| mekkk | Túra éve: 2006 | 2006.10.20 10:53:43 |
|
|
2006. október 15-én vasárnap rendezték meg a túrát, 30-as és 20-as távokkal. Úgy terveztem, hogy többedmagammal megyek el Tatabányára, sajnos a végén csak egyedül érkeztem. A reggeli felkelést sem kapkodtam el, ráadásul vasárnap volt, a délutánt már kis családommal kívántam tölteni, szóval a vége az lett, hogy csak a 20-asra neveztem.
Azért ezt egy kicsit utólag megbántam, simán ment volna a 30, és nem is kellett volna annyira hazasietnem.
Az autóban odafelé már elõre ujjongtam a Vértes õszi színeit látva. A rajtot aztán háromnegyed kilenckor hagytam el, de még akkor is harmatosak voltak a növények. Mire az elsõ ellenõrzõ ponthoz értem, a nap már szépen ragyogott, kellemes idõ ígérkezett. Ez egy-két hûvösebb völgyet kivéve így is maradt.
Az elsõ pontig gyenge volt a terep, ezután következett a Mária-szakadék, mely teljesen lenyûgözött. Meg fárasztott is rendesen. Komolyabb szakasz szerintem csak a Stájer-erdõnél volt még, összességében jó ütemben lehetett haladni.
A túrán elég sokan indultak, Új-Osztásig szinte folyamatosan kerülgetni kellett. Ennél az ellenõrzõpontnál vált külön a két táv, és nem kis megkönnyebbülés volt látni, hogy a túrázók kb 95 %-a a 30-ra veszi az irányt. Nekem maradt a kényelmes táv és a csöndes erdõ. A Szarvas-forrásig néhány futón és egy páron kívül nem találkoztam senkivel, teljes volt a nyugalom. Ennél a pontnál csoki várta a résztvevõket.
A forrástól a Vitány-várig újabb gyönyörû erdõ következett, itt úgy döntöttem, hogy felmászok a várhoz, és néhány müzliszeletbõl álló táplálékomat ott veszem magamhoz. A várnál most jártam elõször, eddig csak képekrõl ismertem a várromot, de élõben sem okozott csalódást. A romok bár kis területen vannak, mégis lenyûgözõ, nagyon romantikus az egész hely, és a kilátás pazar. Hagytam is idõt magamnak, hogy beteljek a látvánnyal, vagy 20 percig idõztem ott. Emiatt aztán jól össze is kellett kapnom magam utána, hogy a tervezett idõmet hozzam. A pihenõ talán egy kicsit hosszúra sikerült, Vitány-vár után egy kitartó emelkedõ következett, ahol szivatóval haladtam. Mire az emelkedõ elfogyott, újra bemelegedett a motor, és fellelkesülve értem újra a Mária-szakadékhoz. A már ismerõs terepen belefutásokkal haladtam, az utolsó ponttól a célig már szinte folyamatos volt a kocogás.
A célban a rendezõk gratuláltak, kitûzõ és emléklap volt a „jussom”, a sátraknál pedig hagymás-zsíros kenyér és forró tea fogadott.
A rendezõk kedvesek voltak, a végén az egyik hölgy biztatott, hogy jövõre a 30-asra menjek, mert az is szép. Az invitálás jólesett, biztos, hogy megfogadom. Az idõ és a vidék rendkívül szép, az útvonal jól kijelölt, eltévedni gyakorlatilag térkép nélkül se lehetett volna.
Összességében nagyon jó kis túra volt, köszönet a szervezésért! |
| |
