Túrabeszámolók


Szondi György Emléktúra

DJ_RushBoyTúra éve: 20122012.06.26 15:42:58


Szondi György Emléktúra 100


Eltellt 5 év, és újra Szondi 100. 2007-ben teljesítettem ezt a megmérettetést. Most újra itt volt az idõ hogy nekivágjak. Sajnos nem tudtam sem új cipõt, sem új hátizsákot venni, így ismét aggodalom töltött el kissé, de persze hogy elindultam!


Moiwa instrukciójának hála szépen megtaláltam a Rákosrendezõi pályaudvart, majd fél óra döcögés, és Alsógödnél már a lepeshiba mobil várt. Idõben odaértünk, majd kereken 6:00-kor sikerült is elindulnom.


Barta Lacival és Rudival (aki a Balaton Félkört már lenyomta elõtte) taposom az aszfalton az elsõ kilométereket. Jókat beszélgetünk az elõzõ hétvégékrõl. Kis idõ után terepre érünk, és jön az emelkedõ fel a Nagy Hideg-hegyre. Szépen le is maradok, lényeg hogy saját tempó! Kláriék mellett haladok el, nem is láttam többet õket a túrán, pedig azt hittem majd utólérnek ;) Felérek a hegyre, jó nagy korty az italból, majd kicsit ki lehet engedni, irány lefele a Kisinóci-rét. A békéscsabai Tóth Gyurival teszem meg ezt a 6 km-t jókat beszélgetve. Leérvén a seprû brigád fogad, Kohán Balázs, és Jaat. Igyekezésre buzdítanak, de nem kell izgulnunk, majdnem legelõl vagyunk. (13,3 km - 668 m szint - 1:51)


Nosztalgikus rész következik, a Nahát 95 túra útvonalára értünk, irány felfele a S+-en. Jól ismerem ezt az emelkedõt, Gyuri lemarad fölfele, elõttem meg Nagy Attila és társa halad jó tempóban. Én maradok a megszokottnál, nem verseny ez.. Rendesen meleg van már, kiver a víz mire fölérek a következõ ellenõrzõponthoz az Inóci-nyereghez, ahol szúróbélyegzõ van. Gondoltam hogy nem ez lesz az elsõ meg az utolsó önellenõrzõpont, a gyanúm be is igazolódott késõbb.


Kellemes kocogás lefele, memorizálom hol ment el a szalagozás a Naháton, de mi most tovább haladunk a S+-en. Kisirtáspusztára érve utólérem Barta Lacit, Rudit, és Attiláékat. Nocsak, ilyen jól haladnék? Ránézek az órámra, és igen. (21 km - 1055 m szint - 2:55)


Frissítõpont üzemel, éhes vagyok, ma még szinte nem is ettem semmit. Tolom be a finomságokat, majd elindulunk. Rudiék elérték hamar az üzemi hõfokot, én viszont megelõzöm Attiláékat. Meredek K3 majd több jelzésváltással érkezünk a Vasedény-kulcsosházhoz. Innen a Naháton is trükkös az útvonal, most is figyelmesen olvasom az itinert, nehogy eltévedjek. Kényelmes dózerúton kocogok jó darabon át, nem kell lemenni szerencsére a patakmederbe. Mire kezdtem volna unatkozni, itt a következõ frissítõpont a Magyar-völgy aljában. (28 km - 1361 m szint - 3:57) Hát, panaszra nincs okom :)


A mezõny legelején vagyok, ugyanis itt van a pontnál a két futó is, Angyal Gabi, és Mózsik Józsi, akik eltévedtek, és belepakoltak pár kilcsit a távba. Kérdezik a pontõrök hogy ki a leggyorsabb, Salgóvárra fel kéne vinni a pecsétet. Rudival poénkodunk, hogy ha lehet ne Mózsik Józsinak adják :) Na nem azért mert nem piszok gyors, hanem háát.. A tájékozódás.. ;)


Elmennek a futók, elindulnak Rudiék, én pedig nehezen tudok megválni a nagyon szuper szendvicsektõl amik itt tanyáztak. Nagy levegõ, és huss. Sok szint jön, de most erõsnek érzem magam, és jó tempóban hasítok fölfele. A Salgóvár elõtt érem utól még a pontõrt, megkapom a pecsétet, majd megyek is egybõl tovább. A Holló-kõi gerinc most is pazar, meg-megállok gyönyörködni a kilátásban, és a Csóványos tekintélyt parancsoló csúcsában. Hosszan haladok a gerincen, végül a P4-en jobbra fordulok a Vilati üdülõ felé. Rudiékat látom magam elõtt, Mózsik Józsi leszakadt Angyal Gabitól, így hármasra egészült ki a társaságuk. Vilati talán a best of pont! Házisütemények tömkelege, cola, és szörp. Amúgy is lassan ebédidõ van, ráadásul a következõ rész a túra egyik legnehezebb etapja lesz. Elmennek a többiek, és még feltankolok, és pár perc után folytatom utamat. (39,6 km - 2040 m szint - 5:46)


