Már régóta szerettem volna eljutni a virágos Csemõre, hogy részese lehessek a híres ünnepnek is. Minden egybe esett, hiszen a Tápiószelei Természetbarát Klub is e napra szervezte a teljesítménytúráját. Sajnos a tömegközlekedéses megoldás nagyon körülményesen mûködött volna, így autóval mentünk Csemõre. A könyvtárnál már mosolyogva vártak minket a barátságos szervezõk. A papírmunkát az árnyékos elõtérben csináltuk meg, aztán még picit vártunk, és az eredetileg meghirdetett rajtidõ végén, 9 órakor indultunk el a nagy melegben, hogy megismerjük a környéket. 450 méter múlva alaposan meg is ismerkedtünk egy nyomóskúttal, ahol bevizeztük a fejünket és a sapkámat is jól átöblítettem a hideg vízzel. A temetõ mellett végre letérhettünk az aszfaltról, és egy kellemes erdei úton értük el az elsõ ellenõrzõpontot 2.3 km megtétele után, ahol vizet és mûzliszeletet kaptunk. Az itinert böngészve hamar rájöttem, hogy sajnos itt egy darabig még nem érint kocsmát az útvonal, így a saját "hûtõszekrényben" (1 teljesen befagyasztott és mellette 1 jó hideg pet palack ásványvíz zacskóba csomagolva) levõ innivalóval kell gazdálkodni. A Vett úton egy autó érkezett mellénk, és Lipák István mosolyogva ugrott ki, hideg sör híján mûzliszeleteket kínálva nekünk. Az 5.5 km-nél levõ ellenõrzõponton vizet és kiflit kínáltak itt majdnem 5 percet idõztünk. A Ladányi Mihály emlékház felé majdnem elbambultuk a letérést, de szerencsére épp idõben vettük észre a lila szalagokat. Zöldhalomra érve alaposan megnéztük a faragott Ladányi Mihályt ábrázoló emlékoszlopot,  majd a forgalmas Ceglédi úton mentünk a tájházig. Az elágazásnál a többiek integettek, hogy merre van az ellenõrzõpont, de mi a 9.2 km után inkább az ABC-be mentünk be elsõre 10:45-kor. Itt hideg sört vételeztünk, ill. Anikó kávézott, majd a tájházat is alaposan szemügyre vettük. István épp a falon lógó citerát pengette, amikor belépett az ismerõs Popeye és csapata. 11:15-kor végül megindultunk, hogy ledaráljuk a túra második felét is. A putrisarki erdõ kellemes fenyvesében haladtunk, csak a homok nehezítette az utunkat, az itinert követve el is érkeztünk a 12.9 km-nél levõ ellenõrzõponthoz, ahol nem sokat idõztünk. A homok kezdett egyre forróbb és puhább lenni, nem véletlenül hívhatják a helyet hosszúhomoknak :) Az aszfaltos rész mind a 160 méterét élveztük, pedig tüzesen sütött a nyári nap. Az 5. számú ellenõrzõpontig nagyon hosszúnak tûnt az a bõ 1 km, a homokos úton. Közben teheneket láttunk az erdõben, és egy szomorúan bõgõ bikát is láttunk lánccal kikötve egy napos legelõn. Végül 15.5 km-nél értük el az ellenõrzõpontot, ahol Anikót és Petit elõre engedtük, mert sürgõsen célba szerettek volna érni és nekem azt a tempót nem kívánta egyetlen porcikám sem a süppedõs homokban. Istvánnal a megszokott tempóban mentünk tovább, már nagyon várva az utolsó bõ 1 km-es aszfaltos szakaszt. A vásári forgatag mellett tempósan haladtunk tovább a célig, hogy a többieknek ne kelljen sokat várni, pedig jól esett volna valami hideg üdítõ. 12:50-kor érkeztünk végül be a célba 18 km megtétele után, de elõtte az arcunkat még megmostuk a békás szökõkútban. Itt aztán nagy ünneplés volt, hiszen Anikó és István is teljesítették a Tápiószeleiek kupa kiírásának feltételeit, ezzel elnyerve egy-egy méretes kupát amelyek névre szóló Braille írással is el voltak látva.
 
Nagy öröm volt látni Anikó arcát, hogy mennyire örül, amikor észrevette a feliratot, ezért külön köszönet az ötletgazdának! Ezután visszamentünk a forgatagba, hiszen ott kaptuk a gulyáslevest, ami nagyon finom volt és Közben hallgathattuk Oszvald Marika elõadásában a Hajmási Pétert is. A tápiószeleiek díjat is kaptak, amihez innen is gratulálok.Nagyon jó hangulatú túra volt, Csemõ a kánikula ellenére is szép virágos volt, köszönjük a szervezést!
Sajnos nem sokáig maradhattunk, mert Emma kutyus már nagyon várta Anikót, így a desszertnek kínált BON-BON koncertje számunkra már kimaradt, csak Cegléden ugrottunk be a Békebeli cukrászdába egy fagyira.
Fényképek:
indafoto.hu/olah_tamas/2012_07_07_csemo
|
