkedõn felfelé könnyûnek érzem magam, erõlködés nélkül haladok felfelé. Többször belesétálok, mert két futótársam a 24 órástól még mindig megviselve, rozsdásabban lépked. Nekem viszont menni kell, ha tartani akarom az itinert, és neki is indulok. Óvatosan felveszem a saját ritmusomat, s lassacskán elszakadok Tõlük. Nagyon vigyázok, mert nem szeretném elfutni magam, így többször belesétálva igyekszem felfelé. Kissé megrémülök, amikor minden visszafogottságom ellenére megközelítem Futuret és Blahó Ákost a csúcs elõtt, így inkább lassítok. A kitûzött 47 perc pont meglett, igyekszem lazán ereszkedni lefelé. A lejtmenetben elzúz mellettünk aakrisz, s mi hárman együtt érünk Csobánka határába. A sík murvás úton aztán már nyúlik, a távolság, azaz szépen lemaradok, amit jó jelnek veszek, hiszen ezek szerint nem én kezdtem túl gyorsan, hanem Futurék lazáztak az elején. Ez az elsõ szokásos depópont, és mindig tele is van autókkal. Jól esik a szurkolás, amit ilyenkor kapunk. 1:05-tel érek ide, gyors ivás, palackcsere, banán a kézbe aztán kocogok tovább, újra Future és Ákos nyomában. Fejben próbálok rákészülni az elõttem álló szakaszra, gondolkodom az erõbeosztáson, a frissítésen. A murvás úton a fák közé érve ér be minket Ispi - bevallom nem értettem a taktikáját - aztán Nagyegyházánál megvilágosodtam… Lassacskán megint egyedül maradok, s így kocogok tovább. Kezd fájni a talpam és a sarkam, de igyekszem nem foglalkozni vele, hacsak nem annyira, hogy elhatározom, ha sikerül, ha nem, idén nem indulok több 100-as túrán, nemhogy 3 hét múlva a Rákóczin. Aakrisszel kerülgetjük egymást a Hosszú-hegy felé. Õ lefelé gyorsabb, én fölfelé. A szántói mûúthoz kicsit elõbb ér, mint én (1:55), de hosszabban depózik, így csak a szerpentinhez érve kezd utolérni, ahol meg én tartok kis szünetet. Szeretem ezt a kis kanyargós utat. Szépen kocogunk is felfelé rajta. Emlékszem, amikor 2003-ban 13:56-ot mentem és itt gyalogoltam felfelé, aLow kocogott el mellettem, s egyszerûen nem hittem el, hogy úgy is lehet futni. A Pilisre felérve már teljesen együtt futunk aakrisszel, s ez így is tart Kesztölcig. 3:28-cal érjük el a pontot, ahol édesapám is vár. A Napocska már kezd kisütögetni, így elõkeresem a fényvédõs sapeszt, aztán a frissítõcsere után indulok is tovább. A Dorogi medencét sehogy sem tudom megszeretni, valahogy nem halad benne az ember. Most azért egy kicsit könnyebben megy, szinte élvezem, legalábbis azt, hogy nincs az a pokoli hõség, mint tavaly. Olyannyira haladok, hogy a stratégiai Dorog iparvágány pontra, hamarabb érkezem, mint a környéken kóválygó édesapám, akit többszöri telefonegyeztetés ellenére sem sikerül a pont felé irányítanom. A percek közben rohannak, így döntök: töltök vizet, felveszem a hivatalos sponzori izocsodát és indulok. 1 liter ilyen idõben ki kell, tartson a Tokodi pincékig. A legkeményebb emelkedõket sétálva, a többit futva teszem meg a Getére, így sikerül túlzottan nem szétvernem magam a tetejére, s marad erõm a futásra. A Getérõl lefelé menet folyamatosan figyelgetem, hogy nem tûnik-e fel Tapírka valahol a horizonton, hiszen errefelé ígérte magát. Lefelé menet eszemben jár a tavalyi év kegyetlen pokla a Gete után. Akkor itt szállt el a 12 órás álom. De most másképp van. Egyben vagyok, a lábam bírja, a levegõ annyi amennyi kell, és haladok. Óvatosan de igyekezve felmászok a Horgásztó utáni meredek szakaszra, és lassan újra futni kezdek. Ráfordulok a Pincék felé vezetõ szekérútra, és tartom a tempót. Rendben vagyok. Vajon mennyivel lehetnek mögöttem a többiek? Tudom tartani majd a helyem? Teljesen meglepett a 10. pozíció, pedig alig vagyok a tervezett tempó felett pár perccel, és jól érzem magam. Nagyon várom már Tapírkát, várom az elismerõ, „ezt vártam” pillantást a szemébõl. És feltûnik végre, valami tálka van a lábánál. Mi lesz az, találgatok. Ahogy közelebb érek, látom, hogy a régi sláger: õszibarackbefõtt, és már csúszik is le a torkomon. Isteni. Már nyomom is tovább. A pincéknél már látom édesapámat. Megérkezve kicsit hosszabbat ülök a kikészített kempingszéken, szaporán válogatok a menübõl, lábat mosok, zoknit cserélek. Mennyei érzés. Már éppen kezdett begyûrõdni a vizes zokni a talpam alá, kissé kidörzsölve azt, de vízhólyag még nincs. Tavaly volt, s rendesen le is lassított a végére. Szedelõdzködök és indulok tovább. Nem szeretnék a tokodi frissítõhelyen megállni, de nem szeretném megsérteni a lelkes helyieket sem, így elfogadok valami kajafélét, aztán húzok tovább. Mogyi felé felfelé még mindig egész jól megy, mostanra kezdem behozni tavalyi önmagam, de jobb iramválasztással. Így önbizalommal indulok a második 50-re. Még senki nem ért be, de érzem, hogy alig 10-15 percre lehetnek mögöttem larzenék. Késõbb kiderül, hogy így is volt. Most jön az igazság szakasza. Ha jól sáfárkodtam az erõmmel, és az elvégzett edzések megfelelõek voltak, bírnom kell. Ha nem, megrogyok. Innen vagy elhúzok a mögöttem futóktól, vagy bedarálnak. Lutri. Hamarosan eldõl a kérdés. Az elsõ emelkedõ megy, visznek a lábaim, a második is. Közben utolérem az elõttem futó kollégát, aki kissé elkavart. Egy darabig együtt beszélgetünk, nyomjuk, talán túl keményen is. Pélinél lemarad depózni, azt gondolom hamar beér, aztán mégsem. Csak a célban látom újra. Újra egyedül nyomom, végig tolom az aszfalton, aztán a hegy felé kanyarodva keveset belesétálok, de még a futás is megy. Szinte nem hiszem el, hogy még mindig visznek a lábaim felfelé. Sorra jönnek a depópontok. Bajóti mûút, Pusztamarót, Bányahegy. Maróton még csodálkoznak is, hogy milyen szép tiszta a lábam. Hát igen, mosakodtam is, mesélem büszkén. Bányahegyre érve még mindig terven belül vagyok, szinte erõltetem a sétát, hogy ne legyek ott túl hamar. Aztán egy kis székre rogyás, forróleves, zokni csere után újra nekivágok. 2003 jut eszembe, amikor itt már alig-alig tudtam, futni lefelé is, itt elõzött le az akkor 1. Kinizsijét futó –balazs- . Most nem jön még senki. Futok. Megy. A létrákról hátrakémlelek, van-e valaki mögöttem, de üres a láthatár. A kerítés mentén próbálom követni a kéket, de nem látom meg, hol megy be a fák közé, így éppen csak észreveszem a titokpontot. Kis trükkös – mondom magamban balazsra- gondolva – páran ezt el fogják nézni. A vértestolnai mûúthoz érve kiderül, hogy kezdek rákúszni az elõttem futóra, de nem bízom benne, hogy elõrébb kerülök, mert vagy szûk 20 perc még mindig van köztünk. A Koldusszállásig vezetõ rész a kedvencem, fõleg miután bekanyarodunk az erdõbe. Ez olyan szép. Csendes. Átölelõ. Otthonos. És közben haladok elõre. Tartom az itinert, vagy egy kicsit elõtte vagyok. Nem is tudom, nem érdekes, még bármi lehet. Koldusszállás után kis kaptató jön, még mindig megy rajta a kocogás. Hirtelen elõ is tûnik az elõttem futó. Skulo az. Lépteim kissé felébresztik, bele is húz, de makacsul követem. Mindketten eszünk iszunk, tartalékolunk. Nem akarok erõsebb tempót kihajtani