Jön a Magosfa mászása. A Börzsöny egyik legmeredekebb, és leghosszabb emelkedõje. A Z4 adja meg az "elõjátékot", majd az igazi "nyögések" a Z-n kezdõdnek fölfele :) Megelõzöm a rövidtávosokat, szurkolnak, jól esik, és még több erõt ad néhány szó is. Egy éles jobb kanyarnál vakarom a fejem, úgy emlékeztem hogy egyenesen megy tovább a jel, de a nem szabványos Z- jelek jobbra irányítanak. Hát jó.. Lehet csak tévedtem. Elvileg valahol volt felfele egy éles balkanyar, de én kicsit továbbszaladtam, még jó hogy egy eltévedt csapat jött visszafele, hogy õk nem láttak jelet. Hátra arc, pár méter után meg van a jel. De fura.. Az új Z- fönt ment a gerincen úgy tudom, én meg itt vagyok jóval lejjebb. Egyre jobban gyanús a dolog, sok lefestett jelet találok, de vannak amik nincsenek lemázolva. Rájöttem hogy a régi Z- vonalán vagyok. Mint kiderült megint átfestették ezt az utat, elég szánalmas már ez a sok próbálkozás.. Titokban azon rimánkodtam nehogy feltételes pont legyen fent, mert azt gondoltam hogy csak én néztem be az utat, de mint kiderült ismét ezen az útvonalon ment a Z- amin én jöttem, így nem volt ok aggodalomra. Hosszú-hosszú emelkedõk után végül felérek a Magosfa tetejére. Huhh.. Ez nem volt könnyû. Még mindig jól állok, Rudiék kb. 5 perce mentek el. (45 km - 2772 m szint - 7:08)


Végre kicsit ki lehet engedni a futómûveket, de csak óvatosan! A Nagy-Mána gerinc következik a P-n lefele. Nem gyõzök oldalra fordulni, pazar a kilátás. Ó de jó lenne már a túlparton haladni, Pogányvár felé.


Na, elég a hamis illúziókból, irány Királyháza!


Elég merev lábakkal érek le a pontra, pedig nem szedtem szét magam tempóügyileg lefele. (51,3 km - 2814 m szint - 7:54) Dinnyét majszolok, majd a reggeli elolvadt banánt próbálom magamba tuszkolni. Rudiékat utólérem, de egybõl indulnak is tovább. Én pár percig még majszolok a finom dinnyébõl, majd következik egy számomra hosszabb ismeretlen rész. Kíváncsian vetem bele magam ismét a rengetegbe.


Az emelkedõ aljában be kell dobni egy magnéziumot, mert kicsit görcsölök. Ezáltal megfontoltan haladok föl a Lopona-fõ tetejére a P-n. Hamarosan egy térd, és lábgyilkoló meredek lefele jön, itt érzem igazán hogy rendesen le vannak a combjaim merevedve. Immár a Z- jelzésen elérek a következõ frissítõpontra, ahol a szigethalmi Szabó Józsi tanyázik, finomságokkal körülvéve. Rudi, Laci és Józsi sem bírt ezeknek a falatoknak ellenállni, így ismét utólértem õket. Az innivaló nagyon jól esik, viszont a gyomrom össze van szûkülve, az ételt nem kívánom, de muszáj egyet leerõszakolni, mert különben következményekkel járhat az étvágytalanság. Jó negyed órát pihenek, a többiek pár perccel ismét elõttem. (56,8 km - 3020 m szint - 8:48) Kb. délután 3-kor nekiindulok a Z- kaptatójának. Az itiner felkészített a hosszú meredekre, így nem ért váratlanul a szint. Kiérek egy rétre, óvatos kocogás, és nicsak, nemsokára utólérem Rudiékat. Viszont lefele gyorsabban haladnak mint én, így nem sokáig tartott az öröm. Szúróbélyegzõ jön, majd egy hosszabb kitett szakaszon vezet immár a K- jelzés Drégelyvár fele. A P-rom jelzés nem esett jól fölfele, de felküzdöttem magam a várba, ahol RitaB és Jaat várt, finom "Jó reggelt" szeletekkel, és vízzel.


A többiek is itt pihennek, nem lehet ez a pont mellett csak úgy elmenni.. (66 km - 3446 m szint - 10:22)


Laci mégis elment valahova geoládázni, Rudi megvárja, én pedig tovább indulok. Nohát 2. helyen haladok. Angyal Gabi vagy 1 órával elõttem, viszont csatlakozik hozzám Mózsik Józsi.


