Túrabeszámolók


Velence kerékpáros teljesítménytúrák

nafeTúra éve: 20122012.07.15 11:45:33

Velence 100


Táv: 100,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 640 m. (A valóságban valamivel kevesebb, mivel Csákváron hozzátettem egy-két km-t, keresve az ellenõrzõ pontot.)


Eléggé hûvös idõben érkeztem Velencére, nem túl jó elõjelek között, mivel fájt egy kicsit a torkom. Ennek ellenére elég szép számmal gyülekeztek a biciklisek. Gyorsan beneveztem, megbeszéltük, hogyan jut le kedden Patrik Kenesére, mit hozzon magával, majd nekivágtam a távnak.


Hullámvasutazás jellemezte a túra nagy részét, ami rögtön a rajt után elkezdõdött. Összesen két nagyobb emelkedõje volt a túrának, Alcsútdobozt követõen, illetve Lovasberény és Vereb között. A kettõ együtt talán 200 m. Szerencsére a Velencei bicikli körút, még nincs kész, így egészen Kisfaludig elkerülhettem a használatát. Ez is olyan katasztrofálisnak ígérkezik, mint a balatoni. Mindenesetre, a pákozdi szakasz tervezõjének le kéne törni a kezét, hogy többet semmit se tervezhessen.


Az idõ elég hûvös, az órám 21 fokot mutat. Nem mondhatnám, hogy melegem van. Kisfaludon, megkapom az elsõ ellenõrzõ bélyeget, s megyek tovább. A bicikli út Fészkesfehérvárig vezetõ szakasza elég sok helyen levedlette már az aszfaltot. Látszik, hogy még akár 2 cm vastag is volt. A város szélén végre letérhettem róla. Eseménytelen, de jó tempójú tekerés következett Lovasberényig. Lovasberény és Csákvár között, szintén jól haladtam, de érdemes volt nézelõdni is, mivel szép a kilátás a Vértes felé. Jó volt látni, ahogy egyre közelebb kerültem a hegységhez. Csákváron némi malõr. Csak a térképet néztem meg, s az alapján kerestem az ellenõrzõ pontot. Jártam mind a két szélén a helységnek, s telefonos segítséget kértem. Kiderült az igazoló lapon, már jó hely volt írva. Vissza a Csákvár étteremhez, ahol önkiszolgáló módon megkapom a következõ igazoló bélyeget. Ajánlják a friss tepertõs pogácsát. Veszek egyet, s miután megettem, vettem még kettõt. Eddig ez a legfinomabb tepertõs pogácsa, amit vendéglátó helyen ettem!


Nem túl látványos a következõ szakasz, viszont annál forgalmasabb. Eltekerek az elsõ magyar óceánátrepülés emlékmûve mellett, s kisvártatva ráfordulok a 811-es útra, ami visszavisz Lovasberénybe. Ezzel együtt, a széllel is szembefordulok, ami nem egy nagy élmény. Szerencsére enyhe. Alcsútdoboz szélén, az arborétumnál megkapom a következõ ellenõrzõ bélyeget, s megkezdem a túra legnagyobb mászását. Elég kellemetlen emelkedõ. Mire ráállna az ember szervezete, megtöri egy kis lankás rész, s utána hosszasan bedurvul. Az út elég eseménytelen. Lovasberény egy kanyar után, elég hirtelen terem az ember elõtt. Irány az ellenõrzõ pont. Fékezésnél eléggé néznek a teraszon frissítõ bringások. Istentelenül visít a fékem. Úgy látszik ilyen szempontból, a fékpofáim nem szeretik az új felnit. Nem baj, mert fogni kiválóan fog. A múlt vasárnapig engem is zavart, viszont miután megmentett egy balesettõl, úgy döntöttem, marad. Pénzesgyõrön, amikor 40 km/h fölött mentem a lejtõn, egy autójából kiszálló autós, minden szétnézés nélkül, önfeledt molylepke módjára ment át az úton, s nekem, csak arra volt idõm, hogy fékezzek. (Megállni már így sem tudtam volna.) No ezt meghallotta, s visszalépett. Esélyem nem lett volna a csengõ használatára, s egyébként sem szokták meghallani.


Önkiszolgáló módon megkapom a következõ ellenõrzõ bélyeget, s már megyek is tovább. Jön a jó kis kaptató két részletben Vereb felé. Szerencsére már meleg is van. Letudom a mászást, s az újraaszfaltozás alatt álló úton begurulok Verebre. A polgármesteri hivatal udvarán megkapom az utolsó ellenõrzõ bélyeget, beszélgetek egy kicsit, s megkezdem az utolsó szakaszt. Ez már elég kellemes, bár hátszéllel még jobb lenne. Rövidesen beértem a célba. Átvettem az emléklapot, kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettem az irányt. Jó lett volna maradni az éjszakai túrára is, de az üdülõ turnusváltási idõpontjának változása lehetetlenné tette, akárcsak a július végi 11-es vasútvonalas túrát is.


Kellemes, helyenként látványos túra volt.


A túra ár/szolgáltatás arányát nem minõsítem, mivel valamikor a montis táv kijelölésében részt vettem, tehát valószínûleg részrehajló lennék.


Minden esetre, a 800/700 Ft-ér színes térképes igazoló lapot, emléklapot, kitûzõt, Vereben káposztás sütit és ásványvizet, a célban pedig müzliszeletet és szódavizet kaptunk.