Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgók Éjszakája

huszia64Túra éve: 20122012.07.18 16:26:04


Pázmándi TOPorgók Éjszakája


avagy barangolás a Velencei-hegység csillagporos ösvényein


 


Prológ


     Közeledett július elsõ hétvégéje, az immáron 5. alkalommal megrendezésre kerülõ éjszakai TOPorgás idõpontja. A héten a nappali hõmérséklet 38 fokkal megdönt minden eddigi rekordot, de az éjszakák sem akarnak a dicsõségbõl kimaradni.  Két héttel korábban még emberi idõjárási viszonyok között bejártuk a túra útvonalát és begyûjtöttük a talált szemetet. Most viszont mindenki aggódva figyeli a meteorológia elõrejelzéseit, és enyhülésért esedezik. Aztán csütörtök éjszaka hirtelen minden megváltozik. Óriási vihar csap le a vidékre. Orkán, villámok és ömlõ esõ. Reggel pedig újra kezdõdik a kánikula. A péntek éjszaka lekopírozza az elõzõ napot, igaz kissé szelídebb kiadásban. Viszont a szakértõk szerint ez volt a zivatarok vége és napközbenre is enyhülés várható. Így lett.


      Elérkezett a szombat reggel. Nyolckor egy utolsó egyeztetés. Kiderül kevés az esti pontõr. Sebaj, segít a család.  Az idõ kellemes, de az éjszakai fényvisszaverõs útjelzõ bójákat még ki kell rakni.  Sajnos eddig „néphagyomány” volt a jelzések eltûntetése, átrakása bizonyos területeken, így az utolsó utáni pillanatra terveztük be az útvonal kijelölését.  Délután kettõtõl ötig Sipi, Imi és én három szakaszokra bontva be is jártuk az útvonalat. Közben Pázmándon a többiek Heni vezetésével állították fel a túraközpontot. Lassan fogadó készek lettünk.


A rajt    


     Épp az utolsó asztalok és padok kerültek a helyükre, mikor fél hat tájban, a menetrendszerinti távolsági busszal megérkeztek az elsõ fecskék. Innentõl folyamatos lett a hátizsákos figurák áramlása.  A pontõrök készülõdtek és lassan mindenki elindult leendõ állomása felé.  Én eredetileg kerékpárral akartam kimenni a 8 km-re lévõ pontomra, de Judit, aki az elõttem lévõ második állomás vezetõje volt, velem együtt indult, így hát tolva a bringát gyalogoltunk.  S mint késõbb kiderült ez szerencsét hozott. Bõven volt idõnk, így betértünk egy kávéra a „Gesztenyébe”.  Öt perc és már úton voltunk újra. Már látó távolságba került az elsõ pont, Pázmánd-forrás mikor távoli zaj ütötte meg a fülünket.  A falu határában feltûntek az elsõ túrázók. Hét óra tíz volt. És pánik lett.  De csak egy percre. Második kozmikus sebességre kapcsoltunk, elértük a szõlõket. A többiek úgy is megállnak csekkolni, szereztünk egy kis elõnyt, De mi lesz, ha futnak?! Az elõny nem elég. És ekkor megszületett a nagy ötlet. A bicajom csomagtartós. Igaz a túrazsákok dugig vannak, de a szükség törvényt bont. -  Judit, pattanj fel hátra !


     Hrabali történet, Menzel féle rendezésben. A szõlõ hegy lejtõs, vízmosta földútján egy kerékpáron két õrült száguldozik talpig hátizsákban a szõlõsorok között a völgy felé. Judit a dugig tömött, amúgy is labilis túra táskák tetején, életét próbálja menteni, miközben én a kátyúkkal küzdök, és remélem nincs a közelben senki egy kamerával. Öt-hat perc életveszély, de nyertünk bõ fél órát. Így már minden egyenesben.  - Gondolom én. – A vadkerítésnél Judit átmászik a létrán, nekem ott a következõ hegy és a tetején a pontom.