Erõs gyaloglással abszolváljuk a következõ szakaszt. Kicsit keresgélem a K4 jelzést a Csánki-kertnél, de végül beugrik a Teleki útvonal, és az aszfalt fölfele. Elhagyunk két rövidtávost, majd a S- jelzésen a Kámorra mászunk fel, hogy onnan lekoccanhassunk Diósjenõre. Frissítõpont! (79,3 km - 3921 m szint - 12:21)


Na ez az a hely, ahol minden csepp erõt magadba kell szívni, ugyanis az ez után következõ rész kegyelmet nem ismerõ szakasz. Van magnéziumos plusz tabletta, gyümölcsök, kenyerek, finomságok.


Jajj, csak ne szarakodna a gyomrom... Alig bírok enni valamit, pedig tudom hogy kéne. Hamarosan megjönnek Rudiék is, de mi Józsival indulunk tovább a Z- jelzésen föl-föl, és mindig föl! Pár helyen meg kell állnom kis colát magamba vinni, aztán irány tovább. A gyomrom egyre rosszabb, liftezik le-föl, de nem állunk már meg, csak a következõ szúróbélyegzõnél, ami szinte sose akart eljönni.. A Pogányvári-kaszáló. A pont elég érdekes helyen volt, alaposan benézhetõ, ha valaki egy picit is nem figyel balra.


Józsival leheveredünk a fûbe, próbálok egy kis "Jó reggelt" szeletet magamba préselni, de nem javul a gyomrom. Jönnek Rudiék, Józsi kitalálja kicsit vicceljük meg õket. Lefeküdtünk a fûbe, és titokba lestük megtalálják-e a pontot. Kiszúrták hamar :) Persze szóltunk volna ha véletlen tovább mennek.


Nem tököltek sokat, bélyegeztek, és nyomták tovább felfele immár a P3-en. Józsinak mondtam hogy menjen velük, mert én még itt heverészek a fûben, nincs kedvem még tovább indulni.


Jó 5 perc döglés után erõt vettem, és gyök kettõvel feltoltam magam a Pogányvárba. Utána sem tudtam haladni, kicsit görcsöltem, és már le is voltam merevedve, de azért kitartóan megérkeztem a Börzsöny legmagasabb csúcsára, a Csóványosra. Már csak tíz perccel volt mögöttem a hatos átlag, de persze õ nem áll meg. Eléggé fáradtan indultam tovább a pontról, A K3 következett az Oltár-patak völgyében lefele. Belekocogtam minimálisan, így az elõnyöm kicsit még nõtt is. Normál esetben már elõ kellett volna venni a lámpát, de én dacolva az elemekkel elténferegtem még valahogy a következõ pontra ami egyben az utolsó. Fekete-rét.


-"Szia Dani" köszönt rám a pontõr.


-Szia, az vagyok, és te ki vagy?


Czunyi Karcsit tisztelhettem a pontõrben. Volt itt ilyen kotyvasztott tea, de még ez is jól esett jelen állapotban. Nem tagadom, nem voltam épp a toppon, és még hátra van egy jó meredek emelkedõ.


Elõveszem a lámpát, majd búcsúzkodás, és irány felfele a K+-en a Rakodóhoz. Kicsit örültem a sötétnek, legalább nem láttam felfele az emelkedõt. Komótosan haladok fölfele, vagy 2-szer megállok kotyvasztott teát inni :) Mit ad Isten, felérek a Rakodóhoz. Jéé. Na akkor itiner tanulmányozás hogy most mivan. Olvasok, nézem a térképet, nem találom a jelet, bosszúskodok. Zaj csapja meg a fülemet. Kb. 10 méterrel mellettem sátraztak :) "- Bocsi srácok, nem vagyok bolond hogy magamban beszélek, csak próbálok tájékozódni. Merre is van ez a PX nem tudjátok?" Kapom a választ, és megbizonyosodok a helyes irányról. A Po jelzést már látom a térképemen. Elképesztõ ez a rész. Totál sötétség, jobbról-balról õzek ugrálnak, vaddisznók röfögnek, rókák szaladnak át az úton. Ez olyan forgalmas mint az M7-es. Lassan itt is dugódíjat kell bevezetni :) Éber vagyok, figyelek, nehogy épp egy alvó oroszlánra rálépjek :)


A Ko jelzésen a meredek lefelék már nagyon nem esnek jól. Nem kicsit esetlen a mozgásom, de próbálok tempósan haladni, ami úgy ahogy sikerül. A kocogást már csak imitálom. Megelõzük még egy rövidtávost lefele, majd a végefele kicsit rákapcsolok, mert ránéztem az órára. De hiába. Ez a legkevesebb.. Beérek a célba, Rudiék fél órája értek be. Hiába, ez a Pogányvári felfele lelassított nem kicsit.


Végül 17 óra 02 perces menetidõvel abszolváltam a 102,6 km-t. Örülök hogy sikerült visszatérni :)


Köszönöm a remek szervezést, nagyon jól éreztem ezen a napon magam a Börzsönyben, és mindig visszavágyom ide. Remélem minél hamarabb "Szondizhatok" újra.