magamból így Tornyó elõtt, hagyom, hogy elnyújtsa az elõnyét, sõt egy hosszabbat depózok. Kaja, pia, zokni csere. Rendezem a gondolatokat. Ez egy hosszú etap, de mégis közeli már a cél. Egy emelkedés és egy végtelen fájdalmas ereszkedés, amire készülök gondolatban. Lassan, nem kapkodva, kimérten nyerem vissza az utazósebességemet, és újra haladok. Skulo már messze jár, a hosszú egyenesekben sem látom. Nem baj. Õ sokkal erõsebb nálam. Itt én vagyok az ellenfél. A sorompónál moes bíztat, naná, hogy elveszek egy kis frissítõt és kocogok tovább. Az iram nem nagy, de folyamatos a haladás. Nem gyalogolok bele, csak a szénégetõ utáni meredeken engedélyezem magamnak a sétát. A Somlyóvár th.-nál Skulo fekszik a padon. Kínálom ezzel, azzal, de a lábát panaszolja, nem kér semmit. Indulok tovább. Még 12 killer. Hosszú lesz, nyomni kéne. Innen már túl nagyot nem lehet hibázni vagy igen? A részidõ szerint még mindig meglehet 12-n belül, de hát kitudja. Bármikor megrogyhatok. Az ember néha egyik pillanatról a másikra esik össze. A murvás úton kezdek kockásodni, a pulzusom 130 körülire zuhan. Na nem ezt nem hagyom annyiban. Igyekszem ritmust váltani, de a lábaim alig bírják átgyûrni magukat a megfáradt izomrostokon. 140-145-150 lassan kezd újra felkúszni a pulzus, ahogy próbálom nyomni. Hülye vagyok? Nekiállok itt résztávozni? Gondolom magamban, de nem törõdök a saját félelmeimmel. Most kell nyomni, nem holnap, most lehet nagyot szakítani. Mitõl félsz kérdem magamtól? Hogy elfáradsz? Hogy fájni fog? Akarni kell, hidd, el megéri, bíztatom magam, miközben lassan fogynak a méterek. A 2. titokpont belóg az útra, elõször meg sem akarok állni, mert hát itt miért is kellene lennie pontnak? Aztán eszembe ötlik, -balazs- reggeli eligazítása, és mégis megnézem a papírt. Tényleg pont. Vigyorgok egyet, felírom a számot, aztán gyerünk tovább. Már kezdem elveszíteni a fonalat, nem is tudom, hogyan állok idõvel, de sejtem, hogy jól, és ez hajt elõre. Az utolsó ponton vidám kis társaság köszönt cucuval az élen. Szurkolásuk feldob, innen már nincs sok. Tolom neki, fel a dombra, le az M1 aluljáró felé, ahol Ispi már jön visszafelé. Az autópálya alatt az utolsó frissítés. Ledobom az övtáskát és nyomom az úton. Nagyon jól állok, mindenképpen nagy idõ lesz. Úgy érzem, száguldok, pedig nyilván 6 percen kívül lehetek, de mit számít, hiszen megvan. Az erdõben kis kanyargás, rövid sétákkal, aztán jön a falu széle, nyújtom, ahogy bírom, most már lehet, bármi belefér, hajrá! Tolom, ahogy a csövön kifér, itt az aluljáró, fel a lépcsõkön, be az ajtón a suliba és kész. A sarokból tapsolnak a célbaérkezettek: Blahó Ákos, Németh Csaba, Future akiket megismerek. Tapírka gratulál. 11:44:01 lett a vége, 7. helyezés. Úristen ez én vagyok? Az nem lehet. Én, aki mindig rossz futó voltam a suliban rövid és hosszútávon egyaránt, aki 21-évesen túlsúly miatt kezdett el kocogni. Hiszen ez nem is volt olyan nehéz. Vagy mégis, hiszen hányan vannak mögöttem nagy futók, akik példaként álltak elõttem. És itt vagyok a 7. legjobb idõvel az elsõ Terep 100-ason. Nem tudnám a mosolyt eltûntetni az arcomról, pedig fáj, piszkosul fáj a lábam, zsibong mindkét combom, legszívesebben kiugranék a bõrömbõl a fájdalomtól, de megérte. Ma akartam nagyot menni és megcsináltam. Úgy érzem, nem hagytam benn semmit magamban. Boldog vagyok, erre még az unokáim is büszkék lehetnek majd. Jövõre itt a helyem, és újra és újra, ameddig csak bírom. |