Az osztogatás


     Már csak az utolsó száz métert kellene megtennem, mikor észreveszem, mégis csak él a „néphagyomány”.  A jelzõbóját lekötötték a lefelé vezetõ ösvényrõl és egy másik elejét jelölték ki vele. Leszedem a megtévesztést és lerohanok a turista jelzésig. Szerencsére az alsó irányító tábla a helyén, de a kis ösvényt újra kell jelölni. Mire felérek, Imi már a tetõn vár az ellátmánnyal és az elsõ három túrázóval. Gyors pecsét, egy-egy  jutalom jégkrém és már minden a helyén. Van idõ berendezkedni.  Kellene jönni egy büfés autónak is de az még sehol. Viszont a szomszédban táborozó rádióamatõrök hoznak áramot.  Lassan szürkül az erdõben és a fák között feltûnnek a fejlámpák.  Megindul a tömeg.  Gyors pecsét, rajtszám regisztráció és a jutalom jégkrém. Mindenki elégedett. Befut a büfé. A hideg italok a siker biztos zálogai. A világító hûtõ, meg a szúnyog áldásé.  Lassan felélénkül a szél, így a vérszívók elülnek.  Gyorsan fogy a jégkém. Sebaj van bõven ízletes õszibarack.  


     Jönnek helybéliek, ismerõs túratársak közelrõl, távolról és sok-sok új arc is. Tíz óra körül Pest irányából elkezd villámlani. Néhányan pánikba esnek, de az idõ nem közeledik. Szikrázó a csillagos égbolt. Befut Andris a tavalyi „malom õr”.  Kicsit fáradt, a többiek jót szórakoznak rajta. A nép folyamatosan érkezik, pecsét, barack, majd az indulás elõtt a büfé kocsi és tovább. A kivilágított üveg hûtõre ki kellene írni, „Üvegtigris”.  De mi van, ha megjelenik Csoki a Babettával?  Ötlet elvetve.  Féltizenegy. Népes gyerekcsoport érkezik az éjszaka közepén. Ismerõs arc vezeti õket, Mónika a pázmándi polgármester. Õsszel már hozta az akkor hatodikosokat és három saját gyerekét, úgy látszik akkor bejött a nappali TOPorgás, s most itt vannak az éjszakai hosszú távon is. Harsányak, jókedvûek, és maszatosak a barackoktól. Egyre gyérül a beérkezõk száma. A rajtlista szerint is majd mindenki felért.  A pont tizenegykor papíron bezárt, de hárman még kinn vannak. Maradok, a büfé a faluba visszaindul.  Éjfél után megérkezik Judit a Nyír-hegyrõl. Nála sem voltak az „elveszettek”. Zárok és átmegyünk söprûbe.


Söprés


     A Gyapjaszsáknál Hegeda csak ránk vár, elmaradhatatlan petróleum lámpája világít a pihenõ rönkasztalán. Közli, fenn alszik, hozott hálózsákot. Tovább indulunk, miközben begyûjtjük a kihelyezett táblákat, és bójákat. A Vörösmarty-pincénél Zoli és Marika a szokásos központi frissítõ pont. Zsíros és margarinos kenyér, hagyma és ásványvíz. Frissítünk miközben lassan összepakolnak. Ekkor a kanyarban feltûnik három vidám alak . Ahogy kibontakoznak a sötétbõl megismerem õket. A fehérvári kommandó, Laci, Robi és egy fiatal hölgy.  Õk az elveszettek! Még a második pont elõtt benéztek egy kanyart és elmentek a tizennégyesek útvonalán. Megmászták a Csúcsos-hegyet, mikor a túl oldalon rájöttek a tévedésre. Viszont megvolt az ellenõrzõ pont pecsétjük … ?  Így már teljes volt a létszám.  Gyors telefon a következõ pontra, várják meg Laciékat.  Kapnak egy kis frissítést és sietve távoznak. Bezárjuk a pontot. Megállapodunk, hogy mivel már mindenkirõl tudunk, a többiek kocsival visszamennek a sport központba, én bringával besöprök.  Hajnali fél négykor Pázmándon is vagyok. Mindenki beért, kivéve a 85,86,87. Laciék ! De hol a ….ban vannak? Öt órakor feltûnnek a kapuban. Már senki nem kérdi merre jártak.  Megrohamozzák a büfét és begyûjtik a célban járó rántott húsos szendvicset. Nem hiszik el, hogy a hús még meleg. Bizonyítékul kapnak repetát is.


A hajnal


     Végül beért mindenki. Lassan újra megvirradt.  A padokon csak néhányan pihennek, õk az elsõ hajnali buszt várják.  Tukmáljuk õket szendviccsel, hússal, de már tele vannak. A büfé is pakol, mindenk kikérik az utolsó italokat. Egy –egy  ital és szendvics mellé lerogy a rendezõség is.  Jó hangulatban, sikeresen lezajlott minden. Kegyes volt az idõjárás, tökéletes túraidõ kerekedett. Összességében 350-en TOPorogtak ezen az éjszakán a Velencei-hegység csillagporos ösvényein, az ország minden részébõl érkezve. 169-en tették meg a 28 kilométeres nagy távot, s még ezt is tízzel megfejelték a 14-esek. A visszajelzések alapján sikeres, jó túra volt, az októberi eleji õszi 45-ösön biztos találkozunk a legtöbbjükkel. Addig kis pihenés, és irány nekünk is túrázni.


Köszönet            


     S végül, de nem utolsó sorban álljanak itt, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a sikeres rendezvény : Imi és Sipi az elnök”úr” és helyettese a két motor. Heni, aki a rajt-célban kapott idegbajt. Menczel Feri és Csongi a Forrás õrei, Nemes Judit a Nyírh-egyrõl, Hegeda a Gyapjaszsák lámpása, Zoltán és Marika a zsíros deszkák felelõsei a présháznál. Zsuzsa és Zsófi akik beugrásukkal kihúztak minket a csávából és felültek fényeskedni a Bence-hegyre. Orisek Judit, aki friss vízzel várt az alappontnál, Betti, aki csokival édesítette az életet a Csúcsos-hegy csúcsán. Burci, aki kibírta a Cseplek-hegy huzatát, Torma Csabi a Zsidó-hegy keresztjeinek õre, Lukács Marika, aki a malomnál osztotta a pecsétet és a vizet, valamint jómagam a Meleg-hegyrõl, a jégkrém és barackok ura.


Valamint ki kell emelni azt a személyt, aki évek óta biztosítja a friss meleg ételt a célban, s idén is végig kitartott, hogy minden beérkezõ frissen sült rántott húsos szendvicset kaphasson, köszönet Juliska néninek! Valamint mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelek bennünket!


Epilógus


     A következõ hétvégén került megrendezésre Sukorón az Éjszakai Gyapjaszsák túra. Néhányan közülünk részt vettünk rajta, százötven túratárssal egyetemben. Itt viszont az égiek nem voltak kegyesek, és éjszaka egykor lecsapott a vihar. Szerencsére mindenki épségben megúszta az elemek tombolását, néhányan, mint Sipos Csabi és Csongi szó szerint szinte úsztak a hegyoldalon hömpölygõ vízben.


     Legközelebb a Velencei-hegységben október 6-án kerül rendezésre teljesítmény túra. Az õszi TOPorgón 45,35 és 20 kilométeren, valamint  a 8 kilométeres családi TOTYorgón  teheti mindenki próbára edzettségét.


Részleteket a http://pazmanditoporgo.hu oldalon találhatnak az érdeklõdõk, illetve képeket a túráról a http://eeonline.gportal.hu/ címen, a galériában .