Kerecsen 20 - avagy miként túrázzunk agyrázkódással
A nevezetes agyrázkódást szerdán szereztem be, midõn az ágyból kikelvén lefejeltem a falat. Jött is az orvosi utasítás: fizikai kímélet, és ne menjek napra. Azért csak reméltem, belefér a fizikai kímélet fogalmába egy kicsiny 20-as, a nap ellen pedig vittem sapkát.
Közepes mértékû fejfájással és enyhe szédüléssel vágunk neki, TAJ kártya, minden elpakolva arra az esetre, ha hazafelé mentõvel jönnénk. Rajt a Déli Pu. impozáns aluljárójában, a fõvárosunkat belengõ éteri ájer hasogató fõmön nem javít. Turul-szobor, gyors pecsételés, amelyet kevésbé gyors lépcsõzés követ. A város zaját és szmogját magunk mögött hagyva túlélési esélyeim rohamos javulásnak indulnak, a Széchenyi-emléknél újabb pecsét, majd egy nyomós kútnál sapkavizezés, elvégre tegnap még borogattam megviselt homlokom.
Egy túratárssal összeverõdve, hármasban ballagunk a Normafa felé, ahol háromféle csoki közül is választhatunk a pecsét mellé - négy volt, de az egyik doboz már üres. Örülvén szívemben, hogy gluténmentes az ellátmány, továbbhaladunk Makkosmária felé. A Buda bércein résztvevõi velünk szembe jönnek, ez az elsõ év, hogy kihagyom ama túrát.
Makkosmárián újabb ellátmány: tetszõleges mennyiségben fogyaszthatunk bubis avagy bubitlan ásványvizet, illetve a nem lisztérzékeny túratársak teasüteményt is. Enyhe kaptató, majd szelíd lejtõ után két rendkívül barátságos hölgy fogad minket a Budakeszi mûútnál, s újfent ellátnak minket pecséttel (1 db/fõ) és ásványvízzel (amennyi jól esik).
Néhány baráti szó után a Petneházy-rét felé vesszük az irányt, megközelítjük a Budakeszi Vadasparkot, de a parkolónál elfordulunk, és a Budai Kilátók Extra önálló tájolásos szakaszáról megismert utakon haladunk tovább. A pecsétek figyelemre méltó változatosságot mutatnak, nincs két egyforma, de még két hasoló sem. A lovarda sarkánál öröm és üröm: ismét frissítõpont, ám ismét gluténtartalmú a frissítõ (gabonaszelet). De minõ felüdülés: a pontõr srác puffasztott rizzsel kínál! Elcsevegünk kissé a gluténmentes táplálkozás rejtelmeirõl, majd a Vörös-pocsolya érintésével (ezúttal nem pont) és a Tarnai-pihenõ elkerülésével Nagykovácsi felé haladunk tovább.
Itt izgalmas szakasz következik, utunk pár szár méteren együtt halad egy terepbiciklis versennyel: percenként vetõdünk a csalitosba a mögülünk felbukkanó s tovarobogó cangások elõl. Kiérünk a bringapályáról, fellélegzünk, majd ismét beérünk rá, de ez a közös szakasz már rövid, és biciklisták nélkül megússzuk. Az erdõbõl kibukkanván a horizonton már látszik Nagykovácsi, amelyen belül percek alatt elérjük a plébániát, melynek udvarán oklevél, 2 kitûzõ, az elsõ teljesítõknek +1 jelvény, és mindenkinek almás pite és ásványvíz vár ránk.
3 igényes grafikájú, színes oklevél közül választhatunk, de negyedszeri teljesítõknek járó kitûzõ nincs, így megkapjuk a második példányt a 3. teljesítésért járóból.
Az útvonal könnyû, mégis változatos, a rajt igen jól megközelíthetõ, az ellátás bõséges, a szinteloszlás jobb nem is lehetne. Abszolút nyerõ lenne nálam ez a túra, de engedtessék megjegyeznem egyvalamit: én túrázni jöttem, nem politizálni, és ezzel aligha voltam egyedül. Ha politizálni szeretnék, annak is megvan a maga helyes és ideje, de ha kellemes hétvégi kikapcsolódásra és természetjárásra vágyom, akkor NEM szeretném, hogy ezt politikai felhangok szõjék át. Köszönjük a szervezést, remek túra volt és tényleg nagyon jól éreztük magunkat, de a túrát átszövõ politikai és történelmi felhangot mint - számomra - negatívumot kell megemlítenem.
Ezt leszámítva remek túra volt. :) Az agyrázkódásomnak is jót tett a friss levegõ, legalábbis rosszabbul nem lettem.
Köszönjük a szervezést, (talán) jövõre is jövünk! :